Több mint két évtizeddel a történtek után rendezték a zuglói nyilaspert, amelynek végén a 19 egykori pártszolgálatosból hármat halálra ítéltek. A többiek nyolc és tizenöt év közötti börtönbüntetést kaptak. Megkésett igazságtétel és/vagy antifasiszta kirakatper?
Huszonkét évvel a második világháború befejezése után (1967. január l9. és április 19. között) zajlott a Fővárosi Bíróságon a zuglói nyilasper, amelyben tizenkilenc egykori pártszolgálatost vontak felelősségre. A jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság június 28-án hozta meg.
A tárgyalás – Antifasizta kirakatper vagy megkésett igazságtétel?
A hatalmas nyilvánosság előtt rendezett per egyszerre volt antifasiszta kirakatper és megkésett igazságtétel. Az 1956-ban kompromittált Kröszl Vilmos, a XIV. kerületi, Thököly út 80. alatti nyilasház vezetője aktáinak átvizsgálásakor figyeltek fel annak nyilas múltjára, és ekkor kezdték meg a nyomozást a zuglói pártszolgálatosok ellen. 1966-ban összeszedték azokat a Magyarországon még élő nyilasokat, akik a korábbi elszámoltatást megúszták. Szabó Miklós történész szerint a per nem politikai fanatikusokat leplezett le, hanem elszabadult lumpeneket. Néhányuk esetében valóban a nyilas fanatizmus volt a vezérmotívum, a többiek egyszerűen lumpen módra kegyetlenkednek, legtöbbjüket a rablási lehetőség vitte az ügybe.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában a háborús és népellenes bűntettek nyilvántartásában az ABTL 4.1. A 959 jelzetű dosszié tartalmazza Kröszl Vilmos zuglói nyilas pártszolgálatos kerületvezető és társai ellen indított nyomozás dokumentumait. Több hónapos kutatómunka után a nyomozók arra jutottak, hogy „a letartóztatásba került 19 fős nyilas banda” mintegy kétszáz-kétszázötven ember meggyilkolásában vett részt.
A nyomozati anyag több mint tízezer gépelt oldalt tett ki. A per kitervelői arra a politikai motívumra építettek, hogy a nyilas rémuralom idején kegyetlenkedő pártszolgálatosok jó egy évtizeddel később, az ötvenhatos forradalomnak is aktív szereplői voltak. Kelemen Géza ügyész vádbeszédében hangsúlyozta: „A vádlottakhoz hasonló gondolkodású és beállítottságú emberek kegyetlenkedtek, raboltak az 1956-os ellenforradalom alatt is, s ezek az emberek mindig csak az alkalmas pillanatra vártak, hogy hasonlóan cselekedjenek.”
A Kröszl-csoport tagjai más nyilas egységekhez hasonló bestiális kegyetlenséggel kínozták és gyilkolták meg áldozataikat. Az elfogott zsidókat kirabolták, levetkőztették, gumicsövekkel, vasrudakkal, bikacsökkel verték, cigarettával égették. A nőket gyakran megerőszakolták. Egy alkalommal a pártház pincéjében nyolc nőt és tizenkét férfit arra kényszerítettek, hogy közösüljenek előttük, majd agyonlőtték az áldozatokat. Előfordult, hogy gyerekeket hajítottak ki az ablakon vagy fojtottak vízzel telt dézsába.
„Egy piszkos állat, egy szörnyeteg” - A zuglói nyilasper elsőrendű vádlottja Kröszl Vilmos, a XIV. kerületi, Thököly út 80. alatti nyilasház vezetője
A kegyetlenkedéseknek semmi sem szabott határt. 1944. november 14-én a „pártházavató ünnepségen” a leittasodott nyilasok a Rákos patakhoz vitték a zsidókat, majd főbe lőtték őket. Decemberben tizennégy embert hoztak ugyanide, akik közül Kröszl kiválasztott kettőt, és utasította őket, fussanak versenyt egymással. Hozzátette, hogy aki nyer, az életben marad. A kiválasztottak futni kezdtek, de hiába, mert Kröszlék mindkettejüket főbe lőtték.
Az MSZMP legfelsőbb vezetése, a Politikai Bizottság is kitüntetett figyelemmel kísérte a pert. A párt agitációs- és propaganda osztálya, amely olykor kézi vezérléssel irányította a sajtót, az intézkedési tervében például előírta, hogy a zuglói per „tárgyalása alatt a Magyar Nemzet glosszában felvetné a háborús bűnök elévülhetetlenségének kérdését”. És így is történt. A vádbeszéd után, az 1967. március 24-i Magyar Nemzetben a következő című cikk jelent meg: „A háborús bűnök nem évülnek el”.
A per elsőrendű vádlottját, Kröszl Vilmost kirendelt ügyvédként Bárándy György védte. (Az elmúlt évtizedekben több jelentős szakmai karriert befutott ügyvéd is kirendelt védőként hívta fel magára először a figyelmet, mint például Orosz Balázs a Magda-perben.) „Azt hiszem, ő volt a legkegyetlenebb ügyfelem. Ötszázhatvan ártatlan ember meggyilkolásában vett részt, kizárólag zsidó mivoltuk miatt” – mondta egy interjújában. Bárándy szerint „Kröszl egy piszkos állat, egy szörnyeteg volt”. Az ügyvéd – Szabó Miklóshoz hasonlóan – úgy látta: „valójában nem az antiszemitizmus, hanem a lumpen brutalitás ült a vádlottak padján”. Védőbeszédében, amelyet ő maga is élete egyik legjobbjának tartott, elsősorban az időmúlásra és a lelkiismeret-furdalásra hivatkozott: „Ebben az ügyben a cselekmény elkövetése óta több mint húsz év telt el. Ennyi idő alkalmas az egyén megnevelésére, javulására, tehát nem indokolt vele szemben a legsúlyosabb büntetés kiszabása… Kérem, sok idő telt el, és nem tudok abban hinni, hogy ez idő alatt a vádlottak, így védencem, Kröszl Vilmos is, ne döbbentek volna rá arra, hogy mi történt… Mit tettek. Lehetetlen, hogy a több mint két évtized alatt ne lett volna lelkifurdalásuk. Ezek az emberek eddig félelemben, rettegésben éltek. Ez a félelem, a lelkiismeret-furdalás büntetés volt, amit az ítélet kiszabásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni.”
A zuglói per vádlottjai – Nem hithű fanatikusok, hanem kisemberek, akik rövid időre élet-halál urai lettek, és akkor iszonyatos dolgokat műveltek
Kröszl mellett a per másik kulcsfigurája Bükkös György harmadrendű vádlott volt, akinek a tanúvallomására épült gyakorlatilag az egész per. Miután Bükköst korábban tíz évre elítélték nyilas propagandista múltja miatt, a nyomozók könnyen rávették a társai cselekedeteire nézve „feltáró jellegű” tanúvallomásra. Bükkös meg is úszta az akasztófát: 15 év szigorított börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték.
A Fővárosi Bíróság, Bimbó István vezette tanácsa a tizenkilenc vádlott közül hármat halálra ítélt, köztük Kröszl Vilmost is, a többiek nyolc és tizenöt év közötti börtönbüntetést kaptak. Az ítélet indokolása szerint egyikük sem kerülte volna el a kötelet, ha 1945 után tíz éven belül bíróság elé kerülnek.
A zuglói per vádlottjai nem a Nyilaskeresztes Párt vezetői, hanem kisemberek (munkások, kispolgárok, lumpenek) voltak, akik rövid időre élet-halál urai lettek, és akkor iszonyatos dolgokat műveltek. Karsai László történész szerint általában is jellemző volt a nyilasterror gyakorlóira, hogy társutasok voltak, nem hithű fanatikusok. Túlnyomó többségüknek nem is volt nyilasmúltja. A nyilasuralom kezdetén léptek be a pártba. Voltak közöttük szép számmal katonaszökevények is, akik úgy gondolták, hogy így bukhatnak le a legkevésbé.
