Az adóhatóság méltányossági jogkörének fontos és ismert területei az egyes szankciók alkalmazására, valamint a fizetési kedvezményre irányuló eljárások. A cikk első része a fizetési kedvezményekre irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárás leglényegesebb szabályait foglalja össze.
Ha az adózó az adófizetési kötelezettségét valamilyen gazdasági, vagy személyes okból nem vagy csak részben tudja teljesíteni fizetési kedvezményre irányuló kérelmet nyújthat be az adóhatósághoz. A kérelem a fizetési kötelezettség halasztására, részletekben történő megfizetésére, valamint mérséklésére, illetve elengedésére irányulhat.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (6) bekezdése alapelvként írja elő, hogy „az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést (fizetési halasztást, részletfizetést) engedélyez.” Az engedélyezés kérelemre történhet, amely illetékköteles, az illeték mértéke 2200 forint. A fizetési kötelezettség mérséklésére, vagy elengedésére csak ténylegesen fennálló tartozás vonatkozásában kerülhet sor, tehát a már – átvezetéssel, visszatartással vagy befizetéssel – rendezett fizetési kötelezettséget nem lehet mérsékelni.
Az alábbiakban a magánszemélyek és a jogi személyek, szervezetek esetében történő adómérséklés (elengedés) rövid áttekintésére kerül sor:
Adót kizárólag magánszemély kérelmező esetében lehet mérsékelni (elengedni), azonban magánszemély esetében sincs jogszabályi lehetőség a magán-nyugdíjpénztári tagdíjtartozás, valamint ennek késedelmi és önellenőrzési pótléka mérséklésére.
Jogi személyek és egyéb szervezetek ügyében a jogszabály csak a szankciók (bírság, pótlék) mérséklésére (elengedésére) nyújt lehetőséget.
Magánszemély által benyújtott kérelem elbírálásakor azt kell mérlegelni, hogy a tartozás megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti-e. A megélhetés súlyos veszélyeztetettségére lehet következtetni akkor, ha az adózó és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozók egy főre eső nettó jövedelme a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj összegét nem haladja meg, és ezt a jövedelmi helyzetet a vagyoni és szociális körülmények is tükrözik. Az adóhatóság a mérlegelés során figyelembe veszi a mindennapi megélhetés (élelmezés) költségeit, a lakásfenntartással kapcsolatos költségeket (közüzemi számlák, közös költségek, lakásbiztosítás, albérleti díj) a lakást terhelő hitel, valamint kizárólag az ahhoz kapcsolódó életbiztosítás havi törlesztőrészletét, az egyéb kötelezettségek, tartozások összegét, a közös háztartáson kívül élő hozzátartozó igazolt támogatását, a fogyatékkal élő, vagy tartósan beteg családtag ellátásával kapcsolatos többletköltségeket. Méltányosság magasabb összegű jövedelem esetén is gyakorolható, amennyiben a jövedelmi és egyéb vagyoni viszonyokat összevetve a tartozás nagyságrendjével, annak teljes összegű megfizetése a megélhetést súlyosan veszélyeztetné.
Vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély kérelmében a megélhetés súlyos veszélyeztetettségére vagy a gazdálkodási tevékenység ellehetetlenülésére hivatkozhat, de ez utóbbi esetben kizárólag a pótlék- és bírságtartozás mérséklésére, illetve elengedésére van lehetőség.
Jogi személyek és egyéb szervezetek esetében a szankciók mérséklésére (elengedésére) akkor kerülhet sor, ha annak megfizetése a jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. A gazdasági ellehetetlenülés során az adóhatóság komplexen vizsgálja a vállalkozás tevékenységét, helyzetét, így pl. az eredeti kötelezettség keletkezési időpontját, korábbi tartozások esetén a fizetési szándékot, az elmúlt két év gazdasági tevékenységének eredményességét. A mérséklésre csak akkor kerül sor, ha a gazdálkodás helyreállítható, ha az ellehetetlenülés már bekövetkezett nincs helye méltányosságnak.
Az adóhatóság a mérséklést – a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyeknél, a jogi személyeknél és egyéb szervezeteknél – az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti.
A magánszemélyek és a jogi személyek, szervezetek esetében történő fizetési könnyítés szabályai pedig a következőképpen alakulnak:
Magánszemély esetében a fizetési könnyítés két feltétel együttes fennállása esetén engedélyezhető, azaz ha a fizetési nehézség a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el ahogy az adott helyzetben általában elvárható, továbbá átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető. A felróhatóság állapítható meg például a mindennapi életvitelhez szükséges kiadásokat meghaladó, indokolatlan költekezés esetében, valamint vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélynél, amennyiben pénzeszközeit kölcsönadta más személynek, illetve pénzeszközzel és eszköz apporttal társaság alapításában, illetve jegyzett tőke emelésében közreműködött. A fizetési könnyítés a fizetési nehézség felróhatósága hiánya esetén is engedélyezhető, ha a kérelmező igazolja vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent.
Nem engedélyezhető azonban fizetési könnyítés a magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont jövedelemadóra, a beszedett helyi adóra, valamint a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra, továbbá a foglalkoztató által levont magánnyugdíj-pénztári tagdíjra, és az egyéni vállalkozót terhelő tagdíjtartozásra, a tagdíjtartozás után felszámított késedelmi és önellenőrzési pótlékra, pénznyerő automata játékadójára.
Nem magánszemély adózóknál a fizetési könnyítés engedélyezésének feltételei megegyeznek a magánszemélyeknél leírtakkal. A felróhatóság, illetve annak hiánya csak az okok és a kérelmező (illetve vezető tisztségviselői, képviselői) magatartásának, illetve motivációjának konkrét ismerete alapján állapítható meg. A fizetési nehézség általában akkor tekinthető átmeneti jellegűnek, ha a tartozások és követelések, valamint az éves tervezett eredmény és a vagyoni helyzet egybevetése alapján a fizetési nehézség megszüntetése reálisan várható. A kérelem általában nem teljesíthető, ha a tartozás pénzügyi fedezete rendelkezésre állt, de azt a kérelmező más – nem méltányolható – célra fordította, a kérelmező követeléseinek behajtása, kárigényének érvényesítése érdekében a szükséges intézkedéseket nem tette meg, a fizetési nehézség más részére történő ideiglenesen vagy véglegesen átadott pénz, vagy a gazdálkodásból történő egyéb vagyonkivonás következménye.
