A közelmúltban egyre többször merül fel a szakdolgozatok mással, ellenérték fejében történő megíratásának (béríratás, ghostwriting) kérdése. A probléma jelentős, mégis – érdekes módon – nem áll a figyelem középpontjában, valószínűleg azért, mert egyelőre a plagizálás (más már megjelent szellemi tulajdonának, például könyvfejezetének vagy cikkének egyszerű beépítése a szövegbe), mondhatni a probléma „klasszikus”, fapadosabb formája köti le a média figyelmét. Pedig a béríratásra mára már komoly iparág épült rá, tömegesen működnek „szellemi gyárak” például Kínában vagy az Egyesült Államokban.
A bériratás problémakörén belül a szakdolgozatok másolása és béríratása az egész felsőoktatás céljával ellentétes és alapvetően káros jelenség, azonban a mai napig nem került kidolgozásra egy egyértelmű, egységes etikai szabályzat-ajánlás, vagy a plágium egységes definiálása.
A tanulmány részletesen elemzi a bériratás jogi hátterét, összefoglalja a jelenséggel kapcsolatos nézőpontokat, és javaslatot vázol a probléma megoldására.
A Szerző MTA TK Jogtudományi Intézete tudományos munkatársa, az ELTE Társadalomtudományi Kar megbízott előadója, tanársegéd az Európai Tanulmányok Tanszék, NKE.
