A jövő nemzedékek érdekeinek védelmét, az elért védelmi szint megőrzésének követelményét, a megelőzés és a “szennyező fizet” elvét, valamint a döntésekben való részvétel jogát is az új alkotmányba foglalná a jövő nemzedékek ombudsmanja.
Fülöp Sándornak az új alaptörvény szövegére tett javaslata szerint “A Magyar Köztársaság – a jelen és a jövő nemzedékek létfeltételeinek intézményes biztosításával – elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. Mindezt a magas szintű védelem és fenntartható fejlődés jegyében az elért védelmi szint megőrzése, az elővigyázatosság, a megelőzés, valamint a szennyező fizet elve alapján valósítja meg”.
A jövő nemzedékek ombudsmanja a parlament alkotmány-előkészítő eseti bizottságának felkérésére írt javaslatában kitér arra is, hogy “megfontolandó (…) a jövő nemzedékekért érzett felelősség megjelenítése a preambulumban is”.
A szakember szerint egy korszerű alkotmánynak szükségképpen tartalmaznia kell a jövő nemzedékek érdekeire való utalást, mégpedig oly módon, hogy az állam az egészséges környezethez való jogra irányuló kötelezettségét a jövő nemzedékek jogainak biztosításával köteles teljesíteni.
A javaslat kiemeli, hogy a részvétel a döntéshozatalban a környezetvédelmi jogosultságok egyik legfontosabb eleme; valamennyi olyan esetben releváns, amelyben környezeti érdekeket érint egy-egy döntés.
“Alapvető és mára jogilag is részletesen kidolgozott követelmény, hogy a környezeti hatásokat elviselni kénytelen lakosság az életfeltételeit alapvetően meghatározó környezethasználatok vonatkozásában érdekeit képviselhesse” – tartalmazza az alkotmány-előkészítő eseti bizottságnak írt javaslat, amely szerint az új alaptörvény szövegébe kerülne az a fordulat is, hogy “Mindenkinek joga van a környezetét érintő döntéshozatalban való részvételre”.
Fülöp Sándor szerint indokolt az alkotmányban rögzíteni azt is, hogy a “környezet védelme mindenki kötelessége”.
Magának az ombudsman intézményének az alaptörvényben történő szabályozása kapcsán a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa megállapítja, hogy a “hatályos Alkotmány megfelelő módon biztosítja az egyes ombudsmanok szervezeti függetlenségét, elsődlegesen a jelölési, választási, felelősségi, beszámolási szabályokon keresztül”, ugyanakkor “több kérdést illetően inkonzisztens”, ellentmondásos.
Fülöp Sándor “az országgyűlési biztosok intézményének Alkotmányban megfogalmazódó koncepciójának megőrzését, illetve azon túl az egyes rendelkezések pontosítását, kiegészítését” tartja indokoltnak. Szerinte “mindenképpen szükséges, hogy a biztosok nevesítve szerepeljenek az Alkotmányban. A biztosok teljes függetlensége biztosítja, hogy egyenjogúak, a köztük lévő általános biztos-külön biztos viszony csak a feladatköri sajátosságokat juttatja kifejezésre, nem prioritási sorrendet határoz meg”.
Fülöp Sándor külön kitért arra, hogy “mind nemzetközi, mind hazai vonatkozásban is meglehetősen aggályos az a meggondolás, amely szerint” az általa vezetett és alig három éve létrehozott intézmény “önálló működésének szükségessége máris megkérdőjelezhető”.
Kapcsolódó cikkek:
Simor András az alkotmányban rögzítené a jegybanki függetlenség általános elvét →
