A köznevelési törvény 45. § (2) bekezdésének módosítása önmagában nem Alaptörvény-ellenes, azonban többletgaranciák nélkül nincs összhangban az Alaptörvénnyel – szögezi le az Alkotmánybíróság jogalkotói mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet megállapító határozatában. Az eljárását az Országgyűlési képviselők egynegyedének indítványa alapozta meg.
Az Alkotmánybíróság 17/2021. (V. 13.) AB határozatával megállapította, hogy a jogalkotó mulasztásával alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) 2020. január 1. napját megelőzően hatályos 45. § (2) bekezdésének módosításával egyidejűleg nem alkotta meg azokat a garanciális szabályokat, melyek legalább a korábban hatályos szabályozással azonos szinten biztosítják, hogy az óvodai nevelésben történő részvétel maximális időtartamának egy nevelési évvel történő csökkentése ellenére a sajátos nevelési igényű gyermekek (SNI gyermekek) az óvodai nevelés során megkaphassák az ahhoz szükséges fejlesztést, amely esélyt ad nekik arra, hogy tankötelezettségüket a normál tanrendű gyermekekkel integrált oktatásban teljesíthessék. Az AB egyúttal a vonatkozó szakasz alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
Az indítványozó a vonatkozó szakasz Alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, a XV. cikk (2), (4) és (5) bekezdéseinek, a XVI. cikk (1) és (2) bekezdéseinek sérelmére hivatkozással. Az indítványozó személyesen saját nevében és kiskorú gyermeke törvényes képviseletében előadta, hogy az Nkt. 2020. január 1. napjától hatályos rendelkezése már nem teszi azt lehetővé, hogy gyermeke még egy további nevelési évig az óvodában maradjon, – gyermeke tényleges állapotát figyelmen kívül hagyva – a törvény erejénél fogva, pusztán az életkora alapján tankötelessé vált, mielőtt valójában iskolaéretté válhatott volna. Az indítványozó álláspontja szerint további plusz egy nevelési év az óvódában gyermekének tanulási és fejlődési lehetőséget biztosított volna, felkészítve őt ez által az iskolaérettségre – azonban a jogalkotó ettől a fejlődési lehetőségtől a vonatkozó szakasz alapján megfosztotta.
Az Alaptörvény XVI. cikk (1)-(2) bekezdései értelmében „Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést. A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.”
Az AB döntésében leszögezte, hogy az SNI gyermek különleges bánásmódot igényel [Nkt. 4. § 13. pont a)]. SNI-nek azon gyermekek minősülnek, akik a szakértői bizottság véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzdenek (Nkt. 4. § 25. pont). Számos esetben koraszülött gyermekek is SNI-nek minősülnek valamely, a koraszüléssel összefüggő okra tekintettel.
Az Nkt. 45. § (2) bekezdésének olyan tartalmú módosítása, mely megfosztja a SNI gyermekeket attól a lehetőségtől, hogy az általános iskolai tanulmányaik integrált formában történő megkezdése érdekében további egy nevelési évig óvodai nevelésben vegyenek részt, éppen ezért csak abban az esetben áll összhangban az Alaptörvénnyel, ha a jogalkotó ezen kedvezmény megszüntetésével egyidejűleg megteremti az SNI gyermekek óvodai nevelésének olyan többletgaranciáit, amelyek legalább a további egy nevelési éven át óvodai nevelésben való részvétellel azonos mértékben képesek biztosítani annak lehetőségét, hogy az SNI gyermek általános iskolai tanulmányait integráltan kezdhesse meg. A jogalkotó ugyanakkor ilyen további kedvezményszabály megalkotásáról az Nkt. 45. § (2) bekezdésének módosításával egyidejűleg nem rendelkezett, és az SNI gyermekek integrált általános iskolai oktatása érdekében a 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet szerinti eljárási kedvezmény sem jelent az integrált oktatás lehetőségének megteremtésével összefüggésben hozható tényleges kedvezményt.
Az AB megállapította, hogy a feltárt jogszabályi környezet, bár önmagában nem Alaptörvény-ellenes, azonban az valóban nincs összhangban az Alaptörvénnyel, így jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását állapítja meg, a mulasztást elkövető szervet pedig jogalkotásra hívta fel. Döntését akként indokolta, hogy az Nkt. 45. § (2) bekezdésének korábbi módosításával – az SNI gyermekek óvodai nevelésben történő részvétele maximális időtartamának egy nevelési évvel történő csökkentésével – egyidejűleg nem alkotta meg azokat a garanciális szabályokat, melyek legalább a korábban hatályos szabályozással azonos szinten biztosítják, hogy az SNI gyermekek az óvodai nevelés során megkaphassák az ahhoz szükséges fejlesztést, amely esélyt ad nekik arra, hogy tankötelezettségüket a normál tanrendű gyermekekkel integrált oktatásban teljesíthessék.
Az AB határozat értelmében az Országgyűlésnek jogalkotói feladata teljesítésének 2021. június 30. napjáig kell eleget tennie.
