Az Alkotmánybírság (Ab) június 7-én hozott határozata szerint alkotmányellenes a magánnyugdíjról és intézményeiről szóló, az Országgyűlés 2009. december 14-i ülésnapján elfogadott törvény 30. § (1) bekezdése. Az Ab ugyanakkor megállapította, hogy a törvény 28. §-a, 42. §-a, valamint 212. §-a nem alkotmányellenes.
A parlament által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítvánnyal Sólyom László köztársasági elnök 2010. január 4-én fordult az Ab-hoz. A törvény a magánnyugdíj új rendszerét kívánja létrehozni, megszüntetve a jelenleg működő magánnyugdíj-pénztárakat. A pénztártagok egyéni számlán nyilvántartott követelése ugyan érintetlen maradna, de az új rendszerben a biztosítottak nem szólhatnának bele a magánnyugdíj-biztosító döntéshozatalába, és szűkül az igénybe vehető szolgáltatások közötti választás lehetősége is.
Az Ab részben találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolásában hangsúlyozta: a törvény a rendszer átláthatóságának növelését célozza, és 2012. december 31-ével hatályon kívül helyezi a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvényt. Az Ab a nyugdíjszolgáltatásokra vonatkozó – az egyösszegű kifizetés feltételeinek, valamint a járadék megváltoztatását érintő – szabályok kapcsán megállapította, hogy a törvény az egyösszegű kifizetés teljesítését lényegében attól teszi függővé, hogy a pénztártag tagsági viszonya az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor a 180 hónapot meghaladja-e. Ez a váromány, amely tulajdoni védelemben részesül, viszonylag kisszámú pénztártagot érint. Az Ab szerint a jogalkotó ennek a szabálynak a megalkotásánál nem volt tekintettel azokra a személyekre, akiknek a jogszerzése már folyamatban volt, ezért a rendelkezés alkotmányellenes.
Az Ab ugyanakkor nem osztotta az államfő alkotmányos aggályait a többi megtámadott rendelkezés esetében. A testület hangsúlyozta: a törvény azáltal, hogy a jelenlegihez képest más szolgáltatás-fajtákat tartalmaz, nem korlátozza a pénztártag várományát, mert az egyéni számláján lévő összege alapján a járadékra jogosult. Az Ab megítélése szerint a magánnyugdíjpénztár átalakulása sem sérti a tag Alkotmányban biztosított tulajdonhoz való jogát. A határozat indokolása szerint a pénztár ügyeiben történő korlátozott – a nagy taglétszámú pénztáraknál szinte formális – döntési joga, mint a rendelkezési jog közvetett megvalósulása nem vonható az alkotmányosan védett, úgynevezett közjogi váromány körébe. A magánnyugdíjpénztárak esetében is korlátozott a tagnak ez a lehetősége, hiszen a saját számláján lévő pénzt nem veheti ki, befizetései jogszabályi kötelezettségen alapulnak, de arra figyelemmel, hogy a pénztárak döntően bankokhoz, biztosítókhoz kapcsolódtak, a befektetési politikáról legfeljebb információt kaphat, de azt nem befolyásolhatja. A pénztártag kontrollja annyiban érvényesül, hogy a törvény XX. fejezete meghatározza a nyilvános adatszolgáltatás körét, amelynek alapján megismerheti a biztosító tevékenységét, illetőleg a 27. §-a alapján átléphet másik magánnyugdíj-biztosítóba. Ezzel továbbra is biztosítva van a számlája feletti korlátozott rendelkezési joga, és változatlanul igénye marad a járulékkal fedezett nyugdíjszolgáltatásra.
A határozathoz Holló András, Kiss László és Lenkovics Barnabás alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.
A határozat teljes szövege megtalálható az Ab honlapján →
A magyar nyugdíjrendszer 1997-től fokozatos átalakuláson ment át. Az úgynevezett felosztó-kirovó társadalombiztosítási nyugdíjrendszert egy új alapokon nyugvó, vegyes, többelemű rendszer váltotta fel. 1998-tól az új, hárompilléres rendszer jött létre, amelynek elemei a korábbi, társadalombiztosítási nyugdíjrendszer mellett a tőkevárományosi elven működő magánnyugdíjpénztárak, illetőleg önkéntes nyugdíjpénztárak. A kötelező nyugdíjbiztosítás két részre vált: a társadalombiztosítási és a tőkefedezeti alapon működő magánnyugdíjpénztári ágazatra, s ezek működését önkéntes pénztárak egészítik ki.
