Hogyan vett részt az ügyészség új büntetőeljárási kódex megalkotásában? Milyen új jogintézmények gyorsítják a büntetőeljárásokat? Hogyan változott az ügyészség és a nyomozó hatóság kapcsolata és az áldozatvédelem szerepe? Mik az iratmegismerés, a tájékoztatás és a hatályon kívül helyezés új szabályai? – A Legfőbb Ügyészség tematikus kisfilmekkel válaszol az új Be.-vel kapcsolatos kérdésekre.
A tematikus kisfilmek a megfelelő szövegrésze alatt találhatóak.
Az ügyészség részvétele az új büntetőeljárási kódex megalkotásában
A Magyarországon 2010-ben elindított büntetőjogi reform egy évvel ezelőtt, 2017. június 13-án teljesedett be, amikor az Országgyűlés – az új büntető törvénykönyv, majd az új büntetés-végrehajtási kódex után – elfogadta a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényt (a továbbiakban: új Be.).
A reform fontos törekvése volt, hogy a jogalkotói munkába ne kizárólag az elméleti szakembereket, hanem a jogszabályokat „munkaeszközként” használó gyakorlati szakembereket is bevonják. Az ügyészség a kodifikációs munkában talán a legaktívabb partner volt, mivel – a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény mellett – az új eljárási törvény megalkotása is az ügyészség jelentős közreműködésével zajlott.
2014-ben Trócsányi László igazságügyi miniszter felkérése alapján, Polt Péter legfőbb ügyész Miskolczi Barna akkori legfőbb ügyészségi főosztályvezető-helyettes ügyészt jelölte ki a szakmai munka megszervezésére, akit a miniszter az új szabályozási rendszer kialakításáért, továbbá a kapcsolódó jogszabályok előkészítésével összefüggő feladatok irányításáért és összehangolásáért felelős miniszteri biztosnak nevezett ki. Irányítása alatt több ügyész évekig dolgozott a kodifikáción a minisztériumban. Emellett a többi hivatásrend is képviseltette magát, hiszen bírák, korábbi ügyvéd, a Belügyminisztérium által delegált szakértők, rendőrök is részt vettek a jogalkotási munkában.
Fontos szempont volt továbbá a kodifikáció során, hogy az új büntetőeljárási törvénnyel kapcsolatban ne lehessen olyan jelzőket használni, hogy bármelyik hivatásrend „barát”, esetleg „ügyészbarát”, ezért az új Be. elfogadását széleskörű szakmai és társadalmi egyeztetés előzte meg, több alkalommal került sor ötpárti egyeztetésre is.
Kifejezett törekvés volt ugyanakkor arra, hogy a jogalkotó határozottabban álljon a bűncselekmények áldozatai mellé és a sértettek jogainak hatékonyabb érvényesítésére vonatkozó szemlélet a szabályozásból is jobban tükröződjön.
Dr. Miskolczi Barna kabinetfőnök, mb. főosztályvezető ügyész – Az ügyészség részvétele az új büntetőeljárási kódex megalkotásában:
A leplezett eszközökre vonatkozó új szabályozás garanciális vívmányai
A jogalkalmazás során tapasztalható problémák miatt régóta igény volt a leplezett eszközök szabályozásának átalakítása. Az új Be. kodifikációja lehetőséget teremtett arra, hogy az ágazati szinten szétszórt szabályozás reformszintű átalakuláson mehessen keresztül.
Jelenleg a különleges eszközök alkalmazhatóságát és felhasználhatóságát egyrészt a hatályos büntetőeljárási törvény, másrészt az ágazati törvények szabályozzák. Problémaként jelentkezett, hogy az ágazati törvényben meghatározott titkos információgyűjtéssel összefüggő cél és eszközrendszer a jelenlegi büntető eljárási szabályokkal történő megfelelő összehangolása elmaradt, így a bűnügyi és rendészeti felderítés sajátos konkuráló jellege alakult ki, illetve problémát jelent többek között, hogy a titkos információgyűjtés külső (ügyészi, bírói) engedélyhez kötött eszközei alkalmazásánál az igazságügyi döntés kizárólag az engedély megadásában vagy megtagadásában áll, ám ehhez igazságszolgátatási felügyeleti funkció nem társul. A jogalkalmazás során felmerülő problémák sok esetben vezettek ahhoz, hogy a titkos információgyűjtés során keletkezett adatokat a bizonyítékok köréből a bíróság a tárgyalás során kirekesztette, ami az érintett büntetőügyek eredményére jelentős kihatással bírt.
Az új Be. végrehajtotta a szabályozási reformot, és a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés szabályait teljes körűen beemelte a törvénybe, így a nyomozó hatóságok ágazati törvényeiben található titkos eszközökre vonatkozó szabályozás az új Be-ben is megjelenik, amely e különleges eszközöket összefoglalóan leplezett eszközöknek nevezi. Ilyenek lehetnek például: a fedett nyomozó vagy informátor alkalmazása, rejtett figyelés, álvásárlás, titkos kutatás, telefon lehallgatás, távközlési adatok, internetes adatállomány megszerzése.
Az Igazságügyi Minisztérium a jogalkotás előkészítése során széles körű egyeztetést folytatott.
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az új Be. szabályozása e körben többletgaranciákat tartalmaz, ezért teljes mértékben megalapozatlanok azok a kritikák, melyek szerint a jövőben a hatóság bárkit kontroll nélkül lehallgathat.
Az új szabályozás jellemzői:
- A leplezett eszközök alkalmazása továbbra is törvényben meghatározott célokhoz kötötten folytatható. Az új Be. nem változtatja meg a hatályos jogszabályokban meghatározott célokat, újakat nem vezet be, hanem következetesebbé teszi, és magasabb garanciális környezetbe helyezi ezt a tevékenységet.
- Az új Be. a bűncselekmény gyanújának megállapítása érdekében a leplezett eszköz alkalmazását csak és kizárólag a büntetőeljáráson belül teszi lehetővé. Ezzel szemben a bűncselekmény gyanújának megállapítása érdekében korábban a rendőrségről és a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény alapján is lehetett titkos információgyűjtést folytatni.
- A leplezett eszköz alkalmazása az elejétől fogva ügyészségi és bírói kontroll mellett zajlik. Az új törvény például tájékoztatási, beszámolási kötelezettséget ír elő az ügyész felé – többek között – az alkalmazni kívánt leplezett eszközökről, illetve a bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazása során a bíró a keletkezett iratok bemutatását kérheti, ennek eredményéhez képest pedig akár az alkalmazási engedélyt is visszavonhatja.
- A leplezett eszközök alkalmazása során gyűjtött információ bizonyítékként történő felhasználása az új szabályozásban könnyebbé válik, ugyanis a továbbiakban nincs szükség többszintű adminisztrációs eljárásra, hiszen a bizonyíték az új Be. alapján került beszerzésre, tehát szabadon felhasználható.
Dr. Miskolczi Barna kabinetfőnök, mb. főosztályvezető ügyész – A leplezett eszközökre vonatkozó új szabályozás garanciális vívmányai:
Az ügyészség markáns szerepe, és a nyomozó hatósággal való kapcsolatrendszere
Az új nyomozási struktúrában a nyomozás két fő szakaszra oszlik, a felderítésre és a vizsgálatra. A nyomozás két szakasza közötti válaszvonalat a gyanúsított kihallgatása jelenti. Ennek részben az az oka, hogy a gyanúsított kihallgatását követően a tisztességes eljárás elvének és garanciáinak is fokozottabban kell érvényesülnie, részben pedig az, hogy ténylegesen más típusú feladatokat és kompetenciát követel meg az ismeretlen elkövető bűncselekményének feltárása, mint a megalapozottan gyanúsítható személy büntetőjogi felelősségének vizsgálata.
A nyomozás felderítési és vizsgálati szakaszában elkülönülten jelennek meg az ügyészi és nyomozó hatósági feladatkörök, és az ehhez rendelt felelősség. A nyomozás felderítési szakaszában a nyomozó hatóság teljes önállósággal rendelkezik, önálló felelősséggel. Az ügyész e szakaszban kizárólag mint a törvényesség őre jelenik meg. Többek között elbírálja a nyomozó hatóság határozata ellen bejelentett panaszokat, hatályon kívül helyezi a nyomozó hatóság törvénysértő határozatát.
A gyanúsítotti kihallgatást követően, a nyomozás vizsgálati szakaszában, azonban az ügyész már irányítási jogkört gyakorol, amelynek keretében például a nyomozó hatóságot eljárási cselekmény elvégzésére utasíthatja.
A modell alapvetése, hogy a felderítés eredményes elvégzését elősegítő humán és anyagi erőforrások döntően a nyomozó hatóságoknál összpontosulnak, a vádért viszont az ügyész felel, ezért a vizsgálati szakban minden eszköznek rendelkezésére kell állnia ahhoz, hogy törvényes kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tudjon tenni.
Leegyszerűsítve a felderítés „ura” a nyomozó hatóság azzal, hogy a törvényesség felett ebben az esetben is az ügyészség őrködik. A vizsgálat „ura” pedig egyértelműen az ügyész.
Dr. Vida József kirendelt mb. csoportvezető főügyészségi ügyész – Az ügyészség markáns szerepe és a nyomozó hatósággal való kapcsolatrendszere:
Az áldozatvédelem kiemelt szerepe, a sértettek érdekeinek hatékonyabb védelme
Az új Be. előkészítése során kiemelt szempont volt, hogy az megfeleljen a nemzetközi elvárásoknak, így különösen a 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi ún. áldozatvédelmi irányelvnek. Az irányelvben az Európai Unió elkötelezettségét fejezi ki a bűncselekmények áldozatainak védelme mellett, melynek az egyik legfőbb célkitűzése, hogy a bűncselekmények áldozatai megfelelő tájékoztatásban, támogatásban és védelemben részesüljenek, valamint képesek legyenek részt venni a büntetőeljárásban.
Ezt a szemléletet képviseli az új Be. szabályozása, amely már a Preambulumában rögzíti, hogy különös hangsúlyt kell fektetni a bűncselekmények sértettjeinek fokozott védelmére, valamint jogaik érvényesítésére. A sértettek érdekeinek hatékonyabb védelme jegyében az új Be. megőrzi, továbbviszi az áldozatvédelem körében már kialakított vívmányokat, amelyek erősítik a sértetti jogokat, valamint az őket megillető eljárási garanciákat.
Az új büntetőeljárási törvény szabályozási köréből – a teljesség igénye nélkül – a következőket érdemes kiemelni:
- A jövőben a sértett az eljárás folyamán bármikor jogosult külön nyilatkozni arról, hogy a bűncselekmény következtében milyen testi, lelki sérelmet szenvedett, milyen vagyoni hátrány érte, kívánja-e a terhelt bűnösségének megállapítását és megbüntetését.
- Ha a sértett a büntetőeljárásban a jogait a továbbiakban nem kívánja gyakorolni, erről bármikor jogosult nyilatkozni.
- Az új Be. alapján a hatóságok a különleges bánásmódot igénylő személyekkel szemben – akik főszabály szerint sértettek és tanúk lehetnek – számos egyedi igényt is figyelembe vevő intézkedést alkalmazhat. Például biztosíthatja a személyes adatok fokozott védelmét, segítő közreműködésének lehetőségét, speciális helyiségben történő kihallgatást, kép- és hangfelvétel készítését, a telekommunikációs eszköz alkalmazását.
- Az új Be. meg kívánja könnyíteni a sértettnek az őt érintő eljárási cselekményeken való megjelenést. Ennek érdekében a sértett lakcíme, vagy tényleges tartózkodási helye is megalapozhatja a bíróság illetékességét. Ennek az a feltétele, hogy az ügyészség e bíróságnál emeljen vádat.
- Végül számos, a sértetti reparációt elősegítő új rendelkezést is tartalmaz az új törvény. Például az ügyész egyes intézkedés megtételét vagy határozat meghozatalát bizonyos esetben a sértett polgári jogi igényének kielégítéséhez is kötheti, vagy a bűnösség beismeréséről szóló egyezségben a terhelt vállalhatja, hogy a sértett polgári jogi igényét az egyezség jóváhagyásáról döntő előkészítő ülésig teljesíti.
Dr. Vida József kirendelt mb. csoportvezető főügyészségi ügyész – Az áldozatvédelem kiemelt szerepe, a sértettek érdekeinek hatékonyabb védelme:
Az eljárás gyorsítását célzó, terhelti beismerésen alapuló jogintézmények reformja
Az időszerűség és a pergazdaságosság elveinek megfelelve indokolt eltérően kezelni azokat az ügyeket, amelyekben a terhelt beismer, azokkal az eljárásokkal szemben, amelyekben a tagadó terhelt bűnösségét kell bizonyítani. A beismerés egyben lehetőséget teremt a terhelt számára, hogy további együttműködést tanúsítson, melyben valamennyi fél érdekelt, hiszen az a hatóságok oldalán idő- és költségmegtakarítást, a terhelt oldalán enyhébb szankcionálást, a sértett oldalán biztos jóvátételt eredményez, míg a társadalom számára azt az üzenetet közvetíti, hogy a bűncselekmény elkövetőjét valóban felelősségre vonják.
A hatályos büntetőeljárási törvény is ismeri azokat az eljárásokat, amelyek a terhelt beismerésén alapulnak. Ilyen például a közvetítői eljárás, a bíróság elé állítás, a tárgyalásról lemondás és a tárgyalás mellőzése. A bevált és jól működő jogintézmények – mint például a bíróság elé állítás – az új Be.-ben is megmaradnak, ugyanakkor az elhanyagolható mértékben alkalmazott, és a terhelttel való megegyezésen alapuló tárgyalásról lemondás eljárás megszűnik, annak alapjain egy új rendszert alakított ki a jogalkotó. A továbbfejlesztett jogintézmény azt az évekkel ezelőtt Szlovéniában sikeresen bevezetett törvényi szabályozást veszi alapul, amelyben a beismerés és a terhelt együttműködési szándéka kétféle megegyezéshez vezethet.
Az első esetben a nyomozási szakban a vádemelés előtt az ügyész, a terhelt és a védő – a bíróságtól függetlenül – formális megállapodást, úgynevezett egyezséget köthet. Az ügyész ebben az esetben a megkötött egyezségnek megfelelően emel vádat, a bíróság pedig csak az egyezség törvényességét vizsgálhatja, annak tartalmát nem változtathatja meg, azt jóváhagyja, vagy a jóváhagyást megtagadja.
A másik esetben, formális egyezség hiányában a vádemelést követő bírósági előkészítő ülés keretében lehetséges a megegyezés. Az ügyész ebben az esetben a vádiratban megjelölheti azt a szankciót és annak mértékét is, amelyet hajlandó elfogadni abban az esetben, ha a terhelt a bűnösségét beismeri, és lemond a tárgyaláshoz való jogáról. Ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az előkészítő ülésen elfogadja, az ügyész indítványa a bíróságot annyiban köti, hogy a vádiratban foglaltnál súlyosabb szankciót nem alkalmazhat. A beismerésre az eljárás folyamán később is sor kerülhet, de az elkövető ilyen kedvezményekkel a későbbiekben már nem számolhat.
Közös eleme a megegyezés két válfajának, hogy a tényállás és a jogi minősítés nem lehet megállapodás tárgya, azt az ügyész állapítja meg, így az angolszász rendszerben jellemző alkudozásról nem lehet szó.
Dr. Vida József kirendelt mb. csoportvezető főügyészségi ügyész – Az eljárás gyorsítását célzó, a terhelti beismerésen alapuló jogintézmények reformja:
Az új Be tájékoztatással kapcsolatos megváltozott szabályairól
A három legfontosabb változás:
1. Az új Be szabályai szerint (szemben a jelenlegivel) az ügyészség a bírósági eljárás során is jogosulttá válik a tájékoztatás adásra.
Az ügyész a büntetőeljárás teljes egészében jelen van, így a tájékoztatásadási jogosultság kibővítése a bírósági szakra lehetővé teszi, hogy a vádemelést követően tett ügyészi intézkedésekről is nyilatkozhasson az ügyészség.
Így különösen a vád esetleges módosításairól, a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott, vádat érintő határozataival kapcsolatos ügyészi intézkedésekről, a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos ügyészi indítványokról, az előkészítő ülésen és a tárgyaláson folytatott vádképviseleti tevékenységről, az ügyészség rendes és rendkívüli jogorvoslati nyilatkozatairól.
2. Az új Be új nyomozási struktúrában a nyomozás két fő szakaszra oszlik, a felderítésre és a vizsgálatra. A nyomozás két szakasza közötti válaszvonalat a gyanúsított kihallgatása jelenti.
A nyomozás felderítési szakaszában a nyomozó hatóság teljes önállósággal rendelkezik, önálló felelősséggel. Az ügyész e szakaszban kizárólag mint a törvényesség őre jelenik meg. Többek között elbírálja a nyomozó hatóság határozata ellen bejelentett panaszokat, hatályon kívül helyezi a nyomozó hatóság törvénysértő határozatát.
Ez azt is jelenti, hogy az ügyészség kommunikációja a felderítési szakban kizárólag ezen a törvényesség érdekében tett intézkedésekre – panaszelbírálásokról, határozatokról való tájékoztatásra – fog szorítkozni. Az ezen túlmenő kérdések kapcsán mindenkit következetesen a nyomozó hatóságokhoz fog irányítani.
A gyanúsítotti kihallgatást követően, a nyomozás vizsgálati szakaszában, azonban az ügyész már irányítási jogkört gyakorol, amelynek keretében például a nyomozó hatóságot eljárási cselekmény elvégzésére utasíthatja. Ennek megfelelően a nyilvánosság ügyészség általi tájékoztatása is szélesebb körű lehet.
3. Az új Be alapján már nem csak a sajtó számára adható tájékoztatás.
A nyilvánosság tájékoztatásának keretében, tájékoztatásra
- egyrészt – ahogy eddig is – a médiatartalom-szolgáltató (sajtó) képviseletében eljáró személy jogosult,
- másrészt az, aki a nyilvánosságot az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás (pld: Internetes blog) útján tájékoztatja.
A tájékoztatás előfeltétele, hogy a tájékoztatást kérő jelölje meg:
- a nyilvánosság tájékoztatása céljából kéri az információt,
- közölje a nevét, a szervezet megnevezését, az elérhetőségét és azt, hogy
- a nyilvánosságot mely médiatartalom-szolgáltató vagy egyéb, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján tájékoztatja.
Ha ezeknek nem tesz eleget valaki, válaszadás nélkül mellőzhető a tájékoztatás.
A nyilvánosság tájékoztatása – ahogy eddig is – nem korlátlan.
Így a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság megtagadja a tájékoztatást, ha
- az eljárásban részt vevő élete, testi épsége, egészsége, magánélethez fűződő joga közvetlen veszélynek lenne kitéve,
- az eljárásban részt vevő személyes adatainak védelméhez elengedhetetlenül szükséges,
- elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személy befolyás és megfélemlítés nélkül gyakorolja a jogait és teljesítse a kötelezettségeit,
- a minősített adat, vagy a zárt tárgyalásra okot adó érdekek védelme miatt,
- a tájékoztatás megadása sértené a büntetőeljárás vagy az egyes eljárási cselekmény eredményességét, az eljárási cselekmény folyamatosságát, zavartalanságát.
Lásd még mindehhez:
- a büntetőeljárásról szóló XC. tv (új Be.) 107-109.§
- a nyilvánosság tájékoztatásának rendjéről szóló 6/2018. (V.31.) LÜ utasítás
Dr. Fazekas Géza sajtószóvivő, főosztályvezető-helyettes ügyész – Az új Be. tájékoztatással kapcsolatos megváltozott szabályairól:
