Dr. Jakab András alkotmányjogászt, a Liverpooli Egyetem oktatóját kérdeztük a készülő új alkotmánykommentárról, amelynek megjelenése a közeljövőben várható.
Kiben/kikben fogalmazódott meg az új kommentár létrehozásának ötlete? Mennyi idő alatt készült el a mű?
Az Alkotmány tudományos igényű kommentárjának projektje Sólyom László kezdeményezésére indult 2003 elején, eredetileg tizenöt résztvevővel. 2005-ben, mint az közismert, Sólyom Lászlót az Országgyűlés köztársasági elnökké választotta. A munka üteme ezt követően – érthető módon – jelentősen lelassult. 2006 júniusában Sólyom László a szerkesztői pozíciótól visszalépett, de biztosította a résztvevőket, hogy erkölcsileg támogatná a projekt folytatását. A megmaradt résztvevők a folytatás mellett döntöttek (különös tekintettel arra, hogy a kézirat mintegy ötöde ekkorra már készen volt), és engem választottak meg új szerkesztőnek. A kiadásról végül tavaly sikerült írásban is megállapodnunk a Századvég Kiadóval, és a kéziratok mostanra készültek el. Jelenleg a kötet kiadói munkálatai (olvasószerkesztés, a mutatók összeállítása) folynak, a megjelenést még idén szeretnénk tető alá hozni.
Hogyan került kiválogatásra a szerzőgárda?
Az eredeti szerzői kör nagy részben Sólyom László kiválása után is megmaradt. A kilépések és az eredeti vállalások csökkenése miatt felszabaduló paragrafusok kommentálására az új résztvevőket elsősorban már publikált írásaik, illetve PhD-értekezésük témájának fényében kértük fel. Jelenleg csaknem ötven főre bővült a szerzői kör, közülük a legtöbben az Alkotmánybíróság munkatársai (köztük egy alkotmánybíró) és az MTA Jogtudományi Intézetének kutatói, de lényegében az összes hazai jogi kar, sőt külföldi egyetemek (magyar joggal foglalkozó) oktatói, illetve külföldi kutatóintézetek tudományos munkatársai is szerepelnek közöttük. A szerzők névsora megtalálható a kiadó honlapján. Túlnyomó részük harminc és negyvenöt év közötti (néhány kivétellel mindkét irányban), tudományos fokozattal rendelkező jogász.
Önnek szerkesztőként mi volt a fő feladata a kommentár elkészítése során?
Egyrészt nyilván a hagyományos, szakmai jellegű szerkesztői teendőket, másrészt azonban a projekt méreteiből és természetéből adódó sajátos feladatokat is el kellett látni. Az első típusba tartozik, hogy a (jó esetben nem túl nagy késéssel) elkészülő kéziratokat át kell olvasni, és elsősorban műfaji és érveléstechnikai szempontból egységesíteni. (Az egységesítés érdekében előre készült egy fokozatosan bővülő, ma már mintegy negyven oldal terjedelmű, a technikai, műfaji és stilisztikai kérdésekkel foglalkozó módszertani útmutató.) Természetesen a lehetőségekhez képest tartalmilag is igyekeztem kritikus szemmel olvasni az írásokat, de mivel a szerzők jelentős része több hónapos (sőt éves) kutatást végzett a témában, netán az országban a téma egyik legelismertebb szakértője, így a tartalmi felülvizsgálatot a szakaszok egy részében én (a szerzőénél kisebb hozzáértés okán) nem tudtam elvégezni. Ezért a tartalmi felülvizsgálatot (avagy a lektorálást) egyrészt a projekt tagjai végezték egymás szövegeivel, másrészt pedig külső szakértők. Az előbbit neveztük saját szóhasználattal „belső olvasásnak”, az utóbbit pedig „külső olvasásnak”. Ez utóbbi érdekében 2007 őszén és 2008 tavaszán különféle budapesti helyszíneken öt nyilvános konferenciát szerveztünk, ahol a már elkészült kéziratokat bocsátottuk vitára, és minden megtárgyalandó szövegre külön is felkértünk egy, a szöveget kritizáló, illetve a szöveg módosítására javaslatot tevő külső (tehát a projektben részt nem vevő) szakértő korreferenst. Kifejezetten szerkesztői jellegű munka volt az elkészült szövegek egymáshoz csiszolása, az esetleges átfedések törlése, hiányzó témáknál valamelyik szerző megkérése a szöveg kiegészítésére. Ez a szerzőket is sok szempontból próbára tevő „pingpongozás” a szövegekkel mostanra ért véget. A kereszthivatkozások és a mutatók elkészítésén (ami kisebb művek esetében a szerkesztő vagy a kiadó egy munkatársának feladata, de ilyen méretekben egyetlen ember ezt nem tudja elvégezni) többfős csapatok dolgoznak jelenleg is. Nyilván az ő munkájukat is koordinálni kell.
A munkát nagyban segítette, hogy a heidelbergi Max-Planck-Institut für ausländisches öffentliches Recht und Völkerrecht kutatói ösztöndíjakat bocsátott a rendelkezésünkre. Ezzel kapcsolatban számos szervezési munka (utazás- és szállásszervezés) adódott. Működtettünk továbbá egy kódszóval védett honlapot is a résztvevők számára (a már elkészült anyagok naprakész hozzáférhetőségének biztosítására) a Liverpooli Egyetem egyik szerverén, amelyet folyamatosan frissíteni kellett.
A projekt méreteiből fakadóan nagyon magasak a kiadási (különösen a nyomdai, olvasószerkesztési) költségek, emiatt igen jelentős külső anyagi támogatásra volt szükségünk. Ezek megszervezése, a szponzorokkal (magyar állami intézményekkel, egyetemekkel, német alapítványokkal, az Opten Kft.-vel) való tárgyalások meglehetősen időigényes elfoglaltságnak bizonyultak. Szerencsére a projekt több (jelenlegi és volt) résztvevője is önzetlenül segített ezügyben, egyedül egyszerűen nem tudtam volna megoldani mindezt. A Századvég Kiadó is hathatósan közreműködött ennek megszervezésében. Sajnálatos és számomra érthetetlen módon egyetlen állami könyvkiadói pályázat sem támogatta munkánkat.
Milyen küldetést tűztek maguk elé?
A kommentár mintájául a német közép-kommentárok (azon belül a Dreier-, illetve formátumában még inkább a Sachs-féle) szolgálnak. Célja az alkotmányjogi kultúra elmélyítése, de forrásként szeretnénk szolgálni az alkotmánybíráskodás és a jogalkotás, az alkotmánykonform törvényértelmezésre törekvő jogalkalmazás, valamint a jogtudomány számára is. Az Alkotmány rendelkezéseinek pontos kifejtése egyúttal ahhoz is hozzájárul, hogy politikai konfliktusok esetében több jogi támpontunk legyen, azaz ezeket könnyebben meg tudjuk oldani. Sőt, általánosabban fogalmazva: ha pontosabban értjük, hogy mi is a mérce (tudniillik az Alkotmány) tartalma, akkor könnyebb igazodni ehhez mércéhez. Tehát a projekt az alkotmányosság és a jogállamiság magyarországi kiteljesedését is szeretné elősegíteni.
Ha röviden le akarnánk írni a kommentárunk műfaját, akkor ez úgy hangzana, hogy „tudományos igénnyel megírt, de a joggyakorlatnak szóló” kommentárt terveztünk. Ha csak a tudományos igényre figyelnénk, akkor esetenként jogfilozofálásba fulladhatna a szöveg. Ez egyben azzal is járna, hogy a joggyakorlat nem tudná recipiálni a kommentárt, s ezért a projekt említett céljai közül egy sem teljesülhetne. Ha pedig csak a (jelző nélküli) joggyakorlatnak szánnánk a művet, akkor fennállna a veszély, hogy érvelés és tudományos apparátus (különösen irodalmi hivatkozások) nélküli, kazuisztikus iránymutatásokból állna. Ez ugyan segítséget nyújthatna a jogalkotás és (korlátozott mértékben) az alkotmánybíráskodás számára, de az alkotmányjogi kultúra elmélyítését már csak nagyon korlátozott mértékben szolgálná. Ezért törekedtünk a fenti kombinált megközelítésre.
Mi a véleménye a piacon jelenleg forgó alkotmánykommentárokról?
2007 őszén Győrfi Tamás a fent már említett kommentárkonferenciák egyikén a saját szakaszának előadását bevezetve azt mondta, hogy a kommentár írása nagyon hasonlít a paleontológus munkájához. A paleontológus néhány csontdarabkából próbálja meg kitalálni, hogy miként is nézhetett ki és hogyan élhetett az az őslény, amelynek a maradványait megtalálták. A kommentár írója pedig sporadikus (alkotmány)bírósági ítéletek alapján próbálja meg feltárni, hogy mit is jelent egy-egy igencsak sokértelmű és lakonikus normaszakasz. A jelenlegi magyar alkotmánykommentárok azonban nagyrészt nem tesznek mást, mint szép rendben összegyűjtik a csontokat, de ennél többet általában már nem mernek mondani. Mi úgy gondoltuk, hogy az Alkotmánybíróság eddigi ítéletei csupán a kereteket adják meg, amelyeket ki kell tölteni, hiszen csak így tudjuk a projekt fenti céljait elérni és a jövőbeli esetek megoldását segíteni. Egy színvonalas jogi érvelésnek álláspontunk szerint szükséges megválaszolnia az „és mi van ha…?” típusú kérdéseket is. Azaz nem csupán az alkotmányos rendelkezéseket és az eddig megtörtént jogeseteket kívántuk rendszerezni, hanem a jövőbeli értelmezésekre is útmutatást akartunk adni (tehát a jövőbeli potenciális esetek megoldását is segíteni szeretnénk). Az ugyanis, hogy még nem merült fel egy probléma, nem jelenti azt, hogy a már felmerült (hasonló) esetek vagy közvetve alkalmazható (például alapelvi) szabályok alapján ne mondhatnánk meg, hogy melyik megoldás lenne „alkotmányosabb”, mint a másik. Ez persze nehéz módszertani problémákat vet fel, de pont ez az, amiben reményeink szerint (a hat-nyolcszoros terjedelmi többleten kívül) jobbak leszünk.
Az alkotmánybírósági határozatok által megadott keretek kitöltése nem csupán önkényes „hozzáköltés” az alkotmányjoghoz?
Sokan ezt gondolják Magyarországon, de a projekt kifejezetten ezzel a jogfelfogással szeretne szakítani, és méretei folytán jó esélye van rá, hogy az alkotmányjogban feltétlenül, de akár más jogterületeken is maradandó mentalitásbeli változásokat eredményezzen ezen a téren. A keretek kitöltésének legfontosabb módszere, hogy megpróbáljuk megérteni, milyen általános elvek indokolhatnak egy-egy döntést. Ezeket az elveket aztán piramisszerűen még általánosabb elvekre vezetjük vissza. Ha ezt a rendszert felállítottuk, akkor ezekből az általánosabb elvekből ismét lehet következtetni egyes konkrét esetekre: olyanokra is, amelyek még nem merültek fel. A számos lehetséges igazoló elvből a megfelelőnek a kiválasztása pedig az objektív teleologikus értelmezés segítségével történik. Ez utóbbit a szocializmus idején sajnos önkényesség címén elutasították, noha a norma feltételezett objektív célját a legtöbb jogrendben használják értelmezési célokra (purposive interpretation vagy objektiv-teleologische Auslegung néven). Ugyancsak segítséget nyújt a határozatok közti szabad tér kitöltéséhez a nemzetközi jog és más alkotmánybíróságok (különösen a német Szövetségi Alkotmánybíróság) joggyakorlata. A magyar Alkotmánybíróság határozatai számunkra inkább puzzle-darabkák, amelyekből összefüggő képet kell kiraknunk, és ennek megfelelően a hiányzó darabokat néha nekünk kell megalkotnunk. Másként (a fenti hasonlatot folytatva) mi is csak puszta csontgyűjtők és -rendszerezők lennénk, nem pedig valódi paleontológusok. Ezekről a módszertani kérdésekről egyébként részletesen szól majd a kötet bevezető tanulmánya.
Mennyiben ismertetik az Alkotmány alatti jogszabályok közül az egyes fontos (adott esetben kétharmados) törvényeket?
Igyekeztük elkerülni azt a megközelítést, amely valamely alkotmányszakasz kommentárjának a végrehajtására kiadott törvények bemutatását tekinti. E mögött az a téves módszertani beállítódás rejlik, amely az Alkotmány szavainak definícióját az egyszerű (vagy a kétharmados) törvényekben látja. Ennek az elvnek az elfogadása azt az abszurdumot eredményezné, hogy az Alkotmány értelmét a törvényhozó (alkotmánymódosító eljárás nélkül) megváltoztathatja. Álláspontunk szerint nem a mindenkori hatályos (nem alkotmányi rangú) törvényeket kell az Alkotmány értelmezéséhez használni, hanem pont fordítva: az Alkotmányt kell a törvények értelmezéséhez használni (avagy: „nem törvénykonform alkotmányértelmezést, hanem alkotmánykonform törvényértelmezést” szeretnénk). Az Alkotmány közvetlen végrehajtásaként kiadott alacsonyabb rangú jogszabályokra ezért csak röviden utaltunk, de elemzésükbe általában nem bocsátkoztunk. Ez a mű ugyanis nem a „magyar alkotmányjog” kommentárja (avagy kézikönyve), hanem az 1949. évi XX. törvény hatályos formájának kommentárja. Az ambíciónk tematikusan tehát szerényebb (szűkebb), de egyúttal ez a szűkítés azt is eredményezi, hogy az alkotmányjogi dogmatikai elemzést nem tudjuk mellébeszéléssel (tudniillik a végrehajtó törvények puszta ismertetésével) kiváltani. Ez az alkotmánykommentár tehát specifikusan csak az Alkotmányt kommentálja, az Alkotmány szövegének lehetőleg minden egyes szavát (esetleg szókapcsolatát) külön-külön megmagyarázva, majd ezt összefüggésbe (rendszerbe) helyezi az Alkotmány többi (különösen alapelvi – jogállamiság, demokrácia) rendelkezésével, illetve az azokban található fogalmakkal. Az egyes szakaszokhoz kötődő megállapításokat mindig igyekeztük „becsatornázni” az Alkotmány adott rendelkezésének valamely szavához, azaz mindig megmondani, hogy vajon egy dogmatikai magyarázat mely alkotmánybeli szónak a kifejtése – egy jogi kommentár ugyanis műfajilag alapvetően szövegmagyarázat.
Kikhez fog szólni elsősorban a mű?
A munka ambíciója egyértelműen az, hogy a legfontosabb autoritás legyen a magyar alkotmányjogban. Ennek megfelelően mindenkihez szól, akinek szüksége lehet alkotmányjogi tudásra: politológusoknak, politikusoknak, közigazgatási és kormányzati tisztviselőknek, törvényelőkészítőknek, az alkotmánykonform törvényértelmezés miatt az igazságszolgáltatásban dolgozó jogászoknak (bíróknak, ügyészeknek, ügyvédeknek), illetve a felsőoktatásban az e területekre készülő hallgatóknak is. És természetesen minden olyan jogásznak vagy jogtudósnak, akik a fenti módszertani paradigmaváltás iránt érdeklődnek.
Kerültek olyan helyzetbe, hogy az alkotmánybírósági alkotmányértelmezéssel szemben álló önálló értelmezési megoldásokat kellett kidolgozniuk?
A kiindulópontunk természetesen mindig az Alkotmánybíróság (aktuális) ítélkezési gyakorlata, ahogy egy közismert amerikai alkotmányjogi közmondás mondja: „The Constitution is what the judges say it is”, tehát „az Alkotmány azt jelenti, amit a(z alkotmány)bírák jelentésként tulajdonítanak neki”. Ha azonban az Alkotmánybíróság által vallott egyik elv (implicite) ellentmond egy általa vallott másik elvnek, akkor iránymutatást kell adnunk arra, hogy egy esetlegesen felmerülő jövőbeli esetben melyiket kellene követni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a két ellentmondó (bár egyaránt alkotmánybírósági) nézet közül az egyiket el kell vetni. Ezen felül az is elképzelhető, hogy egy alkotmánybírósági határozat szimpla tévedést vagy logikai bukfencet tartalmaz. Nyilván ezt sem lehet elfogadni. Természetesen igyekeztük mindig világossá tenni, hogy a szerző egy új, esetleg az Alkotmánybíróság álláspontjától eltérő véleményt közöl, vagy pedig csupán azt foglalja össze rendszerezetten.
A kommentárnak lehet valamilyen előkészítő funkciója egy esetleges (későbbi) új Alkotmányra vonatkozóan? Adnak esetleg konkrét javaslatokat egyes paragrafusok megváltoztatására?
Próbáltuk elkerülni a posztszocialista jogtudományok betegségét, az elemző szövegértelmezés helyetti de lege ferenda eszmefuttatásokat. A projekt nem a már forgalomban lévő alkotmánytervezetekhez szeretne még egyet hozzátenni, hanem inkább a hatályosat próbálja igen alaposan jogdogmatikailag kielemezni. Ha felhívjuk a figyelmet a szabály problémáira, dogmatikai következetlenségeire, gyakorlati működésképtelenségére, esetleg idejétmúltságára (amelyet még kreatív – például alapelvekre támaszkodó – értelmezéssel sem tudunk kiküszöbölni), az úgyis implikálja azt az álláspontunkat, hogy mit kellene tenni. Az új szabályra vonatkozó javaslatnak azonban nem volt helye egy ilyen, hagyományos értelemben vett jogtudományi (azaz szövegértelmező) munkában, mint amilyen ez a kommentár. Amennyiben meglenne az alkotmányozó többség egy új Alkotmány megalkotásához, és amennyiben ennek az új Alkotmánynak a megalkotása is célszerűnek látszik, akkor a mű elemzései természetesen jelentősen segíthetik ezt a munkát. Egy új Alkotmány megalkotásának azonban különféle veszélyei (előre nem látott következményei) is lehetnek, hiszen minden új normaszöveget „be kell üzemelni”. Ezek a veszélyek jobban látszódhatnak a jelenlegi szöveg alapos dogmatikai elemzése révén is.
Dr. Jakab András önéletrajza:
Születési év, hely: 1978. március 2. Budapest
Tanulmányok és tudományos fokozatok:
- 1996–2001 – Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar
- 1997–1998 – Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, filozófia szak
- 1998 –1999 – Salzburgi Egyetem, jogi kar
- 2001 – jogi diploma (summa cum laude), Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar
- 2001–2003 – Nyugat-Magyarországi Egyetem, jogász-közgazdász szak
- 2003–2004 – Heidelbergi Egyetem, német jogi LLM kurzus (fokozat: 2005.03.15)
- 2004–2005 – Post-Graduate Certificate in Higher Education (PGCHE) a Nottingham Trent Egyetemen (Anglia)
- 2004-2006 – PhD kurzus a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán (fokozat: 2007.03.21)
Díjak:
George Kassimatis Award (a legjobb tanulmányért) az Alkotmányjogászok Nemzetközi Társaságának (IACL) VII. Világkongresszusán (Athén, 2007. június 11-15) (1.000 euró); a tanulmány címe: „Neutralizing the Sovereignty Question”
Ösztöndíjak:
- 2002. október – a heidelbergi Max-Planck-Institut für ausländisches öffentliches Recht und Völkerrecht egyhónapos kutatói ösztöndíja (téma: német államelméletek)
- 2002. július – a Collège d’Europe varsói [Natolin] nyári egyeteme
Munkahelyek:
- 2008. októbertől – tudományos munkatárs (investigador contratado M. García-Pelayo) a spanyol miniszterelnöki hivatal alkotmányjogi és politikatudományi kutatóintézetében (Centro de Estudios Políticos y Constitucionales, Madrid) (kutatási téma: európai alkotmányjogi érvelés)
- 2006. szeptember óta – a Liverpooli Egyetem jogi karának oktatója (Lecturer in Law) (oktatott tárgyak: jogelmélet, jogi érveléstechnika, jogi módszertan)
- 2004. október – a Nottingham Trent Egyetem jogi karának oktatója (Lecturer in Law) (oktatott tárgyak: jogi módszertan, EU jog, brit alkotmányjog)
- 2003. február – a heidelbergi Max-Planck-Institut für ausländisches öffentliches Recht und Völkerrecht tudományos kutatója (wissenschaftlicher Mitarbeiter) (kutatási témák: összehasonlító államtan [vergleichende Staatslehre], magyar és osztrák alkotmányjog)
- 2001. szeptember – a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi tanársegédje (oktatott tárgyak: közigazgatás alapintézményei, közigazgatási jog)
Beszélt nyelvek:
angol, német, francia
Kutatási terület:
- 1. összehasonlító alkotmányjogi érvelés,
- 2. magyar alkotmányjog,
- 3. jogelméleti módszertan,
- 4. Hans Kelsen jogfilozófiája,
- 5. jogászi gondolkodás és érvelés általános problémái
Publikációk: hét különféle nyelven mintegy nyolcvan mű; a legfontosabbak:
könyvek szerzőként:
- A magyar jogrendszer szerkezete (Budapest – Pécs: Dialóg Campus Kiadó 2007) pp. 296
- Oktatásügyi igazgatás (Budapest: BKÁE , 2. kiadás 2004) pp. 52 (társszerző: György István)
- A jogszabálytan főbb kérdéseiről (Budapest: Unió 2003) pp. 220
könyvek szerkesztőként
- The Transformation of the Hungarian Legal Order 1985-2005 (The Hague e.a.: Kluwer Law International 2007) (társszerkesztők: Allan F. Tatham és Takács Péter) pp. 673
- A magyar jogrendszer átalakulása 1985/1990-2005 (Budapest: Gondolat – ELTE ÁJK 2007) I-II. kötet pp. 1187 (társszerkesztő: Péter Takács)
tanulmányok:
- „Wissenschaft und Lehre des Verfassungsrechts in Ungarn” in: Armin von Bogdandy – Pedro Cruz Villalón – Peter M. Huber (eds.): Ius Publicum Europaeum (Heidelberg: C.F. Müller 2007) vol. II. pp. 773-801
- „Levélváltás az Alkotmány-kommentárról” Kommentár…a magyarázat 2007/6. pp. 25-39 (társszerző: Szalai Ákos)
- „Dilemmas of Legal Education – A Comparative Overview” [The American] Journal of Legal Education 2007/2. pp. 253-265
- „Die österreichische öffentlichrechtliche Dogmatik aus deutschem Blickwinkel. Ex contrario fiat lux” Der Staat 2/2007. pp. 268-291
- „La doctrine kelsenienne du droit international : Entre l’épistémologie et la politique” Droits 2007. pp. 209-221
- „Problems of the Stufenbaulehre. Kelsen’s Failure to Derive the Validity of a Norm from Another Norm” Canadian Journal of Law and Jurisprudence 1/2007, pp. 35-68
- „Neutralizing the Sovereignty Question. Compromise Strategies in Constitutional Argumentations about the Concept of Sovereignty before European Integration and since” European Constitutional Law Review 3/2006. pp. 375-397
- „Prinzipien” Rechtstheorie 1/2006. pp. 49-65
- „Das Grunddilemma und die Natur des Staatsnotstandes” Kritische Justiz 2005. pp. 323-336
- „Socialism’s Legacy in Contemporary Law and Legal Scholarship: The Case of Hungary” Journal of East European Law (Columbia University) 2004/2-3. pp. 95-122 (társszerző: Hollán Miklós)
Tagságok tudományos társaságokban:
- 2008. június – a Közjogászok Európai Egyesületének (SIPE) tagja
- 2007. november – az Alkotmányjogászok Nemzetközi Társaságának (IACL) egyéni tagja (individual member)
- 2007. szeptember – az Európai Nemzetközi Jogi Egyesület (ESIL) tagja
- 2007. július – az MTA köztestületi tagja
- 2007. március – a brit Jogtudományi Társaság (SLS) tagja
