“Kedves Gergely! Érdeklõdéssel olvastam a “Tiszta Amerika” c. cikkedet a jogiforum.hu oldalon.
Engedd meg, hogy néhány észrevételemet megosszam veled.
1. A jogmentes tér mítoszával való leszámolással és az internetre irányadó korszerû jogi szabályozás iránti általános társadalmi igény létének hangsúlyozásával maximálisan egyetértek.
Ugyanakkor ami konkrétan az Artisjus-t illeti, egy, ha jól érzem (jól érzem?) szarkasztikusnak szánt megjegyzéseddel”(Saját kezébe veszi a jogalkotást, ami egészen eddig tunya államigazgatási szerveink között halódott. (Megjegyzem, nagy ötlet…)”kapcsolatban hadd mondjam el a véleményem.
Az Artisjus mûködésének egyik alapja az évente kiadott, és a NKÖM által jóváhagyott jogdíjközlemény. Ez tulajdonképpen nem más, mint a szerzõi jogi törvényben [1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.)] lévõ, közös jogkezelés körébe sorolt kizárólagos szerzõi jogosultságok vagy díjigények gyakorlásához kapcsolódó részletkérdések (jogdíj, értelmezõ rendelkezések, stb.) rendezése, tulajdonképpen általános szerzõdési feltételek rendszere.
Nyilvánvaló, hogy a jogszabály szövegébe sem terjedelmi okokból, sem a módosítás viszonylag körülményesebb jellege nem illeszthetõ be ez a szabálycsomag. Ezért van az, hogya közös jogkezelés elvi alapjait nem érintõ részleteketa jogdíjközlemény tartalmazza. A jogdíjközleményt az Artisjus az Szjt. 90. §-a alapján adja ki. A benne foglalt megnevezések is az Szjt. szakkifejezéseit követik, nem pedig általunk kitalált – mint Te írod:”ködös”- kifejezések.
Az általad hivatkozott, és a DMCA által bevezetett “notice and take down” eljárás alapján a 2001-es díjszabásba beépített értesítési és eltávolítási eljárás, melyet Te jogalkotásként aposztrofáltál, formailag nem más, mint a közös jogkezelõ szervezet és a felhasználók között létrejött felhasználási szerzõdések egyik opcionális általános szerzõdési feltétele.
A szó szoros értelmében véve nem is általános, hiszen gyakorlatilag csak akkor él, ha a felhasználási szerzõdésben külön utalnak rá a felek. Azaz valójában nem más, mint az Artisjus egyoldalú akaratnyilatkozata, mely szerint hajlandóak vagyunk bárkivel (aki a megjelölt alanyi körbe beletartozik) ilyen tartalmú a szerzõdést kötni. Szerintem ez nem más, mint az érintett felek között létrejött megállapodás alapján álló önszabályozás legjobb példája.
A nemzetközi jogfejlõdést is tekintetbe véve szükséges a magyar törvény által meghatározott objektív felelõsség körében a felek együttmûködésénekszerzõdésesszabályozása. Ennek eredménye a gyakorlatban a tárhelyszolgáltató egyébként fennálló egyetemleges, objektív felelõsségének korlátozása. Tekintettel arra, hogy sem a szerzõi jog, sem a közös jogkezelés elvi alapjait nem érinti ez az opcionális eljárás, valamint figyelembe véve az internetes jogviszonyok számos speciális vonását (gyorsan változó, sokszereplõs, bonyolult relációk), nem látok problémát abban, hogy itt, a szerzõi jogot illetõen ez önszabályozás útján történjen.
(Egyébként, ami a megállapított díjmértékeket illeti, a jogdíjközlemény NKÖM általi jóváhagyása, valamint az általános szerzõdési feltételek megtámadásának Ptk-beli jogi eszközei megfelelõ garanciát nyújtanak mindenféle esetleges visszaéléssel szemben.)
Természetesen amennyiben világszerte bebizonyosodik, hogy ez a jogintézmény valóban hatékonyan tud mûködni, és az érdekeltek számára is elfogadható, nem látom akadályát annak, hogy jogszabályi szinten kerüljön megfogalmazásra.
A notice and take down-eljárás mindkét érdekelt félnek kölcsönös elõnyöket biztosít a hatékony joggyakorlás érdekében. A szerzõi jogosult így gyorsan el tudja érni a jogsértõ tartalomhoz való hozzáférés megszüntetését, a szolgáltató pedig mentesül a további felelõsség alól, ha az eljárás megfelelõ lépéseit megteszi. A tartalomszolgáltatókkal történt tárgyalásunk során szóban már õk is elfogadták az eljárás elvi alapjait, és alkalmasnak érezték arra, hogy a gyakorlatban is hatékonyan mûködjön. A cikk címével kapcsolatban pedig hadd jegyezzem meg azt, hogy értesítési és eltávolítási eljárást alkalmazza már több ország is, például Finnország (itt szintén a közös jogkezelõ által kötött megállapodás útján) és Argentína is.
Az EU elektronikus kereskedelemrõl szóló tavalyi irányelve (mely horizontális hatálya miatt a szerzõi jogsértésekkel kapcsolatos felelõségre is irányadó) pedig kifejezetten ajánlja a tagállamoknak ilyen típusú eljárások alkalmazását. Magam sem hiszem, hogy minden, ami Amerikából jön, feltétlenül és kritika nélkül elfogadandó és alkalmazandó, és a notice and take down-eljárás is számos megoldatlan kérdést vet fel, ennek ellenére mégis egy olyan, nemzetközileg is elfogadott jogintézményrõl van szó, melynél használhatóbbat még nem igazán találtak ki (ha esetleg tudsz ilyenrõl, szívesen veszünk minden ezirányú tájékoztatást). Az, hogy ez az intézmény pont abban az országban született, amely elõször szembesült az internetes jogviszonyok tömegessé válásával, és elõször kényszerült arra, hogy praktikus, az érintettek érdekeinek figyelembevételén alapuló kompromisszumos megoldást hívjon életre, nem biztos, hogy baj.
Ami a külföldi jogintézmények belsõ jogba, gyakorlatba történõ átültetését illeti, mindig óvatosnak kell lennünk, ez közhely. Ugyanakkor a hozzáférés és a szolgáltatások univerzalitása, és az internet robbanásszerû elterjedése miatt az internetes jogviszonyok nagymértékben ugyanazon séma szerint zajlanak minden egyes országban, azaz nagyon hasonló profilú szolgáltatók nyújtanak nagyon hasonló szolgáltatásokat a felhasználóknak. Ezért az a szabályozás, ami egyik országban mûködik, könnyen lehet, hogy nagyobb módosítások nélkül mûködhet egy másikban is.
2. A cikk végén említed, hogy a négy legnagyobb szolgáltatóval megállapodott az Artisjus. Nos, ez így nem pontos, tény az, hogy mind a tartalomszolgáltatók (MTE), mind az ISP-k (VISZE) képviselõivel folynak a tárgyalások egy-egy megállapodás-tervezetrõl.
Tudomásom szerint az értesítési és eltávolítási eljárás gyakorlati alkalmazásának lehetõségeirõl a hangfelvétel-elõállítói oldal képviseletében a MAHASZ hasonló tárgyalásokat folytat az érdekeltekkel.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az Artisjus szerzõdéses ajánlata nem egy bújtatott diszkrecionális szabály meghozatala. Célunk az, hogy – nemzetközi minta alapján – az érdekeltek egyetértése, kompromisszuma alapján a gyakorlatban is effektíven mûködõ jogi eszközt teremtsünk.
A további együttgondolkodás reményében üdvözöl:
dr. Szinger András
ARTISJUS
2001. május 10.”
