Szerdán kezdődik a másodfokú tárgyalás a zámolyi emberölési ügyben a Legfelsőbb Bíróságon. A bíróság tavaly elsőfokon 11 év börtönbüntetésre ítélte az ügy elsőrendű vádlottját. K. Krisztiánt azzal vádolják, hogy 1999. augusztusában több társával együtt agyonvert egy csákvári fiatalembert.
A zámolyi emberölés ügyében szerdára tűzte ki a másodfokú tárgyalást a Legfelsőbb Bíróság (LB). Tavaly áprilisban kihirdetett elsőfokú ítéletében a Fejér Megyei Bíróság 11 év börtönre ítélte nem jogerősen K. Krisztián elsőrendű vádlottat. Az elsőfokú ítélet kihirdetésekor az ügynek több olyan szereplője volt, aki időközben menedékjogot kapott Franciaországban, így kiadatását megtagadták. A vád szerint 1999. augusztus 19-én egy csákvári fiatalembert agyonvertek a zámolyi romák faházai előtt. A megyei bíróság első fokon kimondta K. Krisztián bűnösségét társtettesként elkövetett emberölés és garázdaság miatt. A másodrendű vádlottat, K. garázdaságért egy év börtönre ítélték. A harmadrendű vádlott V. Richárd egy év börtönbüntetést kapott három évre felfüggesztve, míg a negyedrendű vádlott K. Antalt két év próbaidőre bocsátották. A harmad- és negyedrendű vádlottak esetében sem a védelem, sem az ügyészség nem fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen, amely így az ő vonatkozásukban jogerőre emelkedett. Az első- és másodrendű vádlottak azonban enyhítésért fellebbeztek, így került ügyük az LB elé. Az elsőfokú ítélet kihirdetésekor a bíró elmondta: K. Krisztián többször is nagy erejű ütést mért az áldozatra szerszámnyéllel, ez vezetett halálához. Az áldozat ezen kívül elszenvedett egy önmagában is halálos erejű rúgást, ám ennek elkövetőjét nem sikerült azonosítani.
Az eljárás adatai szerint 1999. augusztus 19-én három csákvári fiatal azzal a szándékkal utazott Zámolyra, hogy egy korábbi nézeteltérésüket rendezzék K. Krisztiánnal. Mivel őt sehol sem találták, elmentek a romák faházaihoz, ahol K. Elemértől próbálták megtudakolni, hol tartózkodik a rokona. Ekkor jelent meg G. László, aki korábban a büntetőper vádlottja volt, ám időközben életét vesztette. G. a fiatalok támadásától tartva felébresztette a többieket. Néhány pillanattal később már csaknem 20 tagú csoport tódult az utcára. Kövekkel és botokkal támadtak a csákváriakra. A későbbi áldozat az ütlegelés következtében eszméletét vesztette és a földre zuhant. Az ájult, földön fekvő férfit tovább ütötték, rugdosták. A kiérkező mentő kórházba szállította a szerencsétlen fiatalembert, ám az életét már nem lehetett megmenteni. A perben felmerült, hogy az esetnek kábítószerrel összefüggő vonatkozásai is lehetnek, ám ezt a feltételezést a bíróság által elrendelt pótnyomozás adatai nem támasztották alá.
A zámolyi romák története már a bűncselekményt megelőzően nyilvánosságot kapott, amikor 1997-ben a cigánytelep házait az önkormányzat életveszélyessé nyilvánította és leromboltatta. Több család a falu művelődési házába költözött, mire a helybeliek aláírásokat kezdtek gyűjteni a romák eltávolítása érdekében. A kisebbségi biztos 1998 nyarán közzétett jelentése szerint a helyi önkormányzat intézkedései sértették a zámolyi romák emberi méltósághoz és a lakóhely szabad megválasztásához fűződő alkotmányos jogait. A hajléktalan zámolyi roma családoknak az Országos Cigány Önkormányzat próbált ingatlant venni, bérelni. Mintegy félszáz zámolyi roma 2001-ben elhagyta az országot és politikai menedékjogot kért Franciaországban. Több család meg is kapta a menekültstátust Strasbourgban. Közben a strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság elutasította a zámolyi romák magyar állam ellen benyújtott keresetét.
