A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (Kbt.) egy éves előkészítő munka eredményeként 2012. január 1. napján lépett hatályba. A törvény hatálybalépése óta eltelt idő alatt összegyűlt gyakorlati tapasztalatok és visszajelzések, illetve informális Európai Bizottsági figyelmeztetések alapján szükséges volt a szabályozás pontosítása, illetve részbeni átalakítása.
A módosítás iránti igény több irányú volt. Egyrészt az Európai Bizottság részéről egyre nagyobb nyomás helyezkedett a kormányzatra a Kbt. 122. § szerinti hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás azon kitétele kapcsán, hogy kizárólag kis és középvállalkozások részére lehet megküldeni az eljárást megindító felhívást. Másrészt, szintén uniós vonatkozású ok, hogy az Európai Bíróság folyamatosan pontosította az egybeszámítási szabályok értelmezését és indokoltnak látszott a magyar Kbt. uniós joggyakorlathoz való igazítása annak érdekében, hogy az uniós források elköltése esetén az uniós auditok során ne okozzon problémát az eltérő előírások alkalmazása. Harmadrészt, az elmúlt másfél év szakmai tapasztalatai alapján is szükséges volt a Kbt. több helyen történő pontosítása, illetve az uniós fejlesztési források minél hatékonyabb és gyorsabb elköltése is egyszerűsítést tett szükségessé.
Bár több szakmai szervezet, többek közt a Transparency International véleménye szerint a módosítás nem javít a közbeszerzések helyzetén, szakmai álláspontunk szerint 2013. júliusától a korábbinál hatékonyabb és logikusabb közbeszerzési szabályokat alkalmazhatunk beszerzéseink során.
Az alábbiakban a 2013. júliusától hatályba lépett módosítások közül azokat mutatjuk be, melyeknek érdemi hatásuk lesz a közbeszerzési eljárások gyakorlati lefolytatására.
Új egybeszámítási szabályok
A módosítás vitán felül legjelentősebb hatású rendelkezése az egybeszámítási szabályok gyökeres átalakítása. A korábbi szabályok szerint egybe kellett számítani azon hasonló áruk beszerzésére, vagy szolgáltatások megrendelésére irányuló szerződések értékét, amelyekkel kapcsolatban a beszerzési igény egy időben merül fel, valamint egybe kellett számítani az ugyanazon építési beruházás megvalósítására irányuló szerződések értékét. Ez a gumiszabály számtalan problémát okozott a gyakorlati életben, hiszen nem volt két szakember, aki az egy időben történő felmerülés jelentését ugyanazon intervallummal, vagy a hasonló beszerzések jelentését ugyanúgy adta volna meg. A közbeszerzési szakemberek így inkább kockázatot nem vállalva – félve az utólagos audittól – azt is egybeszámították, amit nem biztos, hogy kötelező lett volna. Ez önmagában nem lett volna probléma, hiszen ez a döntés maximum azzal járt, hogy a bonyolultabb közösségi eljárásrendet kellett alkalmazni. Az igazi probléma akkor jelentkezett, amikor az ajánlatkérő döntése alapján mégsem került egybeszámításra egy-egy beszerzés és az EUTAF szakemberei, vagy akár a közbeszerzési utóellenőrzés szakértői már a lefolytatott eljárások esetében utólag foglaltak állást arról, hogy szerintük mégis egybe kellett volna számítani a két beszerzést, hiszen hasonló volt, és az igény felmerülése is egy időben történt. Konkrét jogszabályi előírás és döntőbizottsági gyakorlat hiányában nehéz volt vitatkozni az ellenőrökkel. Ezt a helyzetet korrigálni kellett, hiszen nem szolgálta a közbeszerzések egyik szereplőjének az érdekeit sem.
A módosítás új alapokra helyezi az arra vonatkozó szabályokat, hogy mely esetekben kell több beszerzés értékét egybeszámítani. A Kbt. módosított 16. § (1) bekezdése szerint „Annak megítéléséhez, hogy mit kell egy építési beruházásnak tekinteni, a gazdasági és egyben műszaki funkció egységét kell döntő szempontként figyelembe venni.”
Ez a megfogalmazás az Európai Bíróság joggyakorlatából került átvételre. Az uniós bírósági gyakorlat évtizedek óta azt követeli meg, hogy az ajánlatkérő – a becsült érték meghatározása során – ne bontson részekre olyan közbeszerzéseket, amelyek funkcionális megközelítésben egy egységes beszerzésnek minősülnek. Ez az elv az építési beruházások kapcsán került kidolgozásra és már a 2012-ben hatályba lépett Kbt-ben is visszaköszönt.
Az újítást az adja, hogy az Európai Bíróság 2012-ben kihirdetett C-574/10. sz. ítéletében ezen korábbi – építési beruházásokra kidolgozott – álláspontját alkalmazhatónak ítélte a szolgáltatás megrendelések vonatkozásában is. Az ítélet indokolása szerint „A Bíróság az egységes szerződésre utaló jelként értékeli a szerződés tárgyát képező különböző elemek egységes gazdasági és műszaki funkcióját. Jóllehet a fent hivatkozott funkcionális megközelítés szempontja az építési beruházások vonatkozásában került kidolgozásra, a Bizottság úgy véli, hogy a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések esetében is alkalmazandó.” … „A szerződés kvázi önkényes felosztása az irányelv hatékony érvényesülését is akadályozná. Így ugyanis a szerződés értékét sokszor mesterségesen az értékhatárok alá lehetne csökkenteni, ami az irányelv hatályát szűkítené. Az állandó ítélkezési gyakorlatában a Bíróság hangsúlyozza a közbeszerzési irányelvek fontosságát a szolgáltatások szabad áramlása, valamint az uniós szinten megvalósuló tisztességes verseny érdekében. Az egységes szolgáltatási szerződések önkényes és műszakilag indokolatlan “feldarabolása” aláásná e célokat.”
Az új bírósági gyakorlat szerint tehát egy több szakaszra tagolódó projekt elemei akkor értékelhetőek külön építési beruházásként, amennyiben teljes értékű és önálló műszaki-gazdasági funkció betöltésére önmagukban, tehát külön-külön is alkalmasak. Ennek – tehát az önálló funkciók – hiányában egy építési beruházásról van szó, így annak becsült értékét valamennyi tételt egybeszámítva kell meghatározni.
Áru és szolgáltatás megrendelések esetében a közbeszerzés műszaki és gazdasági funkcionális egysége – és így egybeszámítási kötelezettsége – a Kbt. módosítás miniszteri indokolása szerint elsősorban abban érhető tetten, hogy a szolgáltatások vagy áruk egyetlen cél megvalósítását szolgálják és emellett tartalmilag is hasonlóak vagy funkciójuk betöltésére együttesen alkalmasak. Az egységes beszerzés jellemzője a fentiek mellett az időbeli összefüggés is, amely nem feltétlenül jelent teljes egyidejűséget vagy folyamatosságot, de ha az egyes szerződések megkötése között valamilyen oknál fogva hosszabb idő telik el, az megbonthatja a beszerzések egységét.
Látva az új szabályozást, illetve a módosítás indokolását, két észrevétel fogalmazódott meg e sorok szerzőjében. Egyrészt, a módosított Kbt-ből egyáltalán nem derül ki az, hogy a jogalkotó mit is ért „gazdasági és egyben műszaki funkció” egységén, hiszen a fenti elvek csak a törvény indokolásából, illetve az Európai Bíróság elméleti eszmefuttatásából vezethetők le.
Másrészt az is tisztán látszik, hogy a magyar joggyakorlat az elmúlt évek során olyan beszerzéseket is egybeszámított, amelyek még az Európai Bíróság új, kibővített értelmezése szerint sem képeznek egységet, így nem lett volna szükség egybeszámításukra.
Véleményünk szerint a módosítás szövegezése is problémát okozhat. A módosítás ugyanis csak a 16. § (1) bekezdésébe – tehát az építési beruházás értékének meghatározásáról szóló részbe – illesztette be a funkció egységéről szóló megközelítést, egyben törölte a 18. § korábbi (2) bekezdését az egybeszámítási kötelezettségről, melyet fent idéztünk. Az új 18. § (2) bekezdés jelenlegi szövegezéséből pedig – véleményünk szerint – nem derül ki, hogy az egységet képező szolgáltatásokat is egybe kellene számítani, hiszen itt nem esik szó a funkció egységéről: a módosított szöveg szerint, ha egy szolgáltatás-megrendelés több szerződés útján valósul meg, az összes rész értékét egybe kell számítani; azonban nincs meghatározva, hogy mit jelent az „egy szolgáltatás”, mivel ide nem illesztették be a funkció egységének elvét.
Az árubeszerzés esetében nem érzékeltük ezen problémát, mivel a módosított szöveg itt úgy szól, hogy ha hasonló áruk beszerzése több szerződés útján valósul meg, az összes rész értékét egybe kell számítani. Ez a megfogalmazás gyakorlatilag a korábban hatályos szöveget veszi át, elhagyva belőle az egy időben felmerülés követelményét.
Összességében építési beruházások esetében egyértelműsítésre kerültek az egybeszámítási szabályok és figyelemmel arra, hogy az új szabályok általános megfogalmazásúak és az Európai Bíróság gyakorlatára támaszkodnak, véleményünk szerint az ajánlatkérők számára a korábbinál kedvezőbb helyzetet teremt a Kbt. módosítás, mivel azon építési beruházások értékét, melyet akár ugyanolyan beszerzési tárgyra vonatkoznak, de nem képeznek gazdasági-műszaki egységet, a továbbiakban nem kell egybeszámítani. A jogi helyzet érdemben nem változik az árubeszerzések esetében, hiszen itt továbbra is – ellentétes iránymutató döntésig – a korábbi kiterjesztő értelmezést kell alkalmazni, hiszen a „hasonló” kiterjesztő-szó benne maradt a törvény szövegében. Szolgáltatás-megrendelés esetében ugyanakkor álláspontunk szerint további pontosításra volna szükség a törvény szövegben oly módon, hogy a funkciók egységének elve alkalmazhatóságát szolgáltatás-megrendelések esetében ne csak a törvény indokolása tartalmazza.
Hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás
A módosítás gyakorlati szempontból talán legjelentősebb változtatása a nettó 25 millió forint, illetve építési beruházásnál 150 millió forintos értékhatár alatti beszerzések esetében történt. A Kbt. egy új, 122/A. §-sal került kiegészítésre, mely gyakorlatilag egy új eljárásformát vezetett be. Ezen kis értékű beszerzések esetén ajánlatkérő 15 napos ajánlattételi határidő mellett három gazdasági szereplőt hív fel ajánlattételre és az általuk benyújtott ajánlat vonatkozásában a jövőben már nem lesz kötelező tárgyalás tartása. Ezzel jelentősen egyszerűsödik a kisértékű beszerzések lebonyolítása, hiszen nem kell két bírálóbizottsági ülést tartani és dokumentálni, így rövidebb is lesz az eljárás és mivel az ajánlattételi határidő is 5 nappal rövidebb az eddiginél, ezért összességében 10-12 nappal rövidül le egy eljárás lebonyolítása. Pontosításra került az is, hogy az ajánlatkérők nem kizárólag KKV-k részére küldhetik meg az eljárást megindító felhívást, de rögzítésre került, hogy „lehetőleg különösen” KKV-k részére kell megküldeni azokat. Ez a furcsa megfogalmazás az Európai Bizottság szakembereivel végzett egyeztetés eredménye, egyfajta kompromisszum, hiszen érvényesül a Kormányzati szándék a KKV szektor megsegítéséről is, de a rendelkezés nem zárja ki a külföldi ajánlattevők ajánlattételre felhívását sem. Annak megítélésekor, hogy az egyes eljárások kapcsán magyar KKV-ket hív-e fel az ajánlatkérő, vagy külföldieket is, az dönti el, hogy az adott esetben fennáll-e a más uniós tagállamban letelepedett gazdasági szereplők érdeklődésének valószínűsége. Ha fennáll, ajánlatkérőnek lehetővé kell tennie az uniós szereplők indulását. Ennek vizsgálatára uniós forrásokból finanszírozott projektek esetében kell különös figyelmet fordítani, hiszen utóellenőrzés során ennek hiányában az ellenőrök akár az uniós irányelvek sérelmét állapíthatják meg.
Változó hiánypótlási szabályok
A korábbi szabályozás szerint az ajánlatok benyújtását követően az ajánlattevők számára a hiánypótlás során nem volt mód új gazdasági szereplő bevonására. Ez a törvénymódosítást előkészítő szakmai csapat szerint indokolatlanul korlátozta az ajánlatok, részvételi jelentkezések érvényessé tételének lehetőségét, ezzel csökkentette az érvényes ajánlatok számát, amely a törvény céljával ellentétes volt. Emiatt a módosítás eredményeként a Kbt. már nem tartalmazza a fenti kitételt.
Ugyanakkor a jogalkotó felismerte azt, hogy az új gazdasági szereplő bevonásának lehetősége akár számtalan hiánypótlási körbe kényszerítheti az ajánlatkérőt, hiszen ha a hiánypótlás során bejelentett új gazdasági szereplő vonatkozásában hiányt észlel az ajánlatkérő, akkor azt köteles lenne hiánypótoltatni és így tovább. Ez a bírálat aránytalan elhúzódását eredményezhetné. Ezért beillesztésre került a törvénybe, hogy az ajánlatkérő nem köteles újabb hiánypótlást elrendelni, ha az azért vált szükségessé, mert a hiánypótlás során új gazdasági szereplő bevonására került sor. Ehhez azonban az ajánlatkérőnek a felhívásban jeleznie kell, hogy ilyen esetben nem, vagy csak az általa meghatározott korlátok között rendel el újabb hiánypótlást.
A módosítás vonatkozásában ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ilyen – megengedő – jellegű előírás már szerepelt a 2010-ben hatályos Kbt-ben, amely éppen a túlságosan széleskörűen biztosított hiánypótlási lehetőség miatt került utóbb az új Kbt-ben kizárásra, így a jogalkotó gyakorlatilag a 3 évvel ezelőtti szabályokhoz tér vissza, igaz, a fent részletezett kiegészítéssel.
Aránytalanul alacsony ár
Az új Kbt. hatályba lépése óta számtalan problémát okozott, hogy a jogalkotó az ár alacsony voltának megítélését elsődlegesen a pénzügyi fedezettől való eltéréshez kötötte. Ez azért okozott problémát, mert a pénzügyi fedezetnek semmi kapcsolata nem volt a piaci árviszonyokhoz, hiszen az ajánlatkérők költségvetésének tervezése – valljuk be – a tavalyi év tényadatainak valorizálásával történik. Az tehát, hogy mennyi az ajánlatkérő rendelkezésére álló pénzügyi fedezet, nem helyes összehasonlítási bázispont az ajánlatok aránytalanul alacsony jellege vonatkozásában.
A jövőben a korábbi tapasztalat, az eljárást megelőző piackutatás adatai és a becsült érték az az összehasonlítási támpont, amivel össze kell vetni az egyes ajánlatokat. A Kbt. egyetlen kötelező indokoláskérési esetet rögzít, a becsült értéktől való 20 %-nál nagyobb eltérés esetét; ebben az esetben ajánlatkérő köteles indokolást kérni, míg más eseteket az összes körülmény alapján kell megítélni, hogy kér-e indokolást.
Minimális rezsióradíj
Módosításra került az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet is. Az új szabályok szerint aránytalanul alacsony árajánlatnak minősül, ha a vállalkozó kivitelező által alkalmazott rezsióradíj alacsonyabb az Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság ajánlása alapján az építésügyért felelős miniszter rendeletében megállapított minimális építőipari rezsióradíj mértékénél.
Az irányadó rezsióradíj mértékét 2013. évre a 28/2013. (VI. 27.) BM rendelet határozta meg, nettó 2383 forintban, tehát ha az építőipari árajánlat ennél alacsonyabb rezsióradíjjal számol, akkor az ajánlat aránytalanul alacsonynak minősül.
Problémát jelenthet ugyanakkor, hogy a Kbt. ettől eltérő logikát alkalmaz. Ugyanis a 69. § (2) bekezdés szerint az ár aránytalanul alacsony voltának megítélésekor – a fent leírtak szerint – a korábbi tapasztalatokra, a piacfelmérés eredményére vagy a közbeszerzést megelőzően a becsült érték meghatározásához felhasznált egyéb adatokra kell figyelemmel lenni, illetve kötelező az ajánlat gazdasági ésszerűségét megalapozó indokolást kérni különösen akkor, ha az ajánlatban foglalt ellenszolgáltatás több mint húsz százalékkal eltér a becsült érték összegétől.
Jogértelmezési problémát vet fel tehát az, hogy ha az ajánlat összességében nem aránytalanul alacsonyabb az ajánlatkérő korábbi tapasztalataihoz, a piackutatás adataihoz, vagy a becsült értékhez képest, akkor nem is kér indokolást és így nem is kérdez rá a rezsióradíj mértékére. Ebben az esetben pedig tételes költségvetés-alapú beszerzéseknél (tehát a beszerzések 95 %-nál) nem áll az ajánlatkérő rendelkezésére azon rezsióradíj-adat, amelyet összevethetne a miniszteri rendeletben foglalt mértékkel, így álláspontunk szerint a szabályozás jelenlegi formájában hatástalan maradhat.
Ugyanakkor az építőipari lánctartozások megszüntetése, valamint az egészséges építőipari piaci környezet elérése érdekében kiemelten fontos lenne, hogy valós pénzügyi mederbe lehessen visszaterelni az építőipari közbeszerzések során tett ajánlati árakat. Ez egyben biztosíthatná az ajánlatkérők számára a best value for money elv érvényesülését is. Fentiek miatt szükségesnek látszik az előírások pontosítása.
Szakmai álláspontunk szerint a módosítás a rezsióradíj-alapú beszerzéseknél segítséget jelent az eljárások lebonyolítóinak, egyfajta zsinórmértékül szolgál az elbíráláshoz, ugyanakkor a tételes költségvetés-alapú beszerzések során a fenti értelmezési problémák vetődhetnek fel. A jogértelmezési kérdést várhatóan a Közbeszerzési Döntőbizottság fogja feloldani.
Az alkalmasság igazolásának új szabályai
Pontosításra került a 310/2011. (XII.23.) Korm. rendeletben, hogy a pénzügyi-gazdasági alkalmasság vizsgálata során, ha az ajánlatkérő az árbevételt vizsgálja, akkor az üzleti év az, amit figyelembe kell vennie. Itt tehát tisztázásra került, hogy minden ajánlattevő a saját üzleti éve adatai alapján vizsgálandó és nem naptári év, vagy más intervallum alapján. Ez főként azon ajánlattevőknek kedvez, amelyeknek az üzleti éve nem esik egybe a naptári évvel.
A műszaki-szakmai alkalmasság vonatkozásában árubeszerzés, szolgáltatás megrendelés és építési beruházás esetén lehetővé teszi a Korm. rendelet módosítása, hogy az ajánlatkérők ne kizárólag az elmúlt 3, illetve 5 év referenciáit vehessék figyelembe. A rendelet szerint, ha a megfelelő szintű verseny biztosítása érdekében az ajánlatkérő szükségesnek ítéli, árubeszerzés és szolgáltatás megrendelés esetén az eljárást megindító felhívás feladásától (megküldésétől) visszafelé számított 6 évben, míg építési beruházás esetén akár az elmúlt 8 évben teljesített referenciákat is figyelembe veheti, feltéve, hogy ezt az eljárást megindító felhívásban jelezte. Ez főként olyan nagyobb értékű beruházások során bírhat jelentőséggel, amelyek az elmúlt 3-5 év során nem valósultak meg Magyarországon (Pl. hídépítés), így a korábban teljesített referenciák is megalapozhatják az alkalmasságot, feltéve, hogy ajánlatkérő ezt lehetővé tette a felhívásban.
Tisztázásra került a közös ajánlattevőként teljesített munkák referenciaként való felhasználásának lehetősége is, mely korábban sok félreértésre adott lehetőséget. A rendelet szerint, ha a referencia igazolás nem állítható ki az egyes ajánlattevők által végzett munkák elkülönítésével, úgy az ajánlatkérő a referencia igazolást bármelyik, a teljesítésben részt vett ajánlattevő részéről az ismertetett építési beruházás egésze tekintetében köteles elfogadni, feltéve, hogy a teljesítés a közös ajánlattevők egyetemleges felelősségvállalása mellett történt és az igazolást benyújtó ajánlattevő által végzett teljesítés aránya elérte a 15%-ot.
Kiegészítő tájékoztatás
A gyakorlati életben felmerült problémát küszöböli ki a kiegészítő tájékoztatás pontosított szabályozása. A korábban hatályos szöveg szerint ajánlatkérő, amennyiben az ajánlattételi határidő lejártáig erre képes, köteles megválaszolni a későn érkezett kérdéseket is. Ezen szabályozással az volt a probléma, hogy az ajánlatkérők általában képesek voltak megválaszolni a későn jött kérdéseket is az ajánlattételi határidő lejártáig, azonban azt az ajánlattevők már nem tudták már figyelembe venni az ajánlatuk elkészítésénél. Ez sokszor az ajánlattételi határidő meghosszabbítását tette szükségessé. A módosítás választási lehetőséget ad az ajánlatkérőknek: ha későn érkezik a kérelem, az ajánlatkérő döntheti el, hogy szükségesnek érzi-e a kérdés megválaszolását. Ha nem érzi szükségesnek a válaszadást az ajánlattételhez, nem kötelező a későn érkezett kérelmekre válaszolnia, míg ha fontosnak érzi a válaszadást és már nem áll megfelelő idő rendelkezésre a válaszadáshoz és a válasz figyelembe vételéhez, akkor élhet az ajánlattételi határidő meghosszabbításának lehetőségével.
Térítésmentes dokumentáció, költségcsökkentés
Főként a gazdasági és szakmai kamarák évek óta hangoztatott álláspontja volt, miszerint az a gyakorlat, hogy az ajánlatkérők pénzt kérnek a dokumentációért, csökkenti a kis- és középvállalkozások piacra lépésének lehetőségét és versenyhátrányba szorítja őket a tőkeerősebb társakkal szemben. A törvénymódosítás ezt a helyzetet úgy rendezte, hogy lehetővé tette minden gazdasági szereplő részére, hogy a dokumentációt térítésmentesen vegye át és a dokumentáció ellenértékét kizárólag a nyertes ajánlattevőnek kell majd megfizetnie a rögzített szabályok szerint.
Szintén a gazdasági és szakmai kamarák kérésének eleget téve került rögzítésre az a törvényben, hogy az ajánlat papír alapú benyújtása esetén kizárólag egy eredeti példány benyújtását lehet előírni és a továbbiakban nem lehet kérni 2-3 másolat benyújtását.
Mindkét módosítás előre mutatónak tűnik, első látásra. Ugyanakkor a kamarák szemszögéből indokolatlan másodpéldányok a gyakorlatban az ajánlatkérők munkáját voltak hivatottak segíteni, gyorsítani. Ugyanis az ajánlatok értékelését gyakran a jogi-közbeszerzési, illetve a pénzügyi-szakmai vonalon egy időben végezték, oly módon, hogy egy-egy másolati példány került az egyes szakterületekhez értékelésre. A módosítás alapján az ajánlatkérő különböző szakirányú szakemberei vagy egymást követően értékelik az ajánlatokat, ezzel késedelmet vállalva, vagy az elektronikus úton benyújtott példányokból nyomtatnak ki maguknak saját példányokat, hiszen az ajánlatok akár száz oldalas példányait monitorról nem lehet alaposan végigvizsgálni. Ez viszont azt eredményezi, hogy míg az egyes ajánlattevők a saját 1-2 másolati példányaik másolásának elhagyásával valóban költséget takarítanak meg, addig ezeket az ajánlatkérőnek az összes ajánlattevő vonatkozásában – tehát hatványozottan jelentkező költségekkel – a kinyomtatással magára kell vállalnia, vagy a késedelmet kell tudomásul venni.
A kizáró okok változásai
A Kbt. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kötelező kizáró okok kisebb változáson estek át. Hatályát vesztette a Kbt. 56. § (1) bekezdés g) pontja, így a korábban itt szabályozott kizáró ok (rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének megsértése) fennállását a 2013. július 01. napját követően indult eljárásokban már nem kell vizsgálni. A módosítás indoka az volt, hogy a kizáró ok indokolatlanul szigorúan rendelkezett, hiszen akár kisebb munkaügyi szabályszegés is hosszú időre kizárta az ajánlattevőt a közbeszerzésekből. A h) pont módosítására az új Btk. hatályba lépése miatt volt szükség, így a Kbt. már mindkét Btk-ra hivatkozik, az egyes törvényeknek megfelelő büntetőjogi tényállásokat meghivatkozva.
Üzleti titok
Az elmúlt időszakban általánossá vált az az ajánlattevői eljárás, hogy gyakorlatilag a teljes ajánlatot üzleti titokká minősítették, korlátozva ezzel más ajánlattevő jogorvoslati jogának gyakorlását. A módosítás egyértelművé teszi, hogy üzleti titokká kizárólag olyan irat minősíthető, amelyek esetében a Ptk-ban foglaltakra tekintettel a közpénzfelhasználással kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatala megtiltható. A módosítás miniszteri indokolása egyértelművé teszi, hogy amennyiben az ajánlattevő túlterjeszkedik ezen, ajánlatkérőnek hiánypótlást kell kiadni és elő kell írnia az üzleti titok körének csökkentését.
Biztosíték, előleg, tartalékkeret
A módosítás több helyen pontosítja a biztosíték-kikötés szabályait és rögzíti, hogy a teljesítési, hibás teljesítési biztosíték a tartalékkeret és áfa nélkül számított ellenszolgáltatás maximum 5 %-os mértékéig köthető ki.
Pontosításra kerültek az előlegfizetés kötelező esetei és a KKV-k részére kedvező módon az előleg maximális mértéke 68 millió forintban lett maximálva, a korábbi 10 millió helyett.
A tartalékkeret felhasználására vonatkozó szabályok az Épkiv-ben is pontosításra kerültek. Rögzítésre került – és ez komoly segítség a gyakorlat számára –, hogy a tartalékkeret felhasználása a Kbt. alapján nem vonja maga után szerződésmódosítás vagy közbeszerzési eljárás lefolytatásának szükségességét, feltéve, hogy a szerződésben egyértelműen, minden ajánlattevő számára előre megismerhető módon rögzítik a tartalékkeret felhasználásának lehetséges eseteit és pénzügyi feltételeit.
Összességében valamennyi módosítás előre mutató és a szolgáltatás megrendelés becsült értékének meghatározásán túl egyértelműnek is látszik, így szakmai álláspontunk szerint a módosítások következtében kedvezőbb helyzetbe kerülnek mind az ajánlatkérők, mind az ajánlattevők.
