Ezen a héten interjúnk Dr. Bokros Gáborral, a Kaliber Magazin jogi szakértõjével készült. A fegyvertartással kapcsolatos alapvetõ ismeretei katonai szolgálata idejérõl származnak (katonai fõiskola, 14 év csapatszolgálat Lentiben). Majd
egy fegyveres biztonsági cég alapítása és vezetése, aztán a vadászat, illetve
a szituációs lövészet (versenyzés és versenybíráskodás) mellett szerezte tapasztalatait. Ezen túlmenõen elsõsorban büntetõjoggal illetve gazdasági joggal foglalkozik.
– Mi az oka az általános félelemnek Magyarországon a lõfegyverekkel kapcsolatban? Mik az ellenzõk leggyakoribb érvei? A magyarországi szabályozás mennyire számít szigorúnak nemzetközi viszonylatban? Statisztikailag indokolt-e egy szigorú szabályozás, esetleg szükség van-e szigorításra?
Magyarországon a lakosság jelentõs résznek a fogalmi rendszerébe a fegyverhez kizárólag negatív kötõdések tartoznak, melyek elsõdlegesen az ismeretek hiányával magyarázhatók. Ez nem kizárólagosan az elmúlt 50 év terméke, hiszen a két háború közötti liberális lõfegyvertartási szabályokat a háborús idõszakban rendeleti úton korlátozták. A háború befejezõdésével egy diktatórikus idõszak következett és minden diktatúrának elsõdleges feladata, hogy a hatalmon levõk védelme érdekében a hatalom megdöntésének egyik fontos eszközét kivegye a tömegek kezébõl. Ez a korlátozás nem újkori ötlet, gondoljunk csak a középkori ázsiai diktatúrákra, ahol a kard betiltása vezetett a szabadkezes harcmûvészet kialakulásához.
Magyarországon a fegyverekkel elsõdlegesen a nagykorú férfilakosság kerülhet kapcsolatba a katonai szolgálata során azonban ez, a szellemi és fizikai alkalmatlanság valamint egyéb sumákolás miatt a hadköteles korosztály töredékére vonatkoztatható. A katonai szolgálat során a lõkiképzés nem alkalmas arra, hogy a fegyverhez való kötõdés kialakuljon. A fentiek együttesen misztifikálják a fegyvert és sajnos az elektronikus és írott sajtó képviselõi sem tudják magukat kivonni ez alól, hiszen ha nõk akkor a fegyverekkel nem is kerülhettek kapcsolatba, ha férfiak, akkor sem alakulhatott ki pozitív élmény.
Nagyon kevesek tudják, hogy a lõfegyver nem más, mint:
1./ Az egyik hazai sikerágazat (vadgazdálkodás) munkaeszköze. A vadak szelekciójának hiánya egy elkorcsosult vadállományt hozhat létre és a természetes kiválasztódást biztosító ragadozók hiányában az ember kötelessége ezen szelektálás.
2/. Sporteszköz, mely nemcsak az igen erõs koncentrációt, hanem gyorsaságot és fegyelmet követel a versenyzõktõl, amely a technikai sport jellegénél fogva a versenyzõk mellett jelentõs számú technikai szakembert is megmozgat. A sportlövészet hagyományos ágai mellett egyre jobban terjed hazánkban is a látványos és mozgalmas szituációs lövészet, mely már nézõközönséget is vonz. Sajnos a sajtó még nem fedezte fel, pedig (kellõ technikai feltételek esetén) jól közvetíthetõ és ezáltal reklámhordozóvá válhat, annak minden gazdasági elõnyével.
3./ Az önvédelem egyetlen igazán hatásos eszköze.
Az ellenzõk elsõdlegesen azok közül kerülnek ki, akik egyszerûen gyûlölik a vadászatot és nem tudják felfogni, hogy a vadász nemcsak lövi a vadat, hanem eteti, itatja, gondoskodik róla és védi. A vadászat a vadak kilövésével akadályozza meg a túlszaporodást, a génhibás egyedek szaporodását, és váltja meg a beteg állatot a szenvedésétõl.
Az önvédelmi fegyvert ellenzõk leggyakoribb érve, hogy nem szabad ellenálni, õk azok akik gyûlölik az erõszakot, de közben olyan erõszakosak, hogy a saját akaratukat másokra akarják kényszeríteni. Általánosan megállapítható, hogy a fegyvertartás pártiak nem követelik azt, hogy mindenki tartson fegyvert, a fegyvertartást ellenzõk viszont azt követelik, hogy senki se tarthasson fegyvert.
Az önvédelmi lõfegyver ellenzõi arra hivatkoztak, hogy fegyverhasználattal még senki sem védte meg magát. Ez így teljesen nem igaz, az viszont igaz, hogy akinél önvédelmi lõfegyver van, annak nem mindig kellett eljutni a használatig, mert már maga a lõfegyver lehetõsége vagy látványa elriasztotta a támadót.
A hazai szabályozás és a várható új fegyvertörvény egyike a legszigorúbbnak. Kivétel Anglia, azonban az ottani lõfegyver betiltást követõen rohamosan emelkedik az erõszakos jellegû bûncselekmények száma -erõszakos közösülés, rablás, emberölés- mely valószínüleg az enyhítés irányába fogja tolni a Blair kormányt, feltéve, hogy hatalmon akar maradni.
A lõfegyvertartás szigorítását semmi sem indokolja, ez nem egyéb, mint a kormányzat pótcselekvése. Így reagál a polgárok biztonságérzetét jogosan veszélyeztetõ erõszakos bûncselekményekre. Ez kb. olyan, mintha a szomjazónak enni adnak. Tett is valamit, de nem oldott meg semmit.
A kormányzat igazából sok mindent nem tett az erõszakos bûncselekmények felderítése érdekében. Prisztástól-Seresig számítva a közismert sort egyetlen ügyet sem oldottak meg és ezt a legális lõfegyverek tartásának szigorításával kompenzálják. Sajnos a lakosság jelentõs része bedõl ennek, pedig tudott dolog, hogy ezeket a bûncselekményeket nem legális lõfegyverekkel követték el.
– Az új fegyvertörvény-tervezet sokaktól vonja meg az alanyi jogú
fegyverviselést (polgármesterek, országgyûlési képviselõk), milyen más fõ módosítások várhatók, ezekhez hogy viszonyulnak a fegyvertartók, van-e köztük olyan melyet pozitív változásként értékelnek?
Az új fegyver törvénynek nincs igazán pozitiv oldala
1./ Nem szabályozza a lõszerek házilagos és saját részre történõ
újratöltésének problémáját, mely a hazai lövészsport egyik nagy hátránya a szomszédos országokhoz képest (ti. egy lõszer árának 35%-ból kihozható az újratöltött lõszer és gondoljunk csak a 42,5 Ft/db 9X19-es pisztolylõszerre.)
2./ Nem oldotta meg a fekete lõporos fegyverek problémáját (emiatt a magyar bajnokságot már évek óta Szlovákiában kell megtartani) és ez így is marad.
3./ Nem oldotta meg a gyûjteményi fegyverek problémáját, holott ez az
ígéretek közt szerepelt.
4./ Nem hozta létre a házi védelem lehetõségét azáltal, hogy meghatározza külön a tartás és külön a viselés szabályait, ezáltal a lakásba erõszakkal behatoló elleni hatékony védekezés lehetõségétõl
fosztja meg a lakosságot, pedig belátható, hogy aki másra rátöri az ajtót, vagy ablakot, az nem jó szándékal érkezik.
Az alanyi jogú fegyvertás igazán senkit nem zavart csak azokat akiknek nem adatott meg az a jog, hogy saját és családjuk életét így is megvédhessék. A lehetõség hiánya elég bosszantó dolog.
– Milyen erõsen szervezettek a magyar civil lövészklubok, fegyverbarát szervezetek, vadásztársaságok? Melyek a legfontosabb magyar szervezetek? Mennyire képesek hatni a szabályozókra? Mennyire erõs a “fegyverlobbi” a külföldiekhez képest? Mi volna az Önök szerint megfelelõ keret a civilekre vonatkozó fegyvertartásban? Milyen szabályozást tartanának ideálisnak?
Hazai fegyverlobbi nincs. Sajnos a mai napig nem sikerült összehozni egy olyan érdekvédelmi szervezetet, amely igazából lobbizna, a törvényelõkészítés hagyományos értelmében, vagyis láthatóvá tenné a törvényhozók számára, hogy mekkora bevétele van a fegyver és lõszergyártásból az államnak, mekkora haszna van a vadászatnak, aki elhívja õket egy igazán élvezetes és látványos lövészversenyre, aki bebizonyítja, hogy nincs igazuk a szigorítást követelõknek.
Egyetlen szervezet a FERÉSZ, mely igazából nem elég fajsúlyos, ezen kívül vannak a sportlövész szövetségek. Igazából eredményt a Vadászkamara ért el, miként a törvény tervezete mutatja, hiszen a korábbi javaslat 3 db-ban limitálta a vadászlõfegyverk számát, de ez már megszûnt. A Vagyonvédelmi Kamara kizárólag a saját érdekeiket veszi figyelembe, de olyan szervezet igazából nincs aki mindenkit igazából képviselne. A hazai fegyver és lõszergyártás illetve kereskedelem sem fogta fel, hogy itt most az õ piacuk beszûkitése következik. Egyszerûen hazai fegyverlobbiról beszélni illúzió. Bár lenne!
A civil fegyvertartás terén a teljes liberalizácót tartom fontosnak, de objektív megszorításokkal:
- Nagykorúság (teljes cselekvõképesség)
- Büntetlen elõélet
- Egészségügyi alkalmasság
- Pszichológiai alkalmasság
- Gyakorlati jártasság
Ezt a lehetõséget a feltételek teljesítése esetén biztosítani kell oly módon, hogy aki ennek megfelel az a kétlépéses hozzáféréssel tarthasson lõfegyvert, vagyis nem viselheti a testén csõretöltött állapotban, de lehet a lakásban, kesztyûtartóban, táskában. Egy lépéses hozzáférésnél (testen viselheti csõretöltött állapotban), vagyis a tartástól elkülönített viselés esetén indokolt lehet bizonyos hatósági korlátozás.
Meg kívánom jegyzeni, hogy a gyakorlati jártasságot évente kellene felülvizsgálni de ezen vizsgáztatást már nem teljes egészében bíznám a
rendõrhatóságra. A civil kontrollt erõteljesen érvényesíteném és a gyakorlati jártasság vizsgáztatását a szituációs lövészettel foglalkozó bejegyzett egyesületek kezébe tenném le abban az esetben, ha van versenybírájuk.
– Ma milyen nehéz polgári személynek akár önvédelmi, akár sport, akár vadászati célokra fegyverhez jutnia, milyen vizsgákat kell letenni, milyen elõírásoknak kell megfelelni? Milyen korlátozások vannak, milyen akadályokkal kell számolnia annak, aki önvédelmi célokra szeretne fegyvert vásárolni és tartani?
A lõfegyvertartás elsõdleges feltétele a hatósági fegyvervizsga, melyet viszonylag könnyen abszolválhat bárki. A vadászok esetében le kell tenni egy állami vadászvizsgát, mely azért ettõl lényegesen nehezebb mutatvány. A sikeres vizsgák esetén szükséges egy orvosi alkalmasság illetve sporlövõ esetében a rajtengedély és minõsítés megszerzése.
A fentiek közül a vadászok vannak egyszerû helyzetben, mert a fegyver és vadászvizsga illetve orvosi alkalmasság esetében a büntetett elõélet valamint a magyarországi lakóhely hiánya lehet a kizáró ok. A sportoló esetében a hatóság már mérlegelhet, hogy megadja-e, de ezt általában nem szokták elutasítani.
Önvédelmi lõfegyver esetében teljesen más a helyzet. Lehet, hogy ez abból is adódik, hogy az elõzõ két kategória a városi rendõrkapitányságok hatásköre, míg az utóbbi a megyei rendõrfõkapitányságokra tartozik, viszont az biztos, hogy itt kizárólag jó személyes összeköttetések segíthetnek, hiszen egy fenyegetettség megítélése esetén is elmehet az elõadó a szélsõ értékekig minden következmény nélkül. Gyakorlatilag mondhatja azt is, hogy akit már megtámadtak, megvertek az azért nem kap lõfegyvert, mert a támadók a céljukat már elérték amit utólag nem lehet megakadályozni. (Akit viszont már lelõttek, annak nem kell lõfegyver.)
Engedélyre esélye valakinek leginkább akkor van, ha foglalkozása veszélyt jelent: pénzváltásal, fegyverjavítással, -kereskedelemmel, vagy egyéb olyan veszélyes dologgal foglalkozik, mely célszeméllyé teheti, bár ekkor még mondhatja a rendõrség, hogy kössön szerzõdést biztonsági céggel, majd az megvédi.
– Az elõzõ rendszerbõl visszamaradt engedélyezési eljárás, a fegyvertatók, illetve fegyvert tartani szándékozók által leginkább kifogásolt terület. Mégis a Belügyminisztérium ragaszkodik hozzá, hogy a Rendõrségnek általános mérlegelési jogköre legyen. Milyen megoldást szeretnének ehelyett?
Objektív, mérhetõ adatokat. Nem kaphat az, aki… , mindenki más kaphat. Vagy, az kaphat, aki megfelel a felsorolt feltételeknek Mindenesetre egy jogállamban nagyon aggályosnak tartom, hogy a végrehajtó hatalom mérlegel. A mérlegelés joga maradjon meg a bíróságoknál, mert ott van meg hozzá a kellõ felkészültség. A jogalkotó alkosson egyértelmû világos és értelmes szabályokat, a végrehajtó hatalom ezeket tartsa és tartassa be, a mérlegelés joga maradjon meg a bíróságoknak, mint elkülönült és független hatalmi ágnak.
– A rendszerváltás óta már nem csak a fegyveres testületek tagjai viselnek fegyvert munkaeszközként. Milyen körülmények között tarthatnak/viselhetnek fegyvert a biztonsági szolgálatok alkalmazottai, rájuk milyen szabályok vonatkoznak a megszerzést, tartást, használatot illetõen? Milyen változásokat szeretne/szeretett volna ez a szektor elérni?
A vagyonvédelemmel foglalkozók nem a saját, hanem a munkáltatójuk
tulajdonában levõ lõfegyvert hordhatják. Ennek elõfeltétele, a személy és vagyonõri képesítés, hatósági fegyvervizsga, egészségügyi és pszichológiai alkalmasság. A személy és vagyonõr a lõfegyvert nyíltan is viselheti, amennyiben formaruhában van, egyéb esetben csak rejtve. A lõfegyvert a munkáltató székhelyén levõ tárolóhelybõl kell felvenni, dokumentálás után (fegyverkiadási könyv) a szolgálat kezdetekor és aztán hasonló dokumentálással oda kell leadni.
A lõfegyver kizárólag szolgálati feladat ellátása során viselhetõ, de a lõfegyver voltaképpen nem vagyonvédelmi célt szolgál, hiszen vagyonvédelem érdekében nem lehet lõfegyvert használni. A fegyver célja, hogy a vagyonra támadó ellen fellépõ biztonsági õr a saját életét tudja védelmezni, mert a támadás egyre gyakrabban a védelem érdekében fellépõ személyek kiiktatásával veszi kezdetét, hiszen csak ezek a személyek jelentenek gátat a zsákmány megszerzéséhez. A kormány által szorgalmazott és értékhatárhoz kötött szigorításnak nincs semmilyen értelme, mert egy viszonylag objekítve értéketlenebb szállitmány, vagy raktár is õrizhet olyan anyagokat, mely mások számára szubjektíve jelentenek olyan értéket, melynek a megszerzése érdekében bármire hajlandóak. Ez a kérdést véleményem szerint nem lehet forintosítani.
