Jelentős változásokat hoz majd az új Polgári Perrendtartásról szóló törvény, további segítségre számíthatnak a devizahitelesek, és az új Polgári Törvénykönyv módosítása is napirendre kerülhet az Igazságügyi Minisztérium magánjogi jogalkotási tervei szerint. Bodzási Balázs helyettes államtitkárral beszélgettünk a készülő jogszabályokról és az Igazságügyi Minisztérium magánjogi és gazdasági jogi kodifikációs munkájáról.
Melyek a legfontosabb jogszabályok, amelyek most napirenden vannak a minisztériumon belül?
Elöljáróban visszautalnék arra az időszakra, amikor Trócsányi László átvette az igazságügyi tárcát. Az azóta eltelt néhány hónapban nyilvánvalóvá vált, hogy bár a miniszter eredetileg alkotmányjogász – és jelentős közjogi normákat érintő munkák is folyamatban vannak -, az előző vezetéshez képest jelentősen megnőtt a magánjog, a gazdasági jog szerepe a minisztériumon belül. Ezt egyrészt az elmúlt időszakban az Igazságügyi Minisztérium részvételével megalkotott jogszabályok többsége igazolja, másrészt az is mutatja, hogy két olyan nagy kódex előkészítése is zajlik, amelyek a civilisztikát érintik. Ezek közül az egyik az új Polgári Perrendtartásról szóló törvény.
Trócsányi miniszter úr tavaly kinevezte Wopera Zsuzsát miniszteri biztosnak, és felállított egy Pp. munkacsoportot a tárcán belül, amely decemberig tevékenykedett. Ennek eredményeként elkészült egy Pp.-koncepció, amelyet 2014. december 9-én megvitatott, és egyhangúan elfogadott a Németh János professzor úr által vezetett Pp. kodifikációs főbizottság. A Pp.-koncepciót ezt követően, 2015. január 14-én a Kormány is elfogadta. Az előkészítő szakasz ezzel véget ért. A következő hetekben, hónapokban a norma megalkotására, a tényleges kodifikációra helyeződik a hangsúly a tárcán belül. Az eredeti elképzelés az, hogy 2016 elejére elkészül a normaszövegnek egy olyan változata, amely már széleskörű társadalmi-szakmai vitára bocsátható. Azonban már ezt megelőzően is szeretnénk a koncepciót a szélesebb szakmai közönség elé tárni, ezért a vidéki egyetemi városokban, az ítélőtáblák és a nagyobb törvényszékek székhelyein már 2015-ben konferenciákat fogunk szervezni. Miután a normaszövegre vonatkozó társadalmi és szakmai vita lezárul, 2016 végén a javaslat a Kormány, majd a Parlament elé kerülhet.
A másik változás előtt álló fontosabb kódex a tavaly március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv. Hatálybalépése óta számos, a Ptk. módosítására irányuló megkeresés érkezett a minisztériumba, mely dilemma elé állította a tárca vezetését. Két lehetőség nyílott, ezek közül az egyik az, hogy a tárca minden egyeztetés nélkül bírálja el a hozzá beérkezett észrevételeket, és saját hatáskörben végzi el a szükséges feladatokat. A Ptk. azonban egy olyan kiemelkedően magas színvonalú jogszabály, amelynek megalkotására a rendszerváltás – de talán nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy 1945 óta – nem volt példa. Az új Ptk. modern magánjogi jogtudományunk legkiemelkedőbb alkotása, emiatt sem szabad a törvényhez sietve, kapkodva hozzányúlni, meg kell vizsgálni, hogy valós és szükséges módosítási igényekről van-e szó. Trócsányi László ezért létrehozott egy munkacsoportot, amely január elején tartotta első ülését, s a tervek szerint 2015 első félévében fog működni. Tagjai elismert ügyvédek, bírák, egyetemi oktatók, akik első körben megvizsgálják a beérkezett észrevételeket, majd állást foglalnak abban a kérdésben, hogy indokolt-e hozzányúlni a normaszöveghez. Amennyiben az a döntés születik, hogy igen, akkor a tárca még idén ősszel megteszi az ehhez szükséges lépéseket.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
Két terület van, ahol már most éles véleménykülönbség látszik kibontakozni. Az egyik a jogi személyek szabályozása, azon belül is a társasági jog, ahol többen felvetették, hogy helyes lépés volt-e a diszpozitivitást a jogi személyek körében főszabállyá tenni. A másik érzékeny terület a dologi jogi biztosítékok köre, azon belül is az új zálogjogi szabályok.
Mondana példát, milyen gondok merültek fel a zálogjoggal kapcsolatban?
Például az ingó jelzálogjog hitelezés, mely egy nagyon nagy probléma. A hitelbiztosítéki nyilvántartás bevezetése álláspontom szerint egy elsietett lépés volt. Ez az angolszász jogban remekül működik, de alaposabban meg kellett volna vizsgálni, hogy a magyar jogi és gazdasági környezetben megvalósítható-e. A magyar jogtörténeti hagyományokból ugyanis az következik, hogy egy nyilvántartás közhiteles. Ha pedig drága, mint ahogyan a régi ingó zálogjogi nyilvántartást gyakran érte ez a vád, akkor a közjegyzői díjak csökkentését kellett volna előbb megkísérelni. Elhamarkodott lépés volt megszüntetni egy olyan jól működő, biztonságos nyilvántartást, melyet mellesleg nem az állam, hanem a közjegyzői kamara épített ki.
Az új hitelbiztosítéki nyilvántartás működőképessége ugyanakkor kérdéses, és meggondolandó, hogy érdemes lenne-e visszatérni a közhitelesség talajára. Én egyértelműen azt gondolom, hogy igen. Ezen kívül az óvadék, a keretbiztosítéki és az önálló zálogjog kapcsán szintén vannak problémák az új szabályokkal, felmerült a régi szabályozáshoz való visszatérés gondolata is.
A Polgári Perrendtartásnak számos újdonsága lesz a megszokott szabályokhoz képest. Melyek a legfőbb változások a koncepció szerint?
Három fontosabb jellemzőjét emelném ki az új Pp.-nek: az alapelvekben való változást, az osztott perszerkezetet és a keresetváltoztatás korlátozását.
Az alapelvek közül indokolt kiemelni az együttműködési kötelezettséget, ami a felek eljárás-támogatási kötelezettségét és a bíróság közrehatási kötelezettségét jelenti.
Milyen változásokat fog ez jelenteni?
A szerződéses jogviszonyokban alapvető elvárás, hogy a felek együttműködjenek egymással. Egy polgári perben azonban nem szerződéses jogviszonyról van szó, ezért az alapelvek között úgy kell megjeleníteni az együttműködési kötelezettséget, hogy egyértelműen jelezzük, hogy ez a felek, illetve a bíróság részére milyen elvárásokat fogalmaz meg. Ez az új alapelv aktívabb és együttműködőbb hozzáállást kíván meg a felek egymás közötti és a bíróság felé irányuló viszonylatában, ez a kötelezettség másképpen a „per előbbrevitelének kötelezettségeként” is megfogalmazható. A felek eljárás-támogatási kötelezettségének előírásával szorosan összefügg a bíróság közrehatási kötelezettségének a megjelenítése is, mely a bíróság és a felek viszonylatában érvényesülő együttműködés központi tartalmi eleme.
Egy másik lényeges változás az osztott perszerkezet bevezetése lesz. Az új Pp.-koncepció előirányozza azt, hogy a polgári per két nagy szakaszra lesz osztva: egy perelőkészítő és egy érdemi tárgyalási szakaszra. Ez a megoldás már megjelent az oly’ gyakran idézett 1911-es Plósz-féle Polgári Perrendtartásban is, de ez később az 1952-es Pp.-ből kimaradt. A cél most az, hogy a hangsúly a perelőkészítő szakaszra helyeződjön át, ezáltal az érdemi szakasz lerövidülhet, a felek pedig a bizonyítékaikat már az első szakaszban a bíróság elé tárhatják. Ezáltal elkerülhetőek az úgynevezett meglepetés-ítéletek. Fontos, hogy ne az eljárás végén derüljön ki, hogy a bíró egészen másképp értékeli a bizonyítási eszközöket vagy másképp gondolja az egyes anyagi jogi jogszabályok alkalmazhatóságát.
Az új koncepció a jelenlegihez képest egy teljesen más szerepfelfogást vár el a bírótól és a felektől egyaránt. Mindez összhangban van az új Ptk.-val is, mely szintén egy új emberképből indul ki, mégpedig abból, hogy a piacgazdasági viszonyok között mindenki felelős a saját maga tetteiért és cselekedeteiért. Ezt kell leképezni a polgári peres eljárás keretei között is.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
Meddig tart majd az előkészítő szakasz, mivel ér véget?
Konkrét határideje nem lesz, de a cél az, hogy körülbelül 1-3 hónapon belül befejeződjön ez az eljárási szakasz. A felek ezalatt már találkozni fognak egymással és a bíróval is, de érdemi tárgyalásra ebben a szakaszban még nem kerül sor. Az előkészítő rész egy végzéssel zárul. Vitákat váltott ki, hogy legyen-e lehetőség jogorvoslatra ez ellen a végzés ellen. Ebben a kérdésben a koncepció még nem foglalt állást, így ezt még tovább kell vizsgálni a normaszöveg megalkotása során. Az előkészítő szakaszt az érdemi tárgyalási szakasz követi majd. Ideális esetben a két szakasz bevezetésének és az eljárás koncentrációjának köszönhetően az eljárásnak összességében rövidebbnek kell lennie, mint a jelenlegi Pp. alapján.
A perek elhúzódásának okát abban látják, hogy a jelenlegi törvény ezt megengedi?
Többnyire ebben. Azonban egy másik okot is kiemelnék: a széleskörű keresetváltoztatás jogát, mely gyakran rendkívül meghosszabbítja a pereket. Jelenleg az elsőfokú eljárásban a tárgyalás berekesztéséig a keresetet a felperes tetszése szerint megváltoztathatja. Az is a cél, hogy ezt korlátok közé szorítsuk, így az új törvény alapján már csak szűkebb körben lesz lehetőség a módosításokra. A keresetváltoztatás lehetőségét természetesen biztosítani kell valamilyen szinten, összhangban azzal, ha a bíró felvilágosítást nyújt a felperesnek, és a jogi minősítés körében a bíróság kifejezésre juttatja, hogy melyik jogi megoldás játszhat szerepet a döntésben. Ennek azonban időbeli korlátokat kell szabni. A nyugat-európai eljárási kódexekben is jellemző az ilyen időbeli keret.
Melyik bírósági szintre helyezi a hangsúlyt a koncepció?
Továbbra is megmarad a két elsőfokú bemeneti szint – tehát a járásbíróságok és a törvényszékek -, de a koncepció alapján a törvényszéki szint hatáskörébe utalt ügyek elbírálása sokkal professzionálisabbá válik. Itt ugyanis kötelező ügyvédi képviseletet is előírna a törvény, és ezzel együtt az írásbeliség fokozottabban megjelenne az eljárásban. Ezzel szemben a járásbírósági szinten megmaradna a szóbeliség hangsúlyos szerepe, és ügyvédkényszer sem lenne.
Jelenleg a járásbíróságokhoz érkezik az ügyek 80%-a, az állampolgároknak közvetlenebb a kapcsolata a járásbíróságokkal. Emellett az ide érkező ügyek jellege is a hangsúlyosabb szóbeliséget indokolja. A törvényszéki szinten azonban már elvárható, hogy az ügyek előkészítése során az írásbeliség kapjon erőteljesebb szerepet.
A fellebbviteli eljárásokban várható-e jelentős változás?
Ez alapjaiban nem változik. A jelenlegi rendszer megmarad, egyetlen ponton, a felülvizsgálati eljárások szabályaiban tervezünk módosítást. Ennek az eljárásnak a lehetőségét szűkíteni kívánjuk, mert úgy gondoljuk, a felülvizsgálat jelenleg túl széles keretek között megengedett.
Korábban magam is dolgoztam a Kúrián, úgy gondolom, hogy egy párezer forintos nem vagyoni kártérítési pert nem feltétlenül kellene a Kúria elé engedni. Személyes véleményem továbbá, hogy szelektálni lehetne azok között az ügyvédek között, akik a Kúria előtti eljárásokban jogi képviselőként eljárhatnak. Erre számos nyugat-európai példa is alapul szolgálhat. Ennek alapján az ügyvédi kamara maga választhatná ki a tagjai közül azokat, akik felülvizsgálati eljárásban jogi képviseletet láthatnak el. A Kúria előtti ügyek jellege indokolttá tenné a magasabb szintű ügyvédi felkészültséget.
Egy nemrég megjelent közlemény szerint az önálló bírósági végrehajtók felett külső kontroll létrehozását is tervezi a minisztérium. Mit fog ez jelenteni pontosabban?
Ez azt fogja jelenteni, hogy fokozni kell az Igazságügyi Minisztérium szakmai ellenőrző szerepét, illetve a törvényességi felügyelet a végrehajtók felett. Meg kell teremteni a végrehajtói irodák közvetlen ellenőrzésének és a fegyelmi vétséget elkövetett végrehajtók elleni hatékonyabb fellépésnek a jogszabályi feltételeit.
A korábbi jogszabályi rendelkezések alapján a minisztérium az egyes bírósági végrehajtók felett semmilyen szakmai vagy fegyelmi kontrollt nem gyakorolhatott. Kizárólag a Végrehajtói Kamara felett rendelkezett a tárca egy nagyon szűk körű ellenőrzési jogkörrel, például olyan esetekben, ha a közgyűlést jogszabályellenesen hívták össze. Ez azonban tényleges törvényességi felügyeletet nem jelentett.
A cél az, hogy a minisztérium az összes bírósági végrehajtó felett törvényességi és szakmai kontrollt lásson el, hiszen a végrehajtók állami feladatokat gyakorolnak. Szélesíteni kell a végrehajtók elleni panaszok igénybevételének a lehetőségét is, amely azonban a végrehajtási kifogás intézményét nem érintené, az ugyanis továbbra is a bíróságok feladata maradna.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
A devizahitelesek ügyének kezelésére tavaly több, egymással összefüggő jogszabály is született, és idén az elszámolások végrehajtására is sor kerül. Nem mindenki számára jelentenek azonban valódi megoldást az eddigi intézkedések. Milyen további segítségre számíthatnak az adósok, van-e újabb jogalkotási elképzelés a minisztériumban?
A devizaügyek rendezésére az elmúlt hat hónapban négy fontos törvényt is elfogadott az Országgyűlés. Úgy gondolom, hogy éppen az eredményezett volna alaptörvény-ellenes helyzetet, ha a Parlament nem hoz törvényt. Mindez körülbelül 640 ezer fogyasztói devizahiteles szerződést érint, s ha ezek érdekében nem lépett volna a jogalkotó, akkor ez a probléma egy az egyben a magyar igazságszolgáltatásra zúdult volna. Ezzel a magyar bírósági szervezet képtelen lett volna megbirkózni.
2013-ban a magyar bíróságok előtt összesen nagyjából 180-200 ezer polgári per indult. Ha csak a 640 ezer devizahiteles fele indított volna pert, már az drasztikus emelkedést jelentett volna. Olyan nagymértékű társadalmi problémáról volt szó tehát, amelynek a megoldásához szükség volt a jogalkotói lépésre.
Az elszámolási törvényt a kárpótlási törvényekhez tudnám leginkább hasonlítani, bár lényeges különbség, hogy most nem az állam, hanem a bankok adnak vissza jogtalanul elvett pénzeket. Magyarországon az elmúlt 25 évben utoljára ilyen jellegű vagyonmozgásra a kárpótlási törvényekkel került sor. Remélem azonban, hogy a folyamatban lévő banki elszámolás a kárpótlásnál sikeresebb lesz.
Tisztán látszik ugyanakkor az is, hogy bizonyos adóscsoportok számára ezek a törvények érdemi segítséget sajnos már nem jelentenek. Elsősorban azokról van szó, akik ellen már végrehajtási eljárás van folyamatban, vagy ha még nincsen, a bank már felmondta a szerződésüket és anyagi, illetve szociális problémákkal küzdenek. Igen jelentős tehát azoknak az adósoknak a száma, akiknek a megsegítése érdekében további jogalkotási lépésekre van szükség. Egy részük számára megoldás jelenthet a magáncsőd intézménye. Ennek kapcsán előrehaladott jogalkotási folyamat zajlik a tárcán belül, miután megkaptuk a KDNP frakció erre vonatkozó normaszöveg javaslatát. Ezt a javaslatcsomagot igyekszik az Igazságügyi Minisztérium mielőbb törvényjavaslatként a Kormány, majd Parlament elé terjeszteni.
A magáncsőddel kapcsolatban részletesebb információkat azt követően tudnék mondani, hogy a Kormány jóváhagyta az erre vonatkozó előterjesztést.
Mikorra várható a magáncsődre vonatkozó koncepció elfogadása?
Néhány héten belül a Kormány, majd a tavasz folyamán az Országgyűlés elé kerülhet a jogszabálytervezet, s ha április végéig elfogadják, akkor májusban hatályba is léphetnek az új szabályok.
