Fülöp Sándort, a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosát kérdeztük a Hivatala indulásáról, a szervezeti és kapcsolati rendszer kiépítéséről, valamint a hazai környezetvédelem és környezetpolitika aktuális tendenciáiról.
„Büszke lennék arra, hogy ha a Hivatal betölthetne egy szocializációs szerepkört – ebbe az irányba indultunk el, nem mondanám, hogy földcsuszamlásra számítok a környezetvédelmi szakmában, de ha 6 év múlva az derül ki, hogy néhány ember vagy hivatal ezt a komplex szemléletet magáévá tette, akkor elégedett leszek.”
Hogyan értékeli az eddigi tevékenységét? Felvázolná, hogy hogyan sikerült kiépíteni az új Hivatal szervezetét?
Az elmúlt fél év a következő menetrend szerint zajlott: 2008 júliusában kaptuk meg a költségvetésünket, augusztusban hirdettük meg az álláspályázatokat, szeptemberben csináltunk meg 90 interjút, október elsejétől kezdtek munkába állni a kollégák. A nulláról kellett felépíteni a Hivatalt, s úgy sikerült, ahogyan azt elterveztük. Sok mindent tudtunk párhuzamosan csinálni: a hivatali rendszer kialakítása mellett sikerült kiépíteni a kapcsolatokat. A főosztályvezetők már július-augusztusban kiválasztásra kerültek, így ezekben a hónapokban már elkezdhettük a kapcsolati hálózat építését, amelyről nagyon pozitív benyomásainak vannak. Négy főosztály működik a Hivatalban: Területi, Stratégiai és Tudományos, Nemzetközi, Koordinációs Főoszály. 12 jogászt foglalkoztat a Hivatal, akik az egyedi ügyekkel foglalkoznak, továbbá 7 környezetpolitikust, akik a környezetpolitikai-stratégiai tevékenységet viszik. A jogászok és a környezetpolitikusok együttműködése szükséges az egyes ügyekben, hiszen a struktúra is úgy lett kialakítva, hogy az ügyeket több oldalról is megvizsgáljuk. Az iratok bekérése nyomán sikerült már néhány tucat állásfoglalást is kiadni. A környezetpolitikusoknak két alapvető projektjük van, amely a 6 évet végig fogja kísérni: az egyik a Klíma, a másik pedig a Fenntartható Közösségek Csírái című projekt, amelyben más kutatóintézetek is részt vesznek. Ez utóbbi projekt abból indul ki, hogy a makro-folyamatok, a jogalkotás-jogalkalmazás, a támogatás-politika olyanok amilyenek, s ebben egy helyi közösség beletörődhet, azonban azt is megteheti, hogy elkezd valamit, ami részben független ezektől a folyamatoktól és fenntartható. Ehhez az kell, hogy az adott közösség benne legyen egy hallatlan információs hálóban. A program keretében 5-6 ilyen közösséget vizsgálunk. Ennek az lenne a lényege, hogy feltérképezzük a jó gyakorlatot, megvizsgáljuk, hogy mi az akadálya (akár jogi akadálya) annak, hogy ezek a kezdeményezések sikeresesek legyenek, illetve elterjedhessenek (ilyen kérdés többek között a helyi piacra termelés, ennek jogi háttere).
Milyen kapcsolati hálóval rendelkezik a Hivatal?
A Környezetvédelmi Főfelügyelőséggel rendszeres a kapcsolat, a havi rendszerességgel tartott országos értekezletükre – ahol tulajdonképpen a felügyelőségek és a Főfelügyelőség jogászainak és szakpolitikusainak tevékenysége nyomán az irányadó joggyakorlat meghatározásra kerül – rendszeresen meghívnak, ezen mindig ott is vagyunk. Mondhatnám az Országos Környezetvédelmi Tanácsot, ahol szintén állandó meghívottak vagyunk. Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságával is többször volt találkozónk és nagyon jó az együttműködés. Sikerült felvenni a kapcsolatot továbbá az ügyészséggel, a bírósággal, a Legfelsőbb Bírósággal, többször találkoztunk a Közigazgatási Kollégiummal szakmai értekezletek keretében. Jó a kapcsolat természetesen a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal [KvVM], mind miniszteri, mind államtitkári szinten. Ez volt az első jelentős blokk: a Hivatal kezében erősek a „tisztázás” és a tényállások feltárásának jogi eszközei, viszont nagyon gyenge az intézkedési jogosítványok köre. Összességében tehát, ha nem vagyunk része egy ilyen kapcsolati hálónak, akkor nem sokat ér az, amit csinálunk.
Milyen példát tudna hozni egy ilyen nélkülözhetetlen együttműködésre?
Ezen kapcsolati háló működésére jó példa a Ket. módosításának előkészítése, 2008 augusztusában-szeptemberében. Nagyon komoly gyakorlati inputot csatornáztak be a – progresszív – módosítás előkészítői, azonban bekerült egy olyan rész is, amely szerint nem használ az ügyek gyors menetének az, ha túl sokan vesznek részt benne – ez bizonyosan nem lett volna előnyös a környezeti demokráciára, a közösségi részvételre. Úgy próbálták meg az ügyféli jogokat visszanyesni, hogy egyrészt a törvényszövegbe el akarták helyezni azt, hogy az ügyféli minőségnél szerepeljen az a kitétel, amely szerint az lehet ügyfél, akinek joga, jogos érdeke az adott ügyben közvetlenül érintve van. Másrészt azt tervezeték, hogy egy civil szervezet csak akkor élhet – a törvényben egyébként biztosított – ügyféli jogaival, ha kezdettől fogva részt vesz az eljárásban – azonban a civil szerveztek nem így működnek. A kezdeti sikertelenségek ellenére, végül a már említett szervezetekkel (valamint Szili Katalinnal és Sólyom Lászlóval) való együttműködés eredményeképpen mind a két módosítási kísérletet sikerült megakadályozni. Ez talán érzékelteti azt a működési módot, hogy egy ombudsmannak önmagában nem igazán lenne jelentős szava, de így sikerülhet eredményt elérni, azonban korántsem minden jogalkotási projektben biztosított a siker (pl. a telepengedély esetében – ahol a szomszédok jogaira vonatkozó rész kikerült a jogszabályból – is letettünk egy komplex elemzést, azonban ezt figyelmen kívül hagyva született meg a vonatkozó kormányrendelet).
Tehát Ön látja a proaktív fellépést a különböző szervek részéről?
Igen. Nemrég például a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal helyettes elnökével beszéltem a szerencsi ügyben, valamint a zsidó negyed ügyében, aki borzasztó nyitott és segítőkész volt. Általában is úgy gondolom, hogy a partereinek értékelik azt, hogy nem csak hozunk egy állásfoglalást, hanem kooperatív módon lépünk fel. Pozitív volt a tapasztalat továbbá a KvVM-mel kapcsolatban a belterületi fák védelmét illetően. Jelen voltunk/vagyunk a termékdíj törvény módosításában, az elektronikus hulladékokra vonatkozó jogszabály előkészítésében és az erdőtörvény átalakításában.
Mi a véleménye: a Hivatal által kifejtett előkészítő-tudományos munkára a későbbiek során is lesz majd fogadókészség? Illetve rendelkeznek-e a Hivatallal kapcsolatban álló szervezetek azokkal az integrált szakmai ismeretekkel, amelyek révén hasznosíthatják az Önök tevékenységét?
Ez egy érdekes dolog: most például letettünk egy komplex anyagot a bíróságnak a Tubes-ügyben, amely megírásában környezetjogász, alkotmányjogász, nemzetközi jogász, fizikus és orvos is közreműködött, valamint az alternatív helyszíneket is megvizsgáltuk. Az biztos, hogy az érintett közösségek nagyon jól fogadták, holott nem értettünk velük mindenben egyet. Ez persze nem garancia arra, hogy a bíró figyelembe fogja venni a munkánkat. Szerintem nekünk az ilyen kezdeményezés lehet az esélyünk. A kérdés második részével kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy ha vannak is „túlszakosodott” partnereinek, akkor az üzenetnek bizonyos részeit megértik, a többit pedig igyekszünk majd úgy átadni, hogy legalább a fő mondanivalója átmenjen. Büszke lennék arra, hogy ha a Hivatal betölthetne egy szocializációs szerepkört – ebbe az irányba indultunk el, nem mondanám, hogy földcsuszamlásra számítok a környezetvédelmi szakmában, de ha 6 év múlva az derül ki, hogy néhány ember vagy hivatal ezt a komplex szemléletet magáévá tette, akkor elégedett leszek.
A Hivatal a 2008-as év folyamán többször találkozott a hazai civil szervezetek képviselőivel. Hogyan értékeli ezeket a találkozásokat, mi a hozadékuk?
Igazából nem akartunk tőlük konkrét dolgot, nem volt szoros céltételezés ebben. A Hivatal két szervezetféléhez kötődik elsősorban: az egyik a parlament (s ott a Környezetvédelmi Bizottság, ahova gyakorta elmegyünk), a másik szerv a zöld szervezetek köre, ahol szintén fontos, hogy elmondjuk, hogy hol tartunk és meghallgassuk, hogy mi az, amit ők elvárnak, s a problémáinkat hogyan látják. Az első találkozót a kutatási témák meghatározása miatt szervezetük meg, ez alapján összeállítjuk a prioritásokat. A második találkozón pedig a kialakult főosztályok vezetői számoltak be eddigi tevékenységükről. A Hivatal panasziroda jellege kapcsán a hosszú távú együttműködés biztosított.
Ha már a panaszokról esett szó: melyek az első benyomások a panaszokról, a panaszosokról?
Gyűjtjük a panaszokból azokat a tapasztalatokat, amelyek később, a nagy vizsgálatok alkalmával összerendezhetőek lesznek. Egy mechanikus csoportosítással élve: vannak a „nagyobb” ügyek, az a tucatnyi emblematikus ügy, amelyet minden héten előveszünk; s vannak a „kisebb” ügyek, amelyeket ugyancsak meg kell becsülni, mert ez a fő feladatunk. A nagy jelentőségű ügyek közé tartozik: a szerencsi-, valamint a Tubes-ügyek; a szegedi élményfürdő ügye (ahol egy olyan érdekes jogi kérdés merült fel, hogy ha a telekalakítással változnak a telekhatárok, akkor a korábbi védettség megszűnhet-e); valamint a XV. kerületi MÁV-telep és a pesti zsidó negyed ügyei; jelentős még az üllői belterületbe vonási ügy (itt a jogi probléma az, hogy belterületbe lehet-e vonni ipari és gazdasági területként új külterületeket, addig, amíg van ilyen célra rendelkezésre álló terület); továbbá a Zengő-ügy (ebben már állásfoglalás is született). A kisebb ügyek a szomszédságban felmerült problémákkal foglalkoznak: volt például zajszennyezéssel kapcsolatos ügy. Meglepődve tapasztaltam, hogy egy ilyen zajszennyezéssel kapcsolatos panaszt el kellett utasítani, annak ellenére, hogy a zaj határértékét túllépte a szórakozóhely nappali és ékszakai zaja is. A zajvédelmi jogszabály ugyanis azt mondja, hogy intézkedésre csak jelentős túllépés esetén kerülhet sor, ami pedig 10 decibellel van felette a határértéknek – itt konkréten nem tudtunk most lépni, de „elraktároztuk” későbbre az ügy tanulságait. Egy másik zajszennyezés esetében is el kellett utasítani a panaszt, itt azt találtuk, hogy a társasházi törvényben az a procedúra (hiába szavazzák le az adott kérdést a többségi négyzetméterrel rendelkező lakók, ha a falhatáros lakók kétharmada nem szavaznak velük), ahogy a társasházközösség hozzájárul a nem lakás céljára szolgáló intézmény használatához, nem egészen koherensen van szabályozva: a vállalkozás folytatásánál nyomósabb érdeket képvisel ugyanis az egészséges környezethez való jog. A szmogriadó kapcsán is kiadtunk egy állásfoglalást.
Mi a véleménye a hazai környezetjogi szabályozásról, Ön szerint adott a jövő generációk védelme?
Két részre bontanám a kérdést. Utaltam már a két hatéves projektünk közül a Fenntartható Fejlődés Csíráira, ennek kapcsán azt látom, hogy ez egy nagyon új dolog, s az ehhez szükséges jogi háttér nagyon hiányos. A helyi közösségek fenntarthatósága, ide értve a hulladékkezelést és a szennyvízgazdálkodást is kidolgozottabb törvényi hátteret igényel (ilyen törekvések manapság is vannak, ennek példája a Balaton törvény módosítása). Ennek óriási jelentősége lenne a jövő generációinak szempontjából. Az országos szintű, makro-, környezetvédelmi problémák kezelésére vonatkozó joganyag tekintetében nem vagyunk elmaradva az EU-tól, sőt rendszerváltást követő kreatív jogalkotási hullámban a környezetvédelmi törvény, a környezeti hatásvizsgálati joganyag (a nyilvánvaló problémák ellenére is) a legjobbak között van Európában. Szerintem egy jó alapunk van, amelyen lehet még finomítani (pl. egy élő sztereotípia az, hogy az adott ügyben fellépő civil szervezetek lassítják a közigazgatási eljárást, így egyfajta bűnbakká lesznek kikiáltva). Magyarország az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején a környezeti demokrácia jogi (és gyakorlati) hátterét tekintve a világ élvonalába tartozott. Részesei voltunk a The Access Initiative felmérésének, s igen előkelő helyen szerepeltünk a környezeti demokrácia területén – most viszont stagnálást látok, amely egyébként nem hazai sajátosság.
Szabó Máté, az Állampolgári Jogok Országgyűlés Biztosa az elmúlt évben többször országjárásra indult, közvetlen kapcsolatot teremtett az állampolgárokkal. Tervez-e Ön hasonló eseményeket?
Az általános ombudsman és a mi Irodánk között nehéz összehasonlításokat tenni: egész más a terület, egész mások a jogi feltételek, különböző eszközrendszerekkel, így más kell, hogy legyen a sajtópolitikánk is. Szabó Máté megfelelő sajtópolitikát folytatva fejti ki tevékenységét, mi ugyanezt nem tehetnénk meg, mert más nyersanyagból dolgozunk. A lakossággal való kapcsolat elég intenzív: környezetvédelmi ügy, ugyanis nincs helyszín nélkül. A jelentősebb ügyekben törtetlen gyakorlat a helyszínek meglátogatása és direkt kontakt az ügyféllel. A civil szervezetek felé is felelősek vagyunk, így tehát velük is intenzív a kapcsolat.
Dr. Fülöp Sándor szakmai életrajza:
Szül.: 1957. október 17, Montreal
Családi állapot: nős (dr. Fülöp Ágnes, büntetőjogász, OKRI), két gyermek apja (Natasa, 23, végzős joghallgató a PPKE-n és Máté, 20, másodéves építészhallgató BME)
Képzettség
- ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 1977-82
- ELTE Bölcsészettudományi Kar, pszichológus, 1981-87
Munkahelyek
1984-1991 – Fővárosi Főügyészség (ügyész, büntető ügyszak)
1991-1993 – Legfőbb Ügyészség (ügyész, személyzeti o., majd államigazgatási jogi o.)
1993-1994 – Ruttner and Partners Ügyvédi Iroda (ügyvéd, főként gazdasági ügyek)
1994-2008 – Környezeti Management és Jog Egyesület (ügyvéd, a környezetvédelmi jogi adatbank és tanácsadó szolgálat vezetője)
2008- – A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa
Egyéb főbb szakmai megbízatások
- 2002- – Az Aarhusi Egyezmény Jogérvényesítési Bizottságának tagja
- 1998-2003 – Az Országos Környezetvédelmi Tanács tagja, majd elnökhelyettese
- 1996- – Mb. egyetemi adjunktus, ELTE ÁJTK, környezetvédelmi jog
1997- – Meghívott előadó (Pázmány Péter Egyetem, Győri Államigazgatási Főiskola, Közép-európai Egyetem)
1992- – Környezetvédelmi jogalkotás (NGO jogi szakértőként részvétel a környezetvédelmi törvény megalkotásában, a környezeti hatásvizsgálat kormányrendelet jogi előkészítése, stratégiai környezeti hatásvizsgálati törvény előkészítése, az Espooi Egyezmény ratifikációjának jogi előkészítése, részvétel az Aarhusi Egyezmény megszövegezésében)
2000- – Környezeti demokrácia indikátor kifejlesztése és gyakorlati alkalmazása (a World Resource Institute vezette konzorcium tagjaként)
2002-2006 – Nemzetközi projektek (környezeti jogalkotás, BiH, tréningek, BiH, Albánia, Macedónia, Horvátország, Kazakhsztán)
Utazás, konferenciák
1981 – Moszkva, Lomonoszov Egyetem, Büntető Eljárásjogi Tanszék (4 hónap, nem orosz szakos részképzés)
1991 – Washington, Minneapolis, Trenton (2 hónap, környezetvédelmi képzés az Amerikai Legfőbb Ügyészek Szövetsége szervezésében)
1992 – Oxford, III. Európai Jog és Pszichológia Konferencia
1992, Ottawa, AIDP előkészitő ülés a környezetvédelmi büntetőjogból – magyar referens
1992- – A környezetvédelmi jog érvényesítése, konferenciasorozat, Budapest (a szervező bizottság tagja), Oaxaca, Mexikó és Monterey, Egyesült Államok
1994 – Baarn, Hollandia, Nemzetközi Munkaülés a Határokon Átnyuló Környezeti Hatásokról, magyar referens
1996 – Hága, Konferencia a Rioi Alapelvek érvényesüléséről a nemzeti jogokban, előadó
1997 – Estoril, Portugália, AIAI, nemzetközi környezeti hatásvizsgálati szervezet konferenciája, előadó
1996-1998 – Genf, Róma (12 fordulós előkészítő tárgyalás az Aarhusi Egyezmény előtt; az európai társadalmi szervezetek delegációjának tagjaként)
1999 – Berlin, Városok Párbeszéde – közösségi részvétel az önkormányzati döntéshozatalban c. konferencia, előadó, témavezető
2002 – Bali, a Johannesburgi Rio+10 Csúcstalálkozó előkészítő ülése
2002 – Johannesburg, Rio+10 Csúcstalálkozó
2004 – IUCN eves konferencia, Bangkok
2006 – IUCN környezetvédelmi academia, White Plains, US
Publikációk
- A bizonyítékok mérlegelése – Pszichológia és büntető eljárásjog – Ügyészségi Szemle, 1991.1.
- A jogi személyek büntetőjogi felelőssége – Magyar Jog, 1993.7.
- EU környezetvédelmi jogharmonizáció, levegő tisztaság védelmi fejezet – Tanulmánykötet, DHV Consult, Hága, 1993
- Állampolgári részvétel a környezetvédelmi döntéshozatalban, kézikönyv, REC, 1994
- A környezetvédelmi társadalmi szervezetek és kormányzati szervek kapcsolata c. könyv magyar fejezete – PELA, Wroclaw, 1998
- EU környezetvédelmi jogharmonizáció, vízvédelmi fejezetek – Tanulmánykötet I.-VI., Phare, Budapest, 1998.
- Környezetvédelmi jogesetek és szakértői tevékenység, Környezetvédelmi Kiskönyvtár sorozat, KJK-Kerszöv, Budapest, 2001
- A közérdekű ügyvédi irodák működése, kézikönyv, I. fejezet – Columbia Egyetem, 2001
- Környezetvédelmi demokrácia a gyakorlatban, kézikönyv a közösségi részvételről környezetvédelmi és vízügyi hatóságoknak, REC, Szentendre, 2002
- A környezetvédelmi jog néhány belső ellentmondása: Szükség van-e újrakodifikációra? (In: A környezetvédelmi jogalkotás és jogalkalmazás időszerű kérdései, PPKE, Budapest 2002)
- Like Minds? Two Perspectives on International Environmental Joint Efforts (with Ruth Greenspan Bell) The Environmental Law Reporter, ELI,Washingon, Volume XXXIII, Number 5, May 2003
- Magyar Környezetvédelmi Lexikon (20 szócikk) Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001
- Előzetes vizsgálat – hatásvizsgálat – IPPC, Complex, Budapest, Wolters Kluwer kiadó, 2007
Egyéb tevékenység
2003- – Környezettudományi Központ Alapítvány, a kuratórium elnöke
1994- – Budapesti TIT, elnökségi tag
1999-2001 – A Közép-Kelet Európai Közérdekű Környezetvédő Jogászok Egyesületének elnöke
