“Az elektronikus fuvarlevelek egyre elterjedtebbek az információs társadalom fokozatos térnyerésével. Az elmúlt években folyamatosan teret nyert alkalmazásuk, ugyanakkor teljes befogadásuk és jogi szabályozásuk továbbra sem történt meg, sőt, ellenállásba ütközik. A dolgozat írása alatt angol és magyar nyelven angolszász, holland, svéd és magyar forrásokat tanulmányoztam. A kutatás során nem találtam olyan dokumentumot vagy hivatkozást, amely az elektronikus fuvarlevél intézményét a szerződésjog alapvető, bevett részének tekintené, mindenhol az újdonság varázsának bűvölete, vagy a pragmatikus, fontolva haladó (és gyakran az újításokat elvető) szkepszis hangját véltem felfedezni.
A fuvarjog és a fuvarlevelek önmagukban is meghaladják a dolgozat terjedelmi korlátait, az elektronikus kereskedelmi vonatkozások ismertetésével pedig szinte lehetetlenné válna a teljes körű és igényes ismertetés. Éppen ezért fuvarlevelek közül egy speciális fuvarlevelet a hajóraklevelet vagy más néven tengeri hajófuvarlevelet, hajókötvényt választottam, lehetőségeimhez mérten tisztelegve holland fogadóegyetemem a Vrije Universiteit Amsterdam előtt, melynek fél évig Erasmus hallgatója voltam. Az egyetem 2006 októberétől részt vesz egy ötéves projektben melynek absztrakt célja a tengeri hajózás papírmentesítése és ezáltal költségkímélőbbé és gyorsabbá tétele, a bizalom, a biztonság és a jogbiztonság megőrzésével, konkrét célja pedig az Egyesült Királyság holland sörrel való elárasztása.
Dolgozatomban azt vizsgálom: milyen jogi eszközök szükségesek az absztrakt cél eléréséhez, illetve, hogy a felvetődő megoldási javaslatok kivitelezése nem okoz-e nagyobb kárt, mint hasznot?”
Spiczmüller Bence az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának IV. évfolyamos hallgatója.
