Jogerősen pert nyert abban a közérdekű keresettel indított jogvitában, amelyet két, üdülési-jogot értékesítő vállalkozással szemben indított. A Fővárosi Törvényszék most minden – perben nem álló – fogyasztóra kiterjedő hatállyal állapította meg, hogy az Exch-Immo Kft. és a Club Hotels Europe Ingatlanhasznosító Kft. jogsértést követtek el, megtévesztették fogyasztóikat. És hogy miért érdekes mindez? Az első sikeres közérdekű keresetek egyike azt jelenti, hogy a GVH beavatkozása nyomán a megkárosított fogyasztók minden eddiginél könnyebben juthatnak a pénzükhöz – persze azért így sem automatikusan. A CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjának szakértői alább segítenek eligazodni a jogi útvesztőben.
Mi az az üdülési jog?
Az üdülési jog, vagy timeshare, a rendszerváltoztatás után terjedt el Magyarországon, elsősorban azokat a fogyasztókat célozva, akik saját nyaraló ingatlannal nem rendelkeztek, és ahhoz sem volt elég erőforrásuk, hogy ilyet vásároljanak maguknak, ám mégis szerettek volna állandó, stabil üdülési lehetőséggel rendelkezni. Az üdülési jog ugyanis azt jelenti, a fogyasztó ellenérték (díj, ár) fejében meghatározott üdülő ingatlan meghatározott periodikus (egy-két-három éven belül fix hétre, hetekre szóló) használati jogát szerzi meg az ingatlant tulajdonló (vagy a tulajdonos nevében eljáró) vállalkozástól. Az üdülési jog megjelenése – részben pont amiatt, mert bonyolult jogi konstrukció – hamar fogyasztóvédelmi rémálommá vált: a fogyasztók nem vagy nem pontosan értették, miért fizetnek, mi minek az ellenértéke, hogyan lehet (ha lehet) az üdülési jogból kiszállni stb. Az üdülési jogi olyannyira kiemelt téma, hogy az Európai Unió külön oldalon magyarázza az uniós polgároknak, hogy pontosan mi a tartalma, milyen jogok illetik meg őket és milyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fordulhatnak elő az üdülési jogok értékesítése során.
Mit követtek el az érintett cégek?
A GVH még 2017-ben indított vizsgálatot az Exch-Immo Kft. és a Club Hotels Europe Kft. ellen, és az azt lezáró 2018-as döntésében meg is állapította, hogy a két cég megtévesztette a fogyasztóit, amikor a már meglévő üdülési joguk értékesítését ígérte nekik, de a valóságban csak újabb üdülési joggal kapcsolatos termékek vásárlására beszélte rá őket. A GVH szerint hasonló séma szerint zajlottak le a megtévesztések: az üdülési joggal rendelkező fogyasztókat célzottan keresték, „utaztak” az olyan személyekre, akik már meglévő üdülési joggal rendelkeztek. Az így felkutatott fogyasztók esetében ott próbálkoztak tovább, ahol a fogyasztó jelezte: megbánta döntését, szeretné üdülési jogát értékesíteni (fontos, hogy az üdülési jog olyan vagyoni értékkel bíró jog, ami ugyanúgy adásvétel tárgya lehet, mint egy autó, egy üdülő vagy akár egy életbiztosítás). Az eleve kiszolgáltatott, hátrányos vagy szorult helyzetben lévő fogyasztót aztán személyes egyeztetéseken addig győzködték, hogy segítenek neki nem használt üdülési jogának értékesítésében, amíg az – megbízva az általában meggyőzően érvelő üzletkötőkben – nem vásárolt újabb üdülési jogot vagy ahhoz kapcsolódó egyéb szolgáltatást. A jogsértő cégek képviselői ezeken a személyes egyeztetéseken ugyanis elhitették a fogyasztókkal, hogy egy-egy ilyen újabb „termék” megvásárlása előfeltétele a korábbi jog értékesítésének, azokat együtt „könnyebb” a piacon eladni. Természetesen az így rászedett fogyasztók korábbi üdülési jogát sem értékesítették az érintett cégek, így a fogyasztók végeredményben sokkal rosszabbul jártak, mintha nem léptek volna kapcsolatba velük. A versenyhivatal – az érintett cégek árbevételéhez igazodó – 41 millió forintos bírságot is kiszabott, ugyanakkor arra a GVH-nak nincs lehetősége, hogy a kárt szenvedett fogyasztókat kompenzálja, a befizetett büntetés a költségvetés bevétele. A GVH döntését utóbb a Fővárosi Törvényszék is helybehagyta.
A közérdekű per tárgya
Fontos látni, hogy a mostani per nem a GVH jogsértést megállapító határozata ellen indult, ugyanis ebben éppen a versenyhivatal volt a felperes. A közérdekű per arra szolgál, hogy a GVH a bíróságok előtt a kárt szenvedett fogyasztók polgári jogi igényeit közvetlenül érvényesíthesse. Mit jelent mindez? A csalók, megtévesztők, trükközők áldozatául eső fogyasztók gyakran fordulnak a GVH-hoz, mivel a versenyhivatal renoméja magas, közbizalomnak örvend, nemutolsósorban pedig a hozzá fordulás ingyenes, a hivatal ráadásul könnyen elérhető (űrlapok, online chat, panasziroda stb. mind-mind a fogyasztók rendelkezésére áll). Azt ugyanakkor kevesen tudják, hogy a GVH közvetlen fogyasztói sérelmeket nem orvosolhat, kártérítésre a jogsértés miatt elmarasztalt cégeket nem kötelezheti. A kárt szenvedett fogyasztók csak hosszadalmas és költséges polgári perben szerezhetnek igényt követeléseiknek. A GVH ezt az igényérvényesítést könnyítheti meg, amennyiben a jogsértő cégek ellen közérdekű pert indít, amiben azt kérheti megállapítani a bíróságtól, hogy a GVH által már megállapított jogsértést minden, a perben részt sem vevő érintett fogyasztóra is kiterjedő hatállyal állapítsa meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a GVH sikerrel jár, a meghatározott körű, kárt szenvedett fogyasztóknak egy-egy általuk indított eljárásban a károkozó cégek jogellenes magatartását már nem kell bizonyítaniuk. A konkrét esetben a GVH sikerrel járt, a Fővárosi Törvényszék megállapította valamennyi fogyasztóra kiterjedő hatállyal, hogy a Exch-Immo Kft. és a Club Hotels Europe Kft. jogsértő magatartást tanúsított. Tehát akkor az újabb üdülési jogot vásárló, becsapott fogyasztók fellélegezhetnek? Korántsem biztos.
Mit jelent a most meghozott ítélet?
A hatályos jogszabályok alapján ugyanis a károsultaknak még mindig van tennivalójuk, a most meghozott ítélet még nem jelent számukra automatikusan pénz-visszatérítést. Ahhoz, hogy a becsapott fogyasztók a pénzükhöz jussanak, továbbra is pert kell indítaniuk az őket megtévesztő vállalkozásokkal szemben, ami sajnos költséges és időigényes mulattság. Igaz ugyan, hogy ezekben a kártérítési perekben a fogyasztóknak a károkozás tényét (jogi nyelven szólva: a jogellenes magatartást) már nem kell bizonyítania, de továbbra is őt terheli a kötelezettség, hogy bizonyítsa a jogellenes magatartás és a kára közötti okozati összefüggést. Ez első hangzásra egyszerűnek tűnhet, azonban könyvtárnyi szakirodalma van az okozati összefügés tanának, és kellő jogi „ütőerővel” felszerelkezett jogsértők akár sikerrel is védekezhetnek, de legalábbis elhúzhatják úgy az érintett pereket, hogy a fogyasztóknak elszálljon a kedve a folytatástól. A GVH mostani bejelentése tehát fontos lépés és mérföldkő, azonban nem jelenti a fogyasztók automatikus kártalanítását. Abban ugyanakkor biztosak vagyunk, hogy nem kell sokáig várni egy-egy olyan pertársaság vagy egyéb szolgáltató megjelenésére, akik felkínálják professzionális segítségüket a kárt szenvedett fogyasztóknak. Egy jól fölékszült ügyvédekkel felálló csapat ugyanis futószalagon gyárthatja a hasonló kereseteket, amik előtt végül a megtévesztő cégek is kénytelenek lesznek meghajolni.
