A jogi szakvizsga mint képesítési feltétel előírása nem a jogi képviseleti tevékenység ellehetetlenítését vagy korlátozását jelenti, hanem olyan új, reálisan teljesíthető, objektív feltételt tartalmazó garanciális jellegű szakmai szabály, amely a korábbiakhoz képest magasabb színvonalú jogi képviseleti munka megvalósítását is célozza – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/1169/2020. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Budapest Környéki Törvényszék végzésében alkalmazott, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 11. § (6) bekezdésének „jogi szakvizsgával rendelkező” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az indítványozó egyesület alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a korábbi törvényi szabályozás szerint az érdekképviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében, amelynek a tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdekképviseleti célok körébe vonható, képviseletet láthatott el. Az újabb szabályozás már jogi szakvizsgához köti a peres képviseletet, azonban az egyesület új alapszabályát a benne foglalt tevékenységi körrel és képviseleti joggal bejegyezte a törvényszék, és a szabályozás megváltozását követően is számos perben a vezető tisztségviselők láttak el képviseletet. A sérelmezett bírósági eljárásban a bíróság felhívta az indítványozót arra, hogy igazolja azt, hogy az egyesületben jogi szakvizsgával rendelkező személy működik, amelyet az indítványozó meg is tett, de határidőn túl. Az indítványozó szerint a támadott szabály a törvényesen bejegyzett egyesületnek a bíróság által törvényesnek ítélt és elfogadott alapszabályában feltüntetett és bejegyzett tevékenysége szabad gyakorlását akadályozza, ezzel pedig az Alaptörvényben foglalt egyesüléshez való jogot sérti.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott szabályozás nem áll kapcsolatban az Alaptörvény egyesülési jogról szóló cikkével, annak tartalmát nem érinti, így nem is korlátozhatja, mivel a szabadságjog lényegi tartalma nem hozható érdemi összefüggésbe azzal, hogy az érdekképviseleti célra alapított egyesület tagja, tisztségviselője, vagy alkalmazottja milyen szakmai feltételek esetén és milyen körben járhat el az egyesület tagjának képviseletében. A jogi szakvizsga mint képesítési feltétel előírása jelen esetben nem a jogi képviseleti tevékenység ellehetetlenítését vagy korlátozását jelenti, hanem olyan új, és az indítványozó által is reálisan teljesíthető, objektív feltételt tartalmazó garanciális jellegű szakmai szabály, amely a korábbiakhoz képest magasabb színvonalú jogi képviseleti munka megvalósítását is célozza. Az Alkotmánybíróság kifejtette továbbá, hogy az érdekképviseleti célra létesített egyesületek képviseleti jogával kapcsolatos szabályozás tartalmát a törvényalkotó szakmai érvek alapján és szakmai célok érdekében alakíthatja, ennek megfelelően a képviseleti jog terjedelmének, képesítési feltételeinek a korábban hatályos szabályozástól eltérő meghatározása a peres eljárásokban nincs összefüggésben az egyesülési jog szabad gyakorlására vonatkozó alkotmányos joggal, így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
