Dr. Szinger András fenti cikkel kapcsolatos észrevételeit itt olvashatja.
“A magyar Internet-szabályozás el van maradva a világ meghatározó országaitól sok tekintetben.” Szerintem ahányszor elhangzott ez a mondat különbözõ konferenciákon, munkaértekezleteken és egyetemi elõadásokon, az már megérne önmagában egy külön tanulmányt. A tényt senki nem vitatta sajnos, pedig talán érdemes egy kicsit megállni itt és elgondolkodni.
A magyar jogrendszer nem kazuisztikus, vagyis esetjogon alapuló, hanem generálklauzulákon alapul, tehát olyan általános érvényû jogelveken, amelyek minden jogviszonyban kell, hogy érvényesüljenek. Ez röviden összefoglalva azt jelenti, hogy nincs olyan, hogy nem szabályozott terület vagy joghézag, legfeljebb a jogász nem találta még meg rá a megfelelõ szabályt. Lehet, hogy ezért a megállapításért sokan megköveznek, de megfelelõ agytornával mindig meg lehet találni azt a lehetõséget, ahogy érvényesíteni lehet a polgári jog alapelveit – mint a szerzõdéses szabadság, a felek egyenlõsége, vagy a másnak okozott kár megtérítésének kötelezettsége. (A büntetõjog természetesen egészen más terület, ott érvényesül a “nullum crimen sine lege”, vagyis csak azt lehet büntetni, amit a törvény büntetni rendel, ott nincs helye agytornának).
A fentiek alapján tehát az Internet sem szabályozatlan terület. Az Interneten okozott kár sem más, mint a “való világban” okozott – a való világ és az Internet nem különülnek el semmilyen módon. Ez nem egy számítógépet csak távolról kirakatban látott jogász véleménye akar lenni, a “cyberspace” mítosza, az itt megtapasztalható korlátlan szabadság elméleti jogi szempontból illúzió. Az Internetre ugyanúgy, ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint bármely más területre. Egészen más kérdéskört feszeget az, aki az Interneten jelenleg és a belátható jövõben ténylegesen kialakult és fennálló állapotokra céloz.
Tagadhatatlan tény, hogy jelenleg az Interneten szinte bármit meg lehet csinálni, szinte bármit le lehet tölteni vagy meg lehet rendelni, legyen az pizza (a letöltéssel itt még gondok vannak…), szoftver, zene vagy hitelkártya-hamisító eszközök. Ez azonban nem azt mutatja, hogy a jog maga nem vonatkozik a területre, hanem azt, hogy azt nem képesek a jelenlegi szervek a jelenlegi eszközeikkel érvényesíteni. (Az én magánvéleményem az, hogy a közeljövõben nem is várható változás, el kell telnie egy generációváltásnyi idõnek, amíg a jogérvényesítõ gárda is kicserélõdik, akkor majd várható komoly változás.) Az, hogy az elmúlt idõben sok pénzszállítót rabolnak ki, nem azt mutatja, hogy a pénzszállítók kirablása megengedett, hanem azt, hogy a szállítók és a rendõrség egyelõre nem tudott ez ellen hatékonyan védekezni. Lehet, hogy ezután meg kell majd szoknunk a T-72-eseket a hipermarketek és bankok környékén, de ez csak eszköz, a jogi helyzet akkor is egyértelmû és senki által nem vitatott.
Egyszóval van “Internet-jog”. Akkor pedig miért a nagy jogalkotási láz az Internettel kapcsolatban? Erre két vonalon kell elindulni a válasszal.
Elõször: az Internet szülõhazájában, az Egyesült Államokban esetjogi rendszer érvényesül. Ez jogi közhely, de itt komoly tartalma van. A bíróságok (amelyeknek komoly szerepe lesz a második vonalban is) alakítják ki – konkrét törvény hiányában, vagy néha azzal ellentétben is – az ítélkezési gyakorlatot, és ezzel együtt a gyakorlatban érvényesülõ törvényt is. Ha egy államhatalom meg akarja elõzni egy ilyen jogrendszerben és ilyen jogi struktúra mellett a teljes összevisszaságot az ítélkezésben, akkor minél gyorsabban és minél pontosabban szabályozó törvényt kell alkotnia. Ez történt az Egyesült Államokban, ahol pánikszerû gyorsasággal indult meg a törvényalkotás, amint kiderült, hogy az Internet nem csak hóbort, hanem komoly üzleti eszköz. A törvényt a gyors megszületés mellett a nagy aprólékosság jellemzi, sok helyen elengedhetetlen a komoly informatikai szakismeret a szöveg megértéséhez. A rendelkezések szinte a fájdalomküszöbig pontosan fogalmazottak, minden lehetséges és a törvényalkotó által elképzelhetõnek tartott helyzetre külön szabály vonatkozik. Hogy mennyire alkalmas egy ilyen merev törvény egy olyan mozgékony jelenség, mint az Internet szabályozására, azt mindenki maga döntse el.
Másodszor: azokban az országokban, ahol nem esetjogi a szabályozás, az elõször szórványosan felmerülõ, Internettel kapcsolatos jogesetekben a bíróságok nagyon sokféleképpen alkalmazták a fennálló – és alkalmazandó – jogot. Az Internet, mint jelenség nem, vagy félreismerése nagy gondot okozott a bíráknak. A probléma megértéséhez bele kell csak gondolni abba a régi indiai mesébe, amikor három vak próbálja kideríteni, hogy milyen is az elefánt. Végül is megfogják egy-egy részét és annak alapján ki-ki kialakítja a maga álláspontját és attól nem tágít – de egyik sem képes egészében felmérni, hogy milyen is a vita tárgyát képezõ állat. A bíróságok egy-egy részletét ragadták meg a problémának és annak alapján próbáltak általánosítani.
Ez a probléma nem abból eredt, hogy nem volt alkalmazandó jog, hanem abból, hogy teljesen új területen kellett azt alkalmazni. (Természetesen ez a megállapítás tartalmaz egy kis kegyes csalást, de nagy léptékben igaznak elfogadható.) A bíróságok sajnos ma még alapvetõ informatikai ismeretekkel sem rendelkeznek általában, így aztán egy szakértõ kirendelése sem segít nagyot a peren, mert az sem tudja a kérdést annyira leegyszerûsíteni, hogy a bíró által alkalmazott kategóriákba beleférjen. Amíg ezen a téren a megfelelõ szakismeret ki nem alakul, szükségesek olyan “mankó”-szabályok, amelyek segítenek a bíróságoknak és a feleknek is orientálódni. Az általános szabályok Interneten való alkalmazására ugyanis eddig nincsenek tapasztalatok, ezért mindenki a saját esze után megy – ami eltérõ érdekek esetén homlokegyenest ellentétes eredményre vezethet.
Végül is ha megnézzük, minden jogterületen érvényes az (talán az adójogot kivéve), hogy a jó és alkalmazott jogszabályok ésszerûek és általában logikusan kikövetkeztethetõek. A letisztult Internet-jognak is teljesítenie kell majd ezeket a követelményeket, azonban egyelõre nincs ebben a stádiumban, szinte egyetlen országban sem. Magyarország számára talán nem is hátrány, hanem elõny lehet, hogy a kezdeti kísérletezésbõl kimarad és már kicsit letisztultabb koncepciókat vehet át, tanulva mások hibáiból.
Fontos lenne viszont, hogy ezek a letisztult szabályok azért valamikor megszülessenek, különben a jogalanyok kénytelenek lesznek “saját kezükbe venni” a jogalkotást. Hogy ez hogyan lehetséges, azt megmutatta mindenki számára az ARTISJUS. Számomra nehezen érthetõ módon a magyar Internet közönsége – különösen az a rész, amely mindig rendkívül érzékenyen reagál a szabadságának bármilyen csorbítására – szinte visszhang nélkül hagyta a Magyar Szerzõi Jogvédõ Iroda Egyesület (ARTISJUS) közleményét “az irodalmi és zenemûvek nem színpadi nyilvános elõadásáért, kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek vagy arról készült másolatok nyilvánossághoz közvetítéséért, rádió- vagy televíziómûsorok egyidejû változatlan, a nyilvánossághoz történõ továbbközvetítéséért, valamint a színpadra szánt irodalmi és zenedrámai mûvek, jeleneteik vagy keresztmetszeteik kivételével az irodalmi és zenemûvek sugárzás útján, vezetékkel vagy egyéb módon a nyilvánossághoz történõ közvetítéséért fizetendõ szerzõi jogdíjakról”. A kimerítõen hosszú cím is jelzi, hogy nem egy bestseller, de annál izgalmasabb.
Elsõre természetesen senki nem akadna fenn a Net szempontjából érdektelen témán, de aki átrágja magát a tényleg érdektelen jogdíjakat soroló oldalak tucatjain, érdekes csemegét találhat. A közlemény IV. fejezete (Nyilvánossághoz közvetítésért fizetendõ jogdíjak) ugyanis tartalmaz egy C.) pontot, az ún. “on demand” hozzáférhetõvé tételért fizetendõ jogdíjak szabályozására. Ebben a részben az ARTISJUS pontról pontra, fillérrõl fillérre meghatározza, hogy milyen website (mert itt, a ködös megnevezés ellenére, az Internet, ezen belül is a WWW a szabályozás tárgya) milyen tartalom után mennyi jogdíjat köteles megfizetni az ARTISJUS, illetve az általa képviselt jogosultak számára. Mert hát az élet nem egyszerû, mindenért fizetni kell, különösen ha az szerzõi vagy szomszédos jogot érintõ kérdés.
Még ez sem lenne olyan kirívó újdonság, hiszen volt már ilyen korábbi években is. Az ARTISJUS ezen a téren nagyon is lépést tart a korral – mindig pontosan követik az új felhasználási lehetõségeket és ott is érvényesítik a jogosultak díjigényét. Ez a közlemény azonban túllép az egyszerû “árlista” szerepén. Saját kezébe veszi a jogalkotást, ami egészen eddig tunya államigazgatási szerveink között halódott. (Megjegyzem, nagy ötlet…).
Egyszóval a közlemény külön pontot szentel az alábbi témának: A nyilvánosság számára lehívásra (“on demand”) hozzáférhetõvé tétel közös szabályai, a hozzáférést biztosító szolgáltatók felelõsségének korlátozása. Valahogy az embernek deja vu érzése kezd támadni… Hol láttam én már ilyet? Hát persze! Tiszta Amerika! Méghozzá szó szerint.
A közlemény által a szolgáltatók (értve ez alatt elsõsorban a Service Providert és az Access Providert, vagyis a szerverek és a hálózat üzemeltetõit) felelõsségére vonatkozó szabályokat szinte ugyanilyen formában már olvashattuk az Egyesült Államok Digital Millenium Copírigt Act nevû törvénycsomagjában. Az ebben alkalmazott “notice and take down” (értesítés és eltávolítás) elv a lelke az ARTISJUS által bevezetni kívánt megoldásnak is. Mit is takar ez?
A szolgáltató alapjában véve felelõs mindenért, ami a szerverén van, vagy hálózatán átmegy. Innen indulunk ki, innen kezdõdik a mentesítés. Hogyan mentesülhet valaki mondjuk a szerverén levõ jogsértõ anyag (warez, mp3, stb.) után fizetendõ jogdíj alól? Három lépésben:
1. Az alábbi listában szerepeljen a tevékenysége:
“- mûvek, illetve a mûveket tartalmazó honlap (adatai) számára tárhelyet nyújt (hosting), és/vagy
- mûveket, illetve mûveket (is) tartalmazó honlapot (honlap adatait) a lehívásra hozzáférés gyorsítására szolgáló tárolóban rögzít (caching), és/vagy
- mûveket, illetve mûveket (is) tartalmazó honlapot (honlap adatait) egyszerûen továbbít (mere conduit), és/vagy
- mûveket, illetve mûveket (is) tartalmazó honlapot (honlap adatait) a hozzáférés megkönnyítése érdekében keresõ rendszerekben (search engine) rögzít/tárol,”
2. Kössön megállapodást az ARTISJUSSAL
3. A megállapodásban vállalja (és késõbb teljesítse), hogy:
- az ARTISJUS által küldött értesítésre
- a jogsértõ tartalmat 4 órán belül eltávolítja, és
- az eltávolítás helyén feltünteti, hogy azt miért távolította el, és
- 3 napon belüli nyilatkozattételre szólítja fel a jogsértõ tartalmat felrakó tartalomszolgáltatót.
Tehát ez a “notice and take down” elv. Hogy kinek mi róla a véleménye, azt szeretném ennek a cikknek a nyomán is megtudni. Kérek mindenkit, akinek felvetése, véleménye, érve vagy ellenérve van, ne restellje azt a fórumban vagy pedig e-mailen nekem elmondani. Az elv gyakorlati érvényesülésérõl meg nincsenek tapasztalatok itthon, az ARTISJUS egyelõre tárgyal a fõ szolgáltatókkal. Annyit már lehet tudni, hogy a négy legnagyobb szolgáltatóval már megszületett a megegyezés. Egyszóval jönnek majd a levelek.
%%%
(Az alábbi idézet a Szerkesztõségtõl származik.)
A Magyar Szerzõi Jogvédõ Iroda Egyesület (ARTISJUS) közleménye “az irodalmi és zenemûvek nem színpadi nyilvános elõadásáért, kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek vagy arról készült másolatok nyilvánossághoz közvetítéséért, rádió- vagy televíziómûsorok egyidejû változatlan, a nyilvánossághoz történõ továbbközvetítéséért, valamint a színpadra szánt irodalmi és zenedrámai mûvek, jeleneteik vagy keresztmetszeteik kivételével az irodalmi és zenemûvek sugárzás útján, vezetékkel vagy egyéb módon a nyilvánossághoz történõ közvetítéséért fizetendõ szerzõi jogdíjakról” – IV. fejezet C. pont:
“IV. fejezet (…)
- A nyilvánosság számára lehívásra (“on demand “) hozzáférhetõvé tétel fejében fizetendõ jogdíjak
3. A nyilvánosság számára lehívásra történõ hozzáférhetõ tétel a mûveknek az Szjt. 26. § (1)-(7) bekezdés körébe nem esõ, vezeték útján, vagy bármely más eszközzel vagy módon történõ olyan nyilvánossághoz közvetítése, amelynek során a közönség tagjai a mûvekhez (mûrészletekhez) úgy férhetnek hozzá, hogy mind az egyes mûveket (mûrészleteket), mind a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg (“lehívás”). A lehívásra történõ hozzáférhetõvé tétel megvalósul tekintet nélkül arra, hogy a nyilvánosság tagjai a lehívott mûveket (mûrészleteket) számítógépre vagy bármely hordozóra letölthetik-e.
A már nyilvánosságra hozott irodalmi és zenemûvek közül az ún. kisjogos zene- és irodalmi mûveket (IV. E) 7. pont), vagy azok részleteit számítógépes hálózat útján lehívásra a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé tevõ szolgáltató (IV. C. 3.12. pont) az Szjt. 26. § (8) bekezdésének második mondata és 27. §-a alapján az alábbi jogdíjakat köteles megfizetni.
C/1. Olyan felhasználások esetén, melyekhez kapcsolódóan a szolgáltató nem ér el bevételt
3.1. Zenemûvek esetében a szolgáltató:
3.1.1. a mûszaki feltételektõl függõen az átlagos felhasználó számára elsõsorban csupán érzékelést (meghallgatást), nem pedig letöltést (tartós másolatkészítést) lehetõvé tevõ (pl. ún. “real audio” típusú) felhasználásért:
3.1.1.1. ha kizárólag mûvenként 1-1 percet meg nem haladó, legfeljebb 10 mûrészlet hívható le, nem köteles szerzõi jogdíjat fizetni;
3.1.1.2. ha a lehívható, mûvenként 1-1 percet meg nem haladó mûrészletek száma 10-nél több, de 100-at nem haladja meg, a lehívások számától függetlenül 10 000 Ft/hó;
3.1.1.3. ha 100-nál több, de 1000-et meg nem haladó számú, mûvenként 1-1 percet meg nem haladó mûrészlet hívható le, a lehívások számától függetlenül 30 000 Ft/hó;
3.1.1.4. ha mûvenként 1-1 percet meghaladó részletek vagy teljes mûvek hívhatók le, továbbá a lehívható mûvek/mûrészletek száma 1000-et nem haladja meg, a lehívások számától függetlenül 60 000 Ft/hó;
3.1.1.5. ha 1000-nél több mûvet/mûrészletet tesz lehívásra hozzáférhetõvé, a 3.1.1.2., 3.1.1.3., illetve a 3.1.1.4. pontokban említett jogdíjakon felül az 1000 mû/mûrészlet feletti mûvekre/mûrészletekre a lehívások számától függetlenül a lehívásra hozzáférhetõvé tett 1 percet meg nem haladó mûrészletenként 2 Ft, 1 percet meghaladó mûrészletenként vagy teljes mûvenként 18 Ft szerzõi jogdíjat köteles fizetni;
3.1.1.6. elõzetesen létrehozott audiovizuális mûben vagy ilyen mû részletében felhasznált zene tekintetében a szolgáltató az audiovizuális mû 3.1.1.2-3.1.1.5. pontok szerinti felhasználása esetén az említett pontok szerint fizetendõ jogdíjon felül annak 50%-át is köteles megfizetni;
3.1.2. a szolgáltató a letöltést (tartós másolat készítését) is lehetõvé tevõ ún. “download”-típusú felhasználásokért a 3.1.1. pont szerinti jogdíjon felül lehívott zenemûvenként 25 Ft, audiovizuális mû esetén megkezdett zenei percenként 6 Ft szerzõi jogdíjat köteles fizetni.
3.2. Szépirodalmi mûvek (3.5.1. pont) esetében a szolgáltató:
3.2.1. ha legfeljebb 10 mûrészlet (3.5.2. pont) hívható le, nem köteles szerzõi jogdíjat fizetni;
3.2.2. ha a lehívható mûrészletek száma 10-et meghaladja, de a 100-at nem éri el, a lehívások számától függetlenül 10 000 Ft/hó;
3.2.3. ha 100-nál több, de 1000-et meg nem haladó számú mûrészlet hívható le, a lehívások számától függetlenül 30 000 Ft/hó;
3.2.4. ha mûvek mûrészletnek minõsülõ terjedelmet (3.5.2. pont) meghaladó részei (a továbbiakban: mûrész) vagy teljes mûvek hívhatók le, továbbá a lehívható mûvek/mûrészek száma az 1000-et nem haladja meg, a lehívások számától függetlenül 60 000 Ft/hó;
3.2.5. 1000-nél több mûvet, mûrészt, illetve mûrészletet tesz lehívásra hozzáférhetõvé, a 3.2.2., 3.2.3., illetve a 3.2.4. pontokban említett jogdíjakon felül az 1000 mû, mûrész, illetve mûrészlet feletti mûvekre, mûrészekre, illetve mûrészletekre a lehívások számától függetlenül a lehívásra hozzáférhetõvé tett mûrészletenként 2 Ft, a mûrészlet terjedelmét meghaladó mûrészenként, vagy teljes mûvenként 18 Ft szerzõi jogdíjat köteles fizetni.
C/2. Olyan felhasználások esetében, melyekkel kapcsolatban a szolgáltató bevételt ér el
3.3. Zenemûvek esetében a szolgáltató
3.3.1. a mûszaki feltételektõl függõen az átlagos felhasználó számára elsõsorban csupán érzékelést (meghallgatást), nem pedig letöltést (tartós másolatkészítést) lehetõvé tevõ (pl. ún. “real audio” típusú) felhasználásért a költségvetési támogatása 1%-ának, továbbá a közönség tagja által fizetett díjbevétele 2,5%-ának, valamint reklám- és szponzorációs bevételei 6%-ának megfelelõ együttes összegû, de legalább 10 000 Ft/hó szerzõi jogdíjat köteles fizetni;
3.3.2. elõzetesen létrehozott audiovizuális mûben vagy ilyen mû részletében felhasznált zene tekintetében az audiovizuális mû 3.3.1. pont szerinti felhasználása esetén az említett pontok szerint fizetendõ jogdíjon felül annak 50%-át is köteles megfizetni;
3.3.3. a letöltést (tartós másolat készítését) is engedõ ún.
“download”-típusú felhasználásért a nyilvánosság tagja által a lehívás fejében fizetett díj 12%-ának, ilyen díjbevétel hiányában (a letöltés ingyenes engedése esetén) a reklám- és szponzorációs bevételeik 6%-nak megfelelõ, de valamennyi esetben legalább a 3.1.2. pont szerinti szerzõi jogdíjat köteles fizetni;
3.3.4. a 3.1.1., 3.1.2., 3.3.1-3.3.3. pontokban említett felhasználások fejében fizetett jogdíj a mûveknek a szolgáltatók ellenõrzése alatt álló számítógépre vagy bármely digitális hordozón rögzített elektronikus adattárba történõ, az ismételt lehívásra hozzáférhetõvé tételt is lehetõvé tevõ rögzítéséért járó (mechanikai) jogdíjat is magában foglalja.
3.4. Szépirodalmi mûvek esetében a szolgáltató
3.4.1. költségvetési támogatása 1%-ának, továbbá reklám- és szponzorációs bevételei 6%-ának megfelelõ együttes összegû, de legalább 10 000 Ft/hó szerzõi jogdíjat köteles fizetni.;
3.4.2. amennyiben a nyilvánosság tagja a lehívás fejében a szolgáltatónak díjat köteles fizetni, a felhasználásért a lehívás fejében fizetett díj 10%-ának megfelelõ, de legalább lehívott mûrészletenként 10 Ft, lehívott teljes mû, vagy mûrész esetén (3.2.3. pont) versenként 20 Ft, elbeszélésenként 40 Ft, elbeszélésnél nagyobb terjedelmû epikai mûvenként 100 Ft szerzõi jogdíjat köteles fizetni. Az így számított jogdíj azonban nem lehet kevesebb, mint 10 000 Ft/hó.
3.5. A 3.2. és a 3.4. pont alkalmazásában
3.5.1. irodalmi mû az olyan szépirodalmi mû, amelyre nézve a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé tétel engedélyezése – a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt – egyedileg nem gyakorolható. Azon irodalmi mûvek tartoznak e körbe, amelyek sugárzását is csak közös jogkezelés útján (Szjt. 27.§ lehet jogszerûen engedélyezni (pl. vers, elbeszélõ költemény, regény/regényrészlet, irodalmi publicisztika, konferansz szöveg, mese, villámtréfa, blüett-szöveg);
3.5.2. mûrészlet a teljes mûnek olyan, több versszakból álló vers esetén legfeljebb egy versszakot, egyéb szépirodalmi mû esetén a mû terjedelmének 10%-át meg nem haladó része, amely – a szóközöket nem számítva – nem több, mint 1400 karakter.
A nyilvánosság számára lehívásra (“on demand”) hozzáférhetõvé tétel közös szabályai, a hozzáférést biztosító szolgáltatók felelõsségének korlátozása
3.6. A szolgáltató az elszámolással (IV. fejezet E) alfejezet 9. pont) egyidejûleg közli az ARTISJUS-szal a felhasználási szerzõdésben meghatározott módon (formátumban) az elszámolási idõszakban lehívásra hozzáférhetõvé tett, valamint a lehívott mûvek címét, szerzõjét, valamint az elszámolási idõszakban történt lehívások számát mûvenként és – amennyiben technikailag lehetséges – lehívások helye szerinti országonként [Szjt. 92. § (5) bekezdés].
3.7. A szolgaltató köteles az ARTISJUS-szal történõ egyeztetés alapján a lehívásra hozzáférhetõvé tett mû azonosítására alkalmas elektronikus jogkezelési adatot [Szjt. 96. § (2) bekezdés] a lehívásra hozzáférhetõvé tett mûvön, illetve ahhoz kapcsolva kezelni. E kötelezettség csak az említett adat alkalmazásának nemzetközi gyakorlatban való elfogadásától vagy szabvánnyá minõsítésétõl kezdve áll fenn.
3.8. A 3. pont szerint köthetõ felhasználási szerzõdések tartama legfeljebb 6 hónap lehet, vagy olyan bontó feltételt tartalmazhat, amely szerint a szerzõdést az ARTISJUS 3 hónapi felmondási idõvel felmondhatja, ha a felhasználás technikai körülményei, vagy a jogosítás jogi jellegû elõfeltételei úgy változnak meg, hogy a változás az átengedett felhasználási jog terjedelmét, a jogátengedés, vagy a szerzõi jogdíj meghatározásának módját, illetve a kikötött szerzõi jogdíj mértékét lényegesen érinti.
3.9. Audiovizuális mû, hangfelvétel vagy rögzített elõadás lehívásra hozzáférhetõvé tételéhez a IV. fejezet C) alfejezet szerinti engedélyen felül az érintett egyéb jogosultak engedélye is szükséges.
3.10. A 3. pont alkalmazásában szolgáltató a szerzõi mûvet lehívásra hozzáférhetõvé tételre felajánló (tartalomszolgáltató), továbbá a tartalomszolgáltatótól különbözõ, a tartalomszolgáltató által hozzáférhetõvé tétel céljára felajánlott mûvet kiszolgáló számítógépen, a közönség számára lehívásra hozzáférési vagy megkönnyítési céllal tartósan vagy átmenetileg rögzítõ, illetve tároló és/vagy a rögzített mûvekhez közvetlenül vagy közremûködõ(k) útján hozzáférést biztosító szervezet.
3.11. Ha az a szolgáltató, amely, feltéve, hogy úgy jár el, ahogy az a szolgáltatótól az adott helyzetben általában elvárható, a tartalomszolgáltató által felajánlott tartalmat nem ismeri, illetve nem ismerheti, és a 3.10. pontban meghatározott felhasználási cselekmények közül kizárólag az alábbi tevékenységeket végzi:
- mûvek, illetve a mûveket tartalmazó honlap (adatai) számára tárhelyet nyújt (hosting), és/vagy
- mûveket, illetve mûveket (is) tartalmazó honlapot (honlap adatait) a lehívásra hozzáférés gyorsítására szolgáló tárolóban rögzít (caching), és/vagy
- mûveket, illetve mûveket (is) tartalmazó honlapot (honlap adatait) egyszerûen továbbít (mere conduit), és/vagy
- mûveket, illetve mûveket (is) tartalmazó honlapot (honlap adatait) a hozzáférés megkönnyítése érdekében keresõ rendszerekben (search engine) rögzít/tárol,
az ARTISJUS és az ARTISJUS által képviselt bel- és külföldi zenei és irodalmi szerzõi jogosultak irányában a szerzõi jogsértésért a továbbiakban nem felel, így jogdíjfizetési kötelezettsége sem áll fenn, ha megállapodást köt az ARTISJUS-szal az alábbi értesítési, eltávolítási eljárás alkalmazásáról, és a megállapodást betartja:
3.11.1. a megállapodás tartalmazza, hogy a szolgáltató által végzett, az elõzõ bekezdésben felsorolt tevékenységek szerzõi jogi felhasználást valósítanak meg,
3.11.2. 3.11.1. pont szerinti megállapodásban a szolgáltató vállalja, hogy abban az esetben, ha az ARTISJUS képviselõje útján értesíti a szolgáltatót arról, hogy az ARTISJUS közös jogkezelésébe tartozó mûre vonatkozó szerzõi jogsértés valósult meg a szolgáltatás nyújtásával összefüggésben, és ezt akként valószínûsíti, hogy megjelöli a lehívásra hozzáférhetõvé tétel általa kizárólagosan gyakorolható engedélyezésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket [Szjt. 27. §, 91. § (1) bekezdés, 92. § (3) bekezdés] és a közös jogkezelõ egyesületekrõl szóló nyilvántartásba vételét tartalmazó, a hivatalos lapban megjelent közlemény megfelelõ részeit (NKÖM miniszter közleménye, MK 2000/10. 1.5.7. és 8.5.7. pont), és egyben kijelenti, hogy csak olyan jog érvényesítése iránt lép fel, amely a megjelölt jogszabályi rendelkezések és nyilvántartásba vétel alapján közös jogkezelésébe tartozik,
3.11.2.1. az értesítés kézhezvételétõl számított 4 órán belül megszünteti az értesítésben megjelölt tartalom hozzáférhetõségét (eltávolítás),
3.11.2.2. azon a helyen, ahonnan jogsértõnek állított tartalmat eltávolította, feltünteti, hogy az eltávolítás az ARTISJUS jogsértést állító értesítése alapján történt,
3.11.2.3. az eltávolítástól számított 3 munkanapon belül a felszólítás jogkövetkezményeirõl történõ tájékoztatatás mellett felszólítja az eltávolítással érintett tartalomszolgáltatót arra, hogy a felszólítás kézhezvételétõl számított 3 munkanapon belül válaszoljon az értesítésre akként, hogy a válaszban nyilatkozik:
- pontos nevérõl, továbbá, ha van bármely azonosításra alkalmas nyilvántartási száma (pl. cégszám, más bírósági vagy egyéb hatósági nyilvántartási szám), e nyilvántartási számáról, székhelyérõl (magánszemély esetén állandó lakcímérõl, bármely esetben postai kézbesítési címérõl, ha ez a székhelytõl/állandó lakcímtõl eltér, valamint nyilatkozattételre jogosult képviselõjének nevérõl és tisztségérõl, valamint
- arról, hogy az értesítésben foglalt jogsértést elismeri, vagy sem,
3.11.2.4. a felszólításhoz mellékeli az ARTISJUS értesítését,
3.11.2.5. ha a tartalomszolgáltató a felszólításra a kitûzött határidõben nem válaszol, vagy a felszólításban kitûzött határidõben a felszólításra válaszol, és az értesítés szerinti jogsértést elismeri vagy vitatja, de a válasz nem tartalmazza a 3.11.2.3. pontban meghatározott valamennyi adatot, a szolgáltató az eltávolítás hatályát határozatlan idõre fenntartja, és a választ, illetve annak elmulasztását, és az eltávolítás hatályának fenntartását a szolgáltató a kitûzött határidõ lejártát követõ 3 munkanapon belül az ARTISJUS-szal közli, és a választ a közléshez mellékeli,
3.11.2.6. ha a tartalomszolgáltató a felszólításban kitûzött határidõben a felszólításra válaszol, és az értesítés szerinti jogsértés fennállását vitatja, továbbá a válasz tartalmazza a 3.11.2.3. pontban meghatározott valamennyi adatot, az eltávolított tartalomhoz való hozzáférést visszaállítja, és a választ haladéktalanul megküldi az ARTISJUS-nak,
3.11.2.7. ha az ARTISJUS az elõzõ bekezdésben említett közlés kézhezvételétõl számított 10 munkanapon belül az értesítés szerinti jogsértéssel kapcsolatos igényét kereset, vagy fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása és/vagy büntetõ feljelentés megtétele útján érvényesíti, és az eljárás megkezdését kezdeményezõ beadványának másolatát annak benyújtásától számított 3 munkanapon belül megküldi a szolgáltatónak, a szolgáltató a beadvány másolatának kézhezvételétõl számított 4 órán belül az eredeti értesítésben megjelölt tartalomhoz való hozzáférést mindaddig ismételten megszünteti (ismételt eltávolítás), amíg a jogérvényesítési eljárás jogerõs befejezésérõl az ARTISJUS értesítést nem küld. Az ismételt eltávolítás során a 3.11.2.2. pont rendelkezését alkalmazni kell. A szolgáltató az ismételt eltávolításról a beadvány másolatának megküldésével az érintett tartalomszolgáltatót 3 munkanapon belül értesíti,
3.11.2.8. a jelen pont szerinti értesítési-eltávolítási eljárás során a szolgáltató és az ARTISJUS szerzõdési vagy egyéb nyilatkozataikat, közléseiket, értesítéseiket írásban, teljes bizonyító erejû magánokirati formában teszik meg. A felek hatályos írásbeli közlésnek tekintik a nekik vagy általuk harmadik személyhez címzett írásbeli magánokirat hû másolatát, továbbá az elektronikus formában tett közlést is, ha annak megérkezését a címzett elektronikus úton igazolja. A felek kötelesek az egymástól származó elektronikus küldemények megérkezését visszaigazolni.”
