A devizahiteleknél alkalmazott árfolyamrés tisztességtelen, az árfolyamkockázat tisztességessége azonban csak akkor vizsgálható, ha a pénzintézet nem megfelelő tájékoztatása miatt az átlagos fogyasztó számára a szerződés erre vonatkozó része nem érthető. Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége pedig nagyon szigorú feltételekhez kötött – mondta ki a Kúria hétfői jogegységi döntésében.
A Kúria hétfői sajtótájékoztatóján Simonné Gombos Katalin, a Kúria polgári kollégiumának szóvivője kifejtette: a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége általában nem vizsgálható. Csak akkor, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára annak tartalma a szerződéskötéskor nem volt világos a szerződés szövegezése, vagy a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás miatt.
Ha mindezek miatt a fogyasztó alappal gondolhatta, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen – mondta a szóvivő.
Kérdésre válaszolva Wellmann György, a Kúria polgári kollégiumának vezetője azt emelte ki, hogy e vonatkozásban a bizonyítási teher a fogyasztóé: elvi lehetősége ugyan van arra, hogy bizonyítsa, nem kapott megfelelő tájékoztatást, de álláspontja szerint ez ritkán sikerülhet. A bíróságoknak pedig erről esetenként kell majd dönteniük.
Egy másik kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy az árfolyamkockázat problémáját a Kúria döntése nem oldja meg, márpedig az adósok terheinek több mint 80 százaléka az árfolyamkockázatból ered, csak 16 százaléka az egyoldalú szerződésmódosításból, 1-2 százaléka pedig az árfolyamrésből. Wellmann György szerint a jogalkotás megoldhatja ezt a kérdést. A Kúriának nem feladata, hogy ötleteket adjon, csak ha ilyen kérés felmerül, de a sajtóban lehetett olvasni például a hitelek forintosításáról.
A jogegységi döntés kitér arra is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses rendelkezéseknek meg kell felelniük a Kúria polgári kollégiuma egy korábbi véleményében megfogalmazott szigorú, tételes oklistának.
A hivatkozott vélemény tartalmazza az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, az objektivitás, a ténylegesség és arányosság, az átláthatóság, a felmondhatóság és a szimmetria elvét, és ha ezeknek a szerződés egyoldalú módosítást szabályozó rendelkezései nem felelnek meg, akkor tisztességtelenek és ezért érvénytelenek, vagyis ezek figyelmen kívül hagyásával kell újraszámolni a szerződést.
Ezen elvek alapján az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét szabályozó szerződéses rendelkezések akkor nem tisztességtelenek, ha azok a fogyasztó számára világosan és érthetően meghatározzák, hogy a hivatkozott véleménynek megfelelő ok-listában megjelölt körülmények változásai milyen módon és mértékben hatnak ki a fogyasztó fizetési kötelezettségére. (Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezések tették lehetővé például a kamatemelést.)
Wellmann György kiemelte: a jogegységi határozatnak az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos része a legfontosabb, mert a kollégiumi véleményben, illetve jogegységi döntésben rögzített szigorú feltételeknek szerinte nagyon kevés szerződés fog megfelelni, így többnyire tisztességtelennek minősülnek.
Simonné Gombos Katalin kiemelte: a döntés alapján tisztességtelen az árfolyamrés, helyette a Kásler-ügyben nemrég született döntéssel összhangban a polgári törvénykönyvnek megfelelően a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamát kell alkalmazni.
A hitel folyósításakor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent. Továbbá e rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható.
Wellmann György elmondta, hogy a jogegységi határozat nyomán bonyolult elszámolási viszonyok alakulhatnak ki, az egyes hiteleknél “az egész eddigi elszámolás borul”. Feltehetően a bank az új elszámolással megkeresi az érintett adósokat, akik ezt vagy elfogadják, vagy bírósághoz, illetve pénzügyi békéltető testülethez fordulnak. A bíróság azonban csak határozott, összegszerű keresti kérelemről tud dönteni, amit az adósoknak ezekben az ügyekben nem könnyű kiszámolniuk. A kollégiumvezető hozzátette: a mostani határozattal végleg elhárult az akadály a jogalkotás elől, “a jogalkotásra hárul az a feladat, hogy most ezt a helyzetet megoldja”; ezért nem ajánlaná a devizahiteleseknek, hogy további pereket indítsanak, meg kellene várniuk a jogalkotást.
Wellmann György kitért arra is, hogy a bíróság nem a közgazdasági racionalitást, igazságosságot vette figyelembe, hanem arról döntött, hogy tisztességtelen-e az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tévő szerződéses kikötés, és ha igen, akkor érvénytelen, kimarad a szerződésből. Így a bankok azt a szerződésmódosítást sem tudják megtenni, amely közgazdaságilag, pénzügyileg indokolt lenne, ami a bankok számára “nagyon hátrányos és igazságtalan” lenne. A kollégiumvezető szerint ezért a jogalkotónak méltányos megoldást kell találnia, például törvényben előírni, hogy csak a referenciakamathoz kötött módosításokat lehessen a bankoknak érvényesíteniük.
Arra a kérdésre, hogy a jogalkotó hozhat-e olyan törvényt, amely szerint az árfolyamrés visszajár, a kollégiumvezető úgy válaszolt: “szerintem igen”.
Wellmann György arra a kérdésre, hogy a jogegységi döntés mely szerződésekre vonatkozik, elmondta: a devizahiteles fogyasztói kölcsönszerződések vonatkozásában minden magyar bíróságra kötelező, míg például a lízingszerződéseknél – melyeknek vannak speciális elemei – az adott ügyben eljáró bíró dönti el, hogy mennyiben alkalmazza a jogegységi döntést.
