Dr. Dénes Rajmond három részes cikk-sorozatának célja, hogy gyakorlati útmutatást adjon mindazok részére, akik felszámolási eljárásban szeretnének követelést érvényesíteni; vagy éppen a piacvesztés, esetleg veszteséges gazdálkodás miatt likviditási problémákkal, fizetési nehézségekkel küzdő adósi pozícióban szeretnének eredményesen védekezni és eljárni.
Jelen cikk alapjául a csődeljárásáról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtörvény, Cstv.) és mögöttes szabályként a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályai (a továbbiakban: Pp.) szolgálnak.
A Cstv. 1 § (3) bekezdése alapján a felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek.
A felszámolási eljárás három egymásra épülő és egy előzetes bíróságon kívüli szakaszra tagolható. Az előzetes bíróságon kívüli periódusban a törvény meghatározza, hogy ki kezdeményezheti az eljárást és ettől függően a kérelem tartalmi elemeit. Az első, viszonylag rövid bíróság előtti szakasz az adós fizetésképtelenségének a vizsgálata, mely vagy az eljárás megszüntetéséig, vagy a fizetésképtelenség megállapításáig tart. Ezt követi az időben legterjedelmesebb, a felszámoló által irányított, a bíróság által lényegében csak ellenőrzött, tényleges felszámolás periódusa, amelyet alapesetben az adós jogutód nélküli megszüntetésével járó, az eljárás befejezésére irányuló befejező bírósági szakasz követ.
Ennek megfelelően a cikk első részében a fizetésképtelenség megállapítása és felszámolás elrendelése iránti kérelem elkészítésével és a bírósághoz való benyújtásával foglalkozom, a második részben a bíróság előtti fizetésképtelenség tényének vizsgálatával, a felek bizonyítási kötelezettségével, míg a harmadik részben a tényleges felszámolás periódusában a felek kötelezettségeivel, lehetőségeivel.
I . r é s z
Az eljárás kezdeményezése
Ki kezdeményezhet felszámolási eljárást?
- A, a hitelező,
- B, az adós cég saját maga ellen,
- C, a végelszámoló,
- D, a bíróság hivatalból (cégbíróság, csődeljárásban eljárt bíróság, büntető ügyben eljárt bíróság).
Az eljárás hivatalbóli kezdeményezésére akkor kerülhet sor, ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánította, vagy a törlési eljárás során a cég felszámolási eljárását kezdeményezte; továbbá ha a bíróság előtt csődeljárás volt folyamatban és a csődeljárás során az egyezség nem jött létre vagy az nem felelt meg a törvényben foglaltaknak; illetve ha a büntetőügyben eljáró bíróság értesíti a bíróságot, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírság végrehajtása eredménytelen volt. Tulajdonképpen a hivatalbóli eljárás kezdeményezés alá vehetjük a végelszámoló által kezdeményezett eljárást is, mert a gyakorlatban – az eljárási költségek megelőlegezése híján – ugyanúgy jár el a bíróság, mintha a cégbíróság értesítése folytán indult volna az eljárás.
A cikk szempontjából azonban a hitelező, illetve az adós általi eljárás kezdeményezés lényegesebb, ezért a továbbiakban azokkal foglalkozom.
A, Felszámolási eljárás kezdeményezése a hitelező által
A Cstv. 24. § (1) bekezdése szerint ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat – a 27. § (2) bekezdés a) pontja esetén az adós írásbeli felszólításának igazolását is – csatolni kell.
Mögöttes szabályként a Pp. beadványokkal és a kereseti kérelemmel kapcsolatos 93.§ és 121.§ rendelkezéseit is alkalmazni kell. Ezen szabályok alkalmazására a Csődtörvény 6.§ (3) bekezdése adja meg a felhatalmazást, azzal, hogy azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a Csődtörvény külön nem szabályoz, a Pp. rendelkezései megfelelően irányadóak.
Ki lehet hitelező?
Bárki. Magánszemély, gazdálkodó szervezet, egyéb szervezet. Például hitelezői pozícióba kerülhet egy munkavállaló, egy gazdálkodó szervezet (Kft., Bt., stb.), vagy akár egy egyesület is.
Ki az adós?
A Cstv. szűk megfogalmazása szerint adós az a gazdálkodó szervezet, amely tarozásait az esedékességet követően nem tudta, vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni. E meghatározásból jól látszik, hogy alapvetésként a fizetésképtelen helyzetet használja és ennek megfelelően az eljárás egész tartalma alatt adósnak kell nevezni a fizetésképtelen helyzetben lévő gazdálkodó szervezetet, egészen az eljárás megindulásától a felszámolás jogerős elrendelésén keresztül az eljárás befejezéséig. A gazdálkodó szervezet az adós elnevezéstől egyedül akkor szabadulhat, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy nem fizetésképtelen, beleértve azon eseteket is, amikor az eljárás azért szűnik meg, mert a hitelező eláll a kérelmétől, vagy az eljárás szünetelés folytán szűnik meg.
Az eljárás megindítására irányuló kérelem
A bírósághoz benyújtott kérelemben a hitelező azt indítványozza, hogy a bíróság állapítsa meg az adós fizetésképtelenségét és rendelje el a felszámolását. Az eljárás ebben a formájában egy, a hitelezők kezében lévő bíróság előtti igényérvényesítési eszköz, melyet akár a peres eljárás vagy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem helyett kezdeményezhetnek. A hitelező az adós székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságtól kérheti annak megállapítását, hogy az adós – a fennálló tartozásának meg nem fizetése miatt – fizetésképtelen, melynek következményeként az adóst vonja ki a gazdasági élet szereplői közül azáltal, hogy felszámolási eljárás keretében megszünteti.
Mi a fizetésképtelenség?
A fizetésképtelenség olyan helyzet, amikor az adós nem képes megfizetni hitelezőjének a lejárt tartozását. A bíróság az eljárás során nem azt vizsgálja, hogy az adós közgazdasági szempontból likvidnek számít-e, hanem azt, hogy a hitelező által megjelölt követelés jogalapjában helytálló-e, a hitelező az eljárás előtti szakaszban a jogszabály által megkívánt feltételek szerint járt-e el és amennyiben fennálló tartozásról van szó azt az adós, miért nem fizette meg. Fizetésképtelenség megállapítható akár 1,- Ft-os tartozás miatt is, ha az adós nem tudja igazolni, hogy a tartozást megfizette, vagy hogy a hitelező követelését határidőben vitatta.
Miért előnyös az eljárás a hitelezőnek?
- nagyobb fenyegetettséget jelent az adós számára, hiszen ha az eljárás tartama folyamán sem teljesít, megszüntetésre kerül;
- az eljárás költsége fix összegű és nem a pertárgy értékéhez mérten alakul, mivel az eljárás tárgya nem a tartozás megfizetése, hanem a fizetésképtelenség megállapítása (25.000,- Ft közzétételi költségtérítés és az eljárás illetéke, mely jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet adós esetén 50.000,- Ft, jogi személyisséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet adós esetén 25 000,- Ft.);
- az adós vagyona az eljárás egész tartama alatt ellenőrzés alatt tartható, a felszámolás elrendelése előtt az ideiglenes vagyonfelügyelő által, a felszámolás elrendelését követően pedig a felszámoló által.
Mik az eljárás hátrányai a hitelezők szemszögéből?
- az eljárás – a nem peres eljárások között – viszonylag hosszabb időt vesz igénybe, figyelembe véve, hogy a Cstv. csak két év elteltét követően kéri számon a felszámolótól az eljárás zárómérlegét és a vagyonfelosztási javaslat előterjesztését. Természetesen, ha az adósnak elegendő vagyona van a hitelezői igény kielégítésére már a felszámolás kezdő időpontjától számított egy év elteltével a felszámolói közbenső mérlegben is lehetőség van a kifizetésre;
- az eljárást kezdeményező hitelező követelése nem élvez elsőbbséget az eljárás során, mert a felszámolás jogerős elrendelésétől és a Cégközlönyben való közzétételétől számított 40 napon belül bejelentkezett további hitelezőket a felszámoló nyilvántartásba veszi és az adós vagyonából a hitelező követelésével egyidőben elégíti ki, figyelembe véve a Cstv. 57.§-ban meghatározott kielégítési sorrendet is.
- A követeléseket a felszámoló a Cstv. 57. § (1) bekezdése alapján sorolja be és az alábbi kielégítési sorrend alapján fizeti ki:
- A kielégítési sorrendben az első helyen, a) pont: a felszámolás költségei kerülnek kielégítésre (ide tartozik többek között az eljárás költsége, a felszámoló díja, az adós volt munkavállalóinak munkabér követelése). Ezt követően, b) pont: a zálogjoggal biztosított követelések; majd c) pont: a gazdálkodó szervezetet terhelő járadék jellegű tartozások (tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék); d) pont: magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése (így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követelések), e) pont: társadalombiztosítási és adó tartozások; f) pont: egyéb követelések; g) pont: késedelmi kamat; h) pont: az adós volt tagjainak követelése. Tehát ha pl. a hitelezői követelés az 57. § (1) bekezdés f) pontja alá tartozik, a kifizetés során megelőzi, minden a)-e) pontba tartozó követelés.
A fentiek figyelembevételével az eljárás megindítása előtt minden hitelezőnek érdemes egy esélylatolgatást végeznie. Melyik az az eljárás, amelyik a legnagyobb valószínűséggel hozzásegíti a követelés behajtásához? Felszámolási eljárásban mely pontba kerül besorolásra a követelése?
A hitelező előzetesen megbizonyosodhat az adós státuszáról, pénzügyi, vagyoni helyzetéről. A cégkivonatban fel van tüntetve a cég törzstőkéje, a bankszámlaszámok, a cég ellen kezdeményezett végrehajtási eljárás, illetve látszik, ha már felszámolási eljárás alatt áll a cég. Természetesen akkor jár el a leggondosabban a hitelező, ha még a szerződéskötés előtt utánajár a szerződő partnernek annak érdekében, hogy a követelés érvényesítés procedúrája elkerülhetővé váljon.
Cégkivonatot ingyenesen meg lehet tekinteni a http://www.e-cegjegyzek.hu oldalon.
Mit tartalmazzon a kérelem?
A kérelemben meg kell jelölni:
a) Az eljáró bíróságot, illetve azon adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható.
A Cstv 6. § (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás az adós – eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtásának napján bejegyzett – székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartozó, nemperes eljárás.
Ennek megfelelően a kérelmen azt az illetékes Megyei Bíróságot kell feltüntetni, amelyik bíróság területén az adós székhelye található. A megyei bíróságok illetékességi területe megegyezik a megyék határával, illetve a Fővárosi Bíróság illetékességi területe a Főváros határával.
A bíróság a kérelem tekintetében elsősorban azt vizsgálja, hogy az ügyre van-e illetékessége. Ha nincs az ügyet további érdemi vizsgálat nélkül átteszi az illetékes megyei (fővárosi) bírósághoz. Az áttételt elrendelő végzés eljárást befejező, fellebbezhető végzésnek minősül és az a felszámolási kérelemmel együtt megküldésre kerül az adós részére. A végzésre vonatkozó 15 napos fellebbezési határidő miatt tovább húzódik az igényérvényesítés, és az iratok megküldésével az adósnak plusz határidő áll rendelkezésére a védekezésre.
Segítségképpen ajánlom a http://www.birosag.hu portált, ahol található egy illetékesség kereső. A keresőben meg lehet adni az adós székhelyét, és a találatok között fel lesz tüntetve az illetékes városi és megyei bíróság.
b) A feleknek, valamint a felek képviselőinek nevét, lakóhelyét és eljárásbeli állását.
Meg kell jelölni a hitelező nevét, székhelyét, ha van a jogi képviselő nevét, címét és az adós nevét és székhelyét (pl.: dr……ügyvéd (cím) által képviselt ..….hitelező (cím), a ……..adós (cím) ellen).
Az eljárásban egyébként nem kötelező a jogi képviselet! Kizárólag az eljárás során hozott érdemi döntések fellebbezését kell jogi képviselő által előterjeszteni, tekintettel az Ítélőtábla előtti kötelező jogi képviseletre. (Pp. 73/A. § (1) bekezdés a,) pont)
c) Az adós tartozásának a jogcímét.
A tartozás jogcíme (jogalapja) lehet számlatartozás, vételár, kölcsön, stb. Tágabban értelmezve a jogcím annak a tényállásnak az előadását jelenti, amely a hitelező követelését keletkezteti. A jogalap rövid ténybeli előadása nem mellőzhető, ugyanis annak hiányában a kérelem érdemben nem bírálható el. Az okirati bizonyítékok csatolása sem mentesíti a hitelezőt a tényállás előadásának kötelezettsége alól.
Elő kell adni, hogy a felek között mikor, milyen szerződések jöttek létre, s ebből a hitelezőnek milyen összegű, mely időpontban esedékes pénzkövetelése keletkezett. Amennyiben a hitelező kamatot is kér, meg kell jelölni annak kezdő időpontját és mértékét. A hitelezőnek olyan tényállást kell előadnia, amely az adós számára egyértelműen beazonosíthatóvá teszi a követelést. Azért is nélkülözhetetlen a részletes tényállás ismertetése, mert ha a felszámolási kérelemre az adós nem nyilatkozik, a bíróság a Cstv. 24. § (3) bekezdése alkalmazásával a hitelező által előadott tényállás alapján vélelmezi az adós fizetésképtelenségét.
d) A lejárat (esedékesség) időpontját.
A hitelezőnek meg kell jelölnie, hogy a szerződés alapján a teljesítési idő mikor járt le. A teljesítési határidőre vonatkozó számla, megállapodás vagy felszólítás – ez nem azonos a kérelem benyújtását megelőző fizetési felszólítással – csatolása mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a bíróság megállapíthassa a teljesítési határidőt.
A teljesítési határidő lejártát követő 15 nap után van a hitelező abban a helyzetben, hogy írásbeli fizetési felszólítást küldjön az adós részére. Ha ezt megelőzően történik a felszólítás az nem joghatályos és nem következik be az adós késedelme, ugyanis a hatályos jogszabályszöveg szerint az adós a teljesítési határidő lejártát követő 15 napig, de legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételéig van abban a helyzetben, hogy a hitelező követelését vitassa.
e) Annak ismertetését, hogy a hitelező az adóst miért tartja fizetésképtelennek.
Itt a részletes tényállást követően már elegendő egy rövid indokát adni annak, hogy a hitelező miért tartja fizetésképtelennek az adóst.
f) A bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet.
Ezen belül annak pontos megjelölését, hogy mely a Cstv.-ben meghatározott ok [Cstv. 27. § (2) bekezdés a)-d) pont] alapján kéri a hitelező a fizetésképtelenség megállapítását.
A törvényben meghatározott okok az alábbiak:
– Cstv. 27. § a) pont: A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólítására sem teljesítette.
Itt a legfontosabb szabály az, hogy csak a szerződésen alapuló követelések érvényesítésére van lehetőség. A Polgári törvénykönyv jelenleg hatályos szabályai szerint szerződés köthető szóban, írásban, továbbá ráutaló magatartással is. Tekintettel tehát a jogszabály „szerződésen alapuló” kitételére a hitelezőnek kérelmében mindenképp meg kell jelölni, hogy a szerződést milyen formában kötötték, és csatolnia kell minden olyan iratot, melyek a szerződés létrejöttét igazolják.
A nem vitatott vagy elismert tartozás azt jelenti, hogy a követelést az adós korábban a hitelező felé elismerte, illetve a követelést a hitelező felé nem vitatta. A követelést vitatni a jelenlegi hatályos szabályok alapján kizárólag írásban lehet, melynek megküldésére a hitelezői követelés keletkezésétől számítva legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételéig van lehetőség.
Tehát a kérelmet
- csak szerződésen alapuló követelés esetén lehet kezdeményezni,
- a tartozásnak elismertnek vagy „nem vitatott”-nak kell lennie,
- határozott teljesítési időnek kell lennie,
- a teljesítési határidőt követő 15 nap alatt sem történt teljesítés vagy vitatás, és
- az ezt követő fizetési felszólításra sem történt teljesítés.
A kérelemhez csatolni kell az általános kellékeken kívül:
- írásbeli szerződést, illetve minden olyan iratot melyből a szóbeli szerződés létrejöttére lehet következtetni,
- a követelésről kiállított számlát,
- fizetési felszólítást,
- a felszólítás átvételének igazolását,
- tartozáselismerés esetén az adós erre vonatkozó nyilatkozatát.
– Cstv. 27. § b) pont: A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki.
A 2006. július hó 01. napjáig hatályban volt rendelkezések értelmében a jogerős és végrehajtható bírósági vagy hatósági határozaton alapuló követelés alapján csak akkor volt helye felszámolási eljárás kezdeményezésének, ha a hitelező eredménytelenül kísérelte meg a végrehajtást. Az ezt követő módosítás a jogerős bírósági határozatokat kiemelte ebből a körből és külön pontként nevesítve, lehetővé tette, hogy a hitelező már a jogerős határozat birtokában a bíróság által megszabott teljesítési határidő lejártát követően felszámolási eljárást kezdeményezzen.
Az adós ebben az esetben már fogalmilag sem vitathatja a követelést, hiszen a hitelező kezében „ítélt dolog” van. Ezért felesleges lenne megkövetelni a hitelezőtől az adós újabb felszólítását a teljesítésre. Így a hitelező választhat, hogy a bírósági határozatban megjelölt teljesítési határidő lejártát követően végrehajtási eljárást kezdeményez, vagy az adós fizetésképtelenségének megállapítását kéri. Ebben az eljárásban az adós kimentési lehetőségei is korlátozottak, hiszen vitatásnak nincs helye, ezért a fizetésképtelenség megállapítását kizárólag teljesítéssel tudja elkerülni.
Itt a hitelezőnek kérelméhez az általános kellékeken felül csatolnia kell a jogerős bírósági határozat kiadmányát is.
– Cstv. 27. § c) pont: A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt.
A 2006. július hó 01. naptól hatályos rendelkezések értelmében bármilyen jogerős határozat, végrehajtható okirat alapján a végrehajtás eredménytelenségének igazolósával is lehet ezen pont alapján eljárást kezdeményezni.
A 2009. november 1. napja előtt esedékessé vált pénzköveteléseknél, ha a végrehajtás általános feltételei (A bírósági végrehajtásról szóló LIII. törvény 13.§ (1) bekezdés) 2009. október 31. napjáig fennállt, a végrehajtás eredménytelenségének igazolása körében továbbra is elegendő az azonnali beszedési megbízás sikertelenségének az igazolása (2/1999. Polgári jogegységi határozat). Ezen időpont utáni pénzköveteléseknél viszont már kötelező a bíróságnál kezdeményezhető átutalási végzés sikertelenségének az igazolása, vagy a végrehajtás egyéb eredménytelenségének igazolása. Továbbá eredménytelen végrehajtásnak minősül ezután is az a végrehajtási eljárás, amely az adós lefoglalható vagyona hiányában szünetel. Erről a végrehajtó állít ki jegyzőkönyvet.
Mi a teendő ha az adós bankszámlája megszűnt?
Az adós megszűnt bankszámlája ellen kezdeményezett sikertelen beszedési megbízás vagy átutalási végzés igazolása nem elegendő a végrehajtás sikertelenségének igazolására. Ebben az esetben a hitelezőnek meg kell kísérelni a végrehajtást az adós egyéb vagyontárgyaira is és ennek eredménytelenségét is igazolni kell a felszámolási eljárás kezdeményezéséhez.
– Cstv. 27. § d) pont: A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette.
Ha a felszámolási eljárást csődeljárás előzi meg, melyben egyezségkötésére került sor, azonban az adós az egyezségben foglaltakat nem teljesítette. A hitelezőnek elég a csődeljárás ügyszámára hivatkoznia és előadnia, hogy az adós mennyiben nem tett eleget az egyezségnek. A csődeljárás iratai azonos illetékességi ok miatt a bíróság rendelkezésére állnak.
g) A fentieken túl csatolni kell minden esetben a kérelemhez:
- a kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat a fenti pontok szerint részletezve,
- mellékelni kell annak igazolását, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium részére a közzétételi költségtérítés összegét, 25 000 Ft megfizették,
- a kérelmen le kell róni az eljárási illetéket, amely jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet adós esetén 50 000 Ft, jogi személyisséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet adós esetén 25 000 Ft,
- a kérelmet a mellékletekkel együtt az érdekelt felek számánál eggyel több példányban kell benyújtani, tehát legalább 3 példányban,
- jogi képviselet esetén a meghatalmazást.
A kérelemhez már nem kell csatolni sem az adós, sem a hitelező cégkivonatát! A bíróságok hivatalból szerzik be az adós cégkivonatát, és ellenőrzik le, hogy van-e illetékességük az eljárás lefolytatására.
A költségmentesség alkalmazhatósága
Magánszemély a felszámolási eljárásokban is kérhet költségmentességet a Pp. 84. § általános szabályai szerint.
A költségmentesség azonban nem terjed ki a közzétételi díj befizetésének kötelezettségére. Ezt a költséget ugyanis mindig az eljárást kezdeményező félköteles megelőlegezni és azt a bíróság döntése alapján, vagy az adós viseli, vagy ha nem kerül sor a felszámolás elrendelésére, és ezáltal a Cégközlönyben közzétételre sem, úgy az összeg visszaigényelhető a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól. (Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről szóló 22/2006. (V.18.) IM rendelet 6.§, 10. § (1) bekezdés e,) pont)
A fizetési felszólítás jelentősége
A felszámolás iránti kérelemben csak olyan összeg követelhető, amelynek megfizetésére a hitelező már felszólította az adóst, különben a kérelmet a bíróság érdemi vizsgálat nélkül el fogja utasítani. (Cstv. 25.§ (1) bekezdés f) pont)
A fizetési felszólítással kapcsolatos szabályok 2007. július hó 07-től változtak. Ezen időpont után indult eljárásokban nem kell a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelőző fizetési felszólítás formai és tartalmi kellékeiről szóló 15/2006. (IV. 7.) IM rendeletben szabályozottaknak megfelelő fizetési felszólítást csatolni. Korábban kizárólag az IM rendeletnek megfelelően kiállított fizetési felszólítást lehetett felhasználni a bírósági eljárás során.
A jelenlegi hatályos szabályok alapján a fizetési felszólításnak olyannak kell lennie, hogy az adós részére beazonosítható legyen a követelés. Ezért tartalmaznia kell az alábbiakat:
- az adós, valamint a hitelező nevét és címét,
- a hitelező képviselőjének nevét,
- a követelés – ezen belül a főkövetelés és járulékai (tőkekövetelés és kamatok) – összegét, mértékét és esedékességét,
- a tartozás jogcímét,
- ha a követelés engedményezés útján került a hitelező birtokába, az engedményező nevét és az engedményezés időpontját,
- ha a hitelező jogi képviselő útján szólítja fel az adóst, érdemes a jogi képviselő részére adott meghatalmazást is csatolni, ezzel ugyanis kivédhető azon adósi védekezés, hogy a felszólítás nem a jogosulttól származott.
A fizetési felszólítás kézbesítésével kapcsolatos szabályok
Az eljárás folyamán a követelés fennállását, a fizetési felszólítás megtörténtét, az esetleges tartozáselismerést a hitelezőnek kell bizonyítania. A fizetési felszólítást tértivevényes küldeményként vagy ajánlottan kell az ellenérdekű félnek megküldeni. A kézbesítés megtörténtét a tértivevényen feltüntetett átvételi időponttal, vagy ajánlott küldemény esetén a postára adás tényét igazoló ajánlott szelvénnyel lehet igazolni.
A Cstv. megelégszik az iratok ajánlott küldeményként való feladásával és erre az esetre a törvény egy kézbesítési vélelmet állított fel, mely szerint a feladástól számított ötödik munkanapon megérkezettnek kell tekinteni a küldeményt a címzetthez. Érdemes ezt a lehetőséget kihasználnia a hitelezőnek, mert ebben az esetben az adós nem hivatkozhat arra, hogy az irat nem jogosult átvevő részére lett kézbesítve.
Ha a postán küldött irat (fizetési felszólítás, vitatást tartalmazó levél, számla) „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza a feladóhoz, a kézbesítés nem szabályos! A Pp. 99. § (2) bekezdésébe foglalt kézbesítési vélelem szabálya ugyanis csak a már megindult peres vagy nemperes eljárások esetén alkalmazható, és kizárólag ekkor vonja maga után a kézbesítési vélelem megállapítását.
B, A felszámolási eljárás kezdeményezése az adós által
A felszámolás elrendelésére irányuló kérelem
A Cstv. 23. § (1) bekezdése szerint, ha a felszámolási eljárás lefolytatását az adós kéri, a kérelem benyújtására a 8. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak az irányadók. Az adósnak a kérelemben be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzforgalmi szolgáltató nevét és az ott vezetett számlák számát, ideértve a kérelem benyújtását követően nyitott számlák számát is.
A felszámolási eljárás kezdeményezésének ezen változatában a cég saját maga ellen kezdeményezi a felszámolási eljárást, amennyiben úgy ítéli meg, hogy fizetésképtelensége fennáll. Ha a cégnek akkora tartozása keletkezett, amelyet jelen gazdasági körülményei mellett nem tud rendezni, illetve gazdasági érdekei ezt nem engedik, mert például a tulajdonos nem szeretne cégébe többet invesztálni, akkor mielőbb meg kell indítani saját maga ellen a felszámolást. Fizetésképtelenség esetén az adós az alábbi két lehetőség közül választhat. Ha úgy ítéli meg, hogy a cég megmentése a cél, akkor csődeljárás megindítása javasolt, ha azonban a felhalmozott tartozásokra tekintettel a hitelezők kompromisszum képtelenségére lehet számítani, akkor a felszámolási eljárás mellett érdemes dönteni.
Mikor kérheti az adós a saját fizetésképtelenségének megállapítását?
A Cstv. 23. § (2) bekezdése értelmében az adós akkor kérheti a felszámolási eljárás lefolytatását, ha a csődeljárás lehetőségével a törvényben meghatározott okok miatt nem tud, vagy pedig nem kíván élni.
Ezek az okok:
- az adós ellen korábban csődeljárás volt folyamatban, és annak elrendelése időpontjában már fennállt vagy az annak során keletkezett hitelezői igény kielégítésére nem került sor,
- a korábbi csődeljárás jogerős befejezésének közzétételétől számítva két év még nem telt el,
- az adós korábbi csődeljárás iránti kérelmét a bíróság hivatalból elutasította, és az erről szóló jogerős végzés közzétételétől számítva egy év még nem telt el.
Az adós általában fizetésképtelensége esetén kérheti a felszámolásának elrendelését, tehát akkor, ha a tartozásait a teljesítési határidő lejártakor (akár hitelezői felszólítás, jogerős bírósági, hatósági határozat hiányában is) nem tudta, vagy előreláthatóan nem tudja kiegyenlíteni. Ebben az esetben igazolnia kell azt is, hogy az adós gazdálkodó szervezet tagjai, tulajdonosai a vezetői felhívás ellenére sem nyilatkoztak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozás esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges forrás biztosítására.
Mit tartalmazzon a kérelem?
Az adósnak kérelmében elő kell adnia egy tényállást, amely részletesen ismerteti a kialakult gazdasági helyzetét és ismerteti a kérelemhez csatolt okiratok tartalmát. Itt a részletes tényállásnak azért is van kiemelkedő szerepe, mert a bíróság a fizetésképtelenség megállapításához nem folytat le kontradiktórius bizonyítási eljárást, hanem az adós által előadottak, és a csatolt dokumentumok alapján állapítja meg a tényállást, majd ezáltal az adós fizetésképtelenségét, és rendeli el a felszámolását.
A törvény a csődeljárás adós általi kezdeményezésére utalva határozza meg részletesen, hogy mit kell a felszámolási kérelemnek tartalmaznia.
Az adós által benyújtott felszámolás iránti kérelemnek tartalmaznia kell, illetve ahhoz csatolni kell:
a) Az adós nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát és adószámát.
b) Az adósnak be kell szereznie az alapítói (tagsági) jogait gyakorló legfőbb szervének előzetes egyetértését. Egyéni cég esetében a kérelmet a cégtulajdonos saját döntése alapján nyújthatja be. Az előzetes egyetértésről szóló okiratot – mely lehet egy taggyűlési jegyzőkönyv – a kérelemhez csatolni kell.
c) A kérelem benyújtásáról a munkavállalókat, ha van a szakszervezetet és az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) tájékoztatni kell. Ezt a tájékoztatást igazolni kell a bíróság felé. Ha nincs az adósnál már munkaviszonyban álló munkavállaló, vagy nem működik szakszervezet, illetve üzemi tanács, ennek tényéről a kérelemben nyilatkozni kell.
d) Három hónapnál nem régebbi éves (egyszerűsített éves) beszámolót vagy közbenső mérleget és az adós vezetőjének írásbeli nyilatkozatát arról, hogy az az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad.
e) Az adós vezetőjének nyilatkozatát arról, hogy a d) pont szerinti beszámoló vagy közbenső mérleg elfogadása óta az adós vagyoni helyzetében milyen lényeges változások történtek.
f) Ha az adós a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben szabályozott elismert vagy tényleges vállalatcsoport tagja, az ezzel összefüggő szerződéseket.
g) Az adós hitelezőinek névsorát, a hitelek összegét és lejáratuk időpontját, valamint azt, hogy az adós mely követeléseket ismer el és melyeket vitat, melyek a biztosított és a nem biztosított hitelezői igények.
h) A közzététel költségtérítésének befizetését igazoló csekk másolatot (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz befizetett 25.000,- Ft közzétételi költségtérítés).
i) Az adós vezetőjének nyilatkozatát arról, hogy az adós mely pénzforgalmi szolgáltatónál vezet pénzforgalmi számlát, a számlaszámok megnevezésével.
j) Az adós vezetőjének kötelezettségvállaló nyilatkozatát arról, hogy a kérelem benyújtásával egyidejűleg értesíti a pénzforgalmi szolgáltató számlavezetőket a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtásáról, továbbá nem kezdeményez olyan fizetési műveletet vagy átutalást, valamint nem tesz más olyan intézkedést sem, amellyel valamely hitelezőt előnyös helyzetbe hozna a többi hitelezőhöz képest.
k) Az adós vagyoni helyzetét bemutató, az adós vezetője által aláírt, külön jogszabály szerinti adatokat tartalmazó adatlapot. (Ezt az adatlapot a csődeljárás iránti kérelem benyújtására vonatkozó formanyomtatványokról szóló 33/2009. (VIII. 26.) IRM rendelet 2. számú melléklete tartalmazza.)
A törvény által felsoroltakon kívül természetesen ez esetben is érvényesek a hitelező által kezdeményezett eljárásnál írtak, miszerint minden esetben csatolni kell a kérelemhez:
- jogi képviselet esetén a jogi képviselő meghatalmazását és
- a kérelmen le kell róni az eljárási illetéket, amely jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet adós esetén 50.000,- Ft, jogi személyisséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet adós esetén 25.000,- Ft.
A felszámolási kérelmet a hitelezőket megelőzően kell beadnia az adósnak, hogy erre a kérelemre induljon az eljárás. Mindezek előtt azonban óvintézkedésként érdemes a céget pénzügyi, könyvelési szempontból átvilágítani, hogy a felszámolási eljárás során a volt cégvezetővel szemben ne indulhasson büntetőeljárás számvitel rendjének megsértése miatt, és elkerülhető legyen a hitelezők polgári peres eljárást kezdeményezzenek annak megállapítása iránt, hogy a cégvezető a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után nem a hitelezők érdekeinek szem előtt tartásával látta el ügyvezetői kötelezettségeit és ezért térítse meg a cég vagyonából nem fedezhető tartozásokat.
A kérelem beérkeztével mit vizsgál a bíróság?
A kérelem beérkezését követően a bíróság megvizsgálja, hogy az megfelel-e a Cstv.-ben írt feltételeknek. Ha az illetékesség rendben van, a bíróság tovább vizsgálja a kérelmet formai oldaláról, és ettől függően dönt, hogy hiánypótlást rendel-e el, vagy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy az érdemi vizsgálattal folytatja az eljárást.
Amennyiben a kérelem megfelel a követelményeknek a bíróság a kérelem és a mellékletek megküldésével haladéktalanul értesíti az adóst. A kézbesítés az adós központi ügyintézésének helyére, azaz a cégnyilvántartás szerinti székhelyére történik. Szabályos kézbesítésnek minősül a cég képviselőjének lakóhelyére történő kézbesítés is, de ezt megelőzően meg kell kísérelni a kézbesítést az adós székhelyére is.
A szabályszerű kézbesítést követően elérkezett az eljárás abba a szakaszába, amikor a bíróság érdemben is tud foglalkozni a kérelemmel. Itt az eljárás további menete az adós nyilatkozatától függően több irányban is folytatódhat. Az eljárás folytatását és az eljárás során a hitelező és az adós bizonyítási kötelezettségét, kimentési lehetőségeit a cikk II. részében fogom ismertetni.
