A végrendelkező akarata a fontos, nem a szavai – hangsúlyozta Tóth Ádám MOKK elnök a Jogi Fórum Öröklési jog és családjog az új Ptk.-ban témájú Szakmai Napján. Szeibert Orsolya adjunktus a Családjogi Könyv főbb változásait ismertette előadásában.
Tóth Ádám közjegyző, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke az Új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) VII. könyvének bemutatása mellett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) öröklési jogot szabályozó rendelkezéseit is ismertette előadásában. A Ptké. iránymutatásul szolgál arra, hogy, folyamatban lévő ügyekben mikor melyik jogszabály az alkalmazandó. Az öröklési jog tekintetében a következőkről rendelkezik: „a Ptk. öröklési jogot szabályozó rendelkezéseit a Ptk. hatálybalépése (azaz 2014. március 15.) után megnyílt öröklésre kell alkalmazni” (2013. évi CLXXVII törvény 57. § (1).
Az új Ptk.-ban változatlan az „ipso iure” öröklés, azaz a hagyaték az örökösök szándékától függetlenül, az örökhagyó halálával száll át az örökösökre. Az öröklési könyv a végintézkedés primátusát hangsúlyozza – a végrendeleti öröklést előbb tárgyalja, mint a törvényes öröklést. A jogalkotó deklarálja, hogy az öröklési igény nem évül el.
Több örököst a hagyaték felosztása – hagyatéki osztály – előtt közösen illeti meg a hagyatéki vagyon. Az örökösök közösségére a tulajdonközösség általános szabályai alkalmazandók. Felelősségük a hagyatéki osztályt megelőzően továbbra is egyetemleges lesz, de örökrészük arányában korlátozott.
Az új Ptk. az öröklésből való kiesés szabályait átszerkesztette – teljesen új elem a közös veszélyben történő elhalálozás. A közös balesetben, vagy más hasonló közös veszélyhelyzetben elhunyt személyek az egymás után történő öröklés tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők. Ezzel a jogalkotó a korábbiakban előfordult méltánytalan helyzeteket küszöböl ki. Az öröklésből kiesik még, aki az öröklésre érdemtelen, akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott, aki lemondott az öröklésről, aki az örökséget visszautasította (7:4. § (2). Nem szabályozza az új Ptk. az elő- és utóörökösök kiesését. A végrendelet tartalmánál (7:29.§) rendezi a kizárást, a köteles résznél rendezi a kitagadást (Ptk. 7:77. §) és az örökség megszerzésénél a visszautasítást [Ptk. 7:89. §].
Az örökség visszautasításának bemutatását annak a lemondástól való elhatárolásával kezdte Tóth Ádám. Míg a lemondás vagyonrészre is vonatkozhat, visszautasítás csak mezőgazdasági termeléshez szükséges eszközök esetében lehetséges – amennyiben az örökös nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel. Nóvum, hogy ha az örökös két jogcímen is – végintézkedés és törvény szerint – örököl, az egyik jogcímen megszerzett részt önállóan is visszautasíthatja.
Az érdemtelenség esetében újdonság, hogy aki érdemtelenség miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Tóth Ádám szerint a szabályozás aggályos, sok esetben életidegen helyzeteket okozhat és nehézkessé teheti az ügyek vitelét.
A lemondásnál újdonság a lemondás terjedelmének az a szabálya, hogy a felek eltérő megállapodásának hiányában a köteles részről való lemondást is jelenti.
A végrendelet érvényességét a keltének idején hatályos szabályok szerint kell elbírálni a Ptké értelmében. A Ptk. hatálybalépése előtt kelt végrendelet érvényességét a Ptk. szabályai szerint kell elbírálni, ha a végrendelet a Ptk. szerint érvényes lenne és az öröklés a Ptk. hatálybalépése után nyílt meg. (Ptké 58. § (1), (2))
A jelenleg hatályos szabályozás szerint orvosolhatatlan, ha a végrendelet keltezésének helye nincs megjelölve. 2014. március 15. után már az ilyen végrendeletet is érvényesnek kell tekinteni. Az új Öröklési Könyv definiálja a végrendeletet: „Az okirat végrendeleti jellegének megállapításához az szükséges, hogy az örökhagyó halála esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmazzon, és külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék.” (7:12. §) A végrendeletben nem kell örököst nevezni. Ezzel a meghatározással az új Ptk. a Legfelsőbb Bíróság PK 85. számú állásfoglalásának a) pontjában meghatározott két minimális feltételt – az okirat külsőleg az örökhagyótól származóként jelentkezzék és halálesetre szóló olyan nyilatkozatot tartalmazzon, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik – „vette át”, amelynek megléte esetén az örökhagyó nyilatkozatát végrendeletnek kell tekinteni. A „favor testamenti” elvének ismertetésekor Tóth Ádám üdvözölte a végrendelet értelmezésére vonatkozó azon szabály lefektetését, mely szerint az örökhagyó feltehető akaratának megfelelő végrendelet-értelmezés nem szolgálhat alapul a végrendelet alaki hibájának orvoslásához. A PK 82. állásfoglalása mellett az előadó idézte az Mtj. 1882. §-t: “[a] végrendeleti intézkedést kétség esetén úgy kell értelmezni, hogy az intézkedésnek foganatja legyen. Az értelmezés céljából minden oly adatot figyelembe lehet venni, amely a végrendelkező akaratára világosságot derít” és a Magyar Királyi Kúria döntését is: “[a] végrendelet törvénytelen rendelkezései nem létezőnek tekintendők. A nem helyes jogi kifejezések az örökhagyó akaratának megfelelően értelmezendők” [Dt. XI. k. 216. sz. 193. old.]. Az európai gyakorlatban az ügyfelek szakemberhez „terelése” a cél. Így a végrendelkezőnek ténylegesen az akarata lesz leírva és nem a szavai.
A végrendeletek fajtáinak ismertetése a közvégrendelet bemutatásával indult. Közvégrendeletet közjegyző előtt lehet tenni, tehát helyi bíróság előtt már nem. A korábbi szabályozáshoz hasonlóan a belátási, illetve a fizikai korlátozottság miatt a jogalkotó kötelező végrendeleti formaként írja elő a közvégrendeletet a cselekvőképességük vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorúak, vakok, írástudatlanok, olvasásra, vagy nevüknek aláírására képtelen állapotban lévők számára. A fizikai korlátozottság miatt „közvégrendelkezők” szóbeli végrendeletet tehetnek.
Magánvégrendelet: az írásbeli magánvégrendelet lehet holográf, amikor a végrendelkező maga írja és aláírja. A több különálló lapból álló holográf végrendelet akkor is érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, de a végrendelkezőnek nem kell aláírnia minden lapot. A magánvégrendelet allográf, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is – e minőségük feltüntetésével – aláírják. A több különálló lapból álló allográf végrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, továbbá ha minden lapját a végrendelkező és mindkét tanú aláírta. Az új Ptk. szerint az írásbeli magánvégrendelet alaki szempontból érvényes, ha készítésének ideje az okiratból kiderül. A készítés helyének megjelölése már nem alaki érvényességi feltétel, ami a nemzetközi magánjogi tvr. miatt gondokat okozhat és számos BH megszületéséhez vezethet majd.
Szóbeli végrendelet esetében megmaradt az a szabály, hogy szóbeli végrendeletet akkor tehető, ha a végrendelkező az életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. Kimarad a szabályozásból a „jelentékeny nehézség”, marad az a feltétel, hogy szóbeli végrendeletet akkor lehet tenni, ha írásbeli végrendeletet egyáltalán tudna tenni az örökhagyó. Az írásbeli végrendelkezés objektív lehetőségét nem lesz könnyű megítélni.
A közös végrendeletre vonatkozó rendelkezések új elemként kerültek az Öröklési Könyvbe. A jogalkotó lényegében az 1928-as Mtj 1963-1964.§-t „fordítja le” mai nyelvre és veszi át. Formája szerint lehet köz- vagy magánvégrendelet. Két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt végrendelkezése továbbra is érvénytelen, kivéve a házastársakat. Tóth Ádám ismertette a közös végrendelkezés feltételeit, tartalmi elemeit.
A végrendelkezés tanúira vonatkozó szabályokban az Öröklési Könyv nem tartalmaz újdonságot.
Az írásbeli magánvégrendelet tanúja, a végrendelkezésnél közreműködő személy vagy ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta, vagy a végrendelet megalkotásában az érintett tanún kívül még két tanú vett részt. Új rendelkezés a törvénykönyvben, hogy a jogi személynek rendelt juttatás esetén nem lehet tanú a jogi személy tagja, vezető tisztségviselője, képviselője, felügyelőbizottsági tagja és munkavállalója. Ha ilyen személy működik közre a végrendelet megalkotásában, a jogi személynek rendelt juttatás érvénytelen lesz.
Előadásában Tóth Ádám ismertette a hagyomány (hagyományrendelés), a meghagyás, az utóörökös nevezés, és utóhagyomány szabályozását és az öröklési szerződésre vonatkozó rendelkezéseket is. A törvényes öröklés esetében a házastárs öröklésére vonatkozó szabályok jelentős változására hívta fel a figyelmet.
Szeibert Orsolya adjunktus, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvét tekintette át. Előadásában a házassági vagyonjog, az élettársi kapcsolat, és a szülő-gyermek viszony volt a fókuszban.
Elsőként a Családjogi Könyv alapelveit ismertette. Ezek a házasság és a család védelme, a házastársak egyenjogúsága, a gyermek érdekének védelme, továbbá a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve.
A házassági vagyonjogi kérdéseknél a házasság felbontása esetében a közös megegyezés továbbra is a szabályozás része marad. A járulékos kérdésekben van eltérés. Megváltozik, hogy a feleknek mennyiben kell vagyoni kérdésekben megállapodni. Az új szabályozás szerint az ingó közös vagyonról történő járulékos megállapodás sem lesz szükséges. Megmarad a lakáshasználat, házastársi tartás egymás közötti viszonyokban, de a vagyoni kérdések kikerülnek abból a körből, amelyre megállapodni szükséges.
Megváltozik a gyermekelhelyezés fogalom használata. Az új Ptk fogalomhasználatában szülői felügyelet gyakorlásának kérdésében kell dönteni. Ezzel összefüggésben, ha nem közös szülői felügyeletben állapodnak meg a szülők, akkor a kapcsolattartás és a gyermektartás kérdésében meg kell állapodniuk. Ha a szülők közös szülői felügyeletben állapodnak meg akkor a kapcsolattartás kérdésében nem kell megállapodniuk, a gyermektartás kérdésében igen, és rögzíteniük kell, hogy a gyermek lakóhelye hol legyen. Ha nincs közös megegyezés, a bíróság vizsgálja, hogy az életközösség megszűnt, helyreállításra nincs kilátás.
A törvényes házassági vagyonjogi rendszerben továbbra is a házastársi vagyonközösség a jellemző. Ebben a tekintetben az új jogszabályban nagy újdonság nincs. Az új törvény számos pontosítást tett: egyrészt az ítélkezési gyakorlat kodifikálására, másrészt az ítélkezési gyakorlat jobb irányba fordítására. Pontosítja a különvagyoni kört, ezen belül a külön adósságokat is.
A jelenlegi Csjt.-től teljességgel eltérően két – a házastársak által választható – vagyonjogi elem került az új törvénybe. Az alternatív házassági vagyonjogi rendszerek közül az egyik a közszerzeményi, a másik a vagyonelkülönítési rendszer. A felek a jövőre nézve a rögzítik, hogy milyen vagyonjogi rendszerben kívánnak élni. A közszerzeményi rendszer esetében létrejövő szerzeményi közösségnek a házassági életközösség megszűnésekor lesz jelentősége. Az együttélés alatt a házasfelek szerzeményeiknek önálló tulajdonosai, azaz nem keletkezik a közös tulajon. Az életközösség megszűnésekor azonban mindkét félnek kötelmi igénye keletkezik: követelheti a másiktól annak a vagyongyarapodásnak a megosztását, ami a vagyonában közszerzeményként jelentkezik. A vagyonelkülönítési rendszer esetében a házastársak megőrzik vagyoni autonómiájukat. A törvény viszont rögzíti a meghatározott költségek alóli mentesítés tilalmát. (Ilyen például a közös háztartás költsége, továbbá a közös gyermek nevelésének költsége. Ezeket a felek együtt viselik.)
Élettársi kapcsolat: az új Ptk szabályozása nem vonatkozik a bejegyzett élettársi kapcsolatra. Azt továbbra is a 2009. évi XXIX. törvény rendezi. Az élettársi kapcsolat szabályait eredetileg a Családjogi Könyvbe helyezte volna a jogalkotó. Végül külön könyvbe, a kötelmi jogi szabályok rendszerébe kerültek, a polgári jogi társaságok és a deliktuális felelősség szabályait tartalmazó szakaszok közé. Az élettárs fogalma nem tér el a Ptk. jelenleg hatályos meghatározásától.
A Ptk. ma vagyonközösségi rendszerűként fogja fel az élettársak viszonyait, az új szabályozásban ez közszerzeményi jellegű – azaz az életközösség fennállása alatt a felek önálló vagyonszerzők, de az életközösség megszűnésekor mindkét félnek kötelmi igénye keletkezik. Követelheti a másiktól annak a vagyongyarapodásnak a megosztását, de itt más az arány mint házastársak esetében. Míg ott a kötelmi igény fele-fele arányra „szól” ebben az esetben a feleknek a szerzésben való közreműködésük arányában lesz kötelmi igényük. Az élettársak a lakás használatának kérdését bírói úton is rendezhetik. Ez a mai szabályozásban nincs.
A szülői felügyelet esetében a jogalkotó a gyermek érdekének minél teljesebb érvényesülését veszi tekintetbe. A jogszabályi alapelv a kiskorú gyermek döntésbe bevonása és a szülők együttműködése. Az új Családjogi Könyv a közös szülői felügyeletet szorgalmazza. Ez a bíróság által nem elrendelhető, ebben a feleknek kell megegyeznie. A törvény a váltott elhelyezést nem zárja ki, a gyermek lakóhelyének kérdése megoldandó.
A bíróságok helyett a vitás kérdésekben a gyámhatóságok döntenek, hatáskörük jelentősen megnőtt. Amennyiben a szülői felügyeletet az egyik szülő gyakorolja, a lényeges kérdésekben közösen kell dönteni a másik szülővel. A különélő szülők helyzetét önállóan szabályozza a jogalkotó. Az együttműködési kötelezettség itt is fennáll, a feleknek tájékoztatási kötelezettsége van. Kérelemre, vagy hivatalból elrendelhető közvetítés a gyámhatósági eljárásban.
