2008. január elsejétől hívta életre a 2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadék intézményét, amely a munkaképességükben érintett egészségkárosodott személyek rehabilitációjának lelke – legalábbis ezt várta tőle a jogalkotó 2007-ben az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) egyik tavaszi ülésén.
„A rehabilitációs procedúra megújítása arra az elvre épült, hogy olyan humánus és igazságos ellátórendszert építsenek ki, amely tisztességes és legális megélhetéshez juttatja a rokkantakat. „ – e szép ígérettel indította útjára 2007-ben a kormányzat a megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci visszatérését szolgáló új ellátási struktúrát. Idén év elejétől ennek a rehabilitációs rendszernek a szabályai finomodtak, többek között egyszerűbb rokkantsági nyugdíjszámítási szabályokkal, mely azonban – esetenként kevesebb jövedelmet ígérve – nem feltétlenül váltja ki az érintettek feltétlen lelkesedését.
A rendszer legfeltűnőbb újdonsága, hogy míg korábban a munkaképesség-csökkenést vizsgálták, addig a jelenleg is hatályos szabályozás az egészségkárosodás mértékét teszi meg mércéül, melyet a megújult nevű Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) szakértő testülete hivatott megállapítani. Ez előbbinek azért is van jelentősége, mert így az egészségkárosodás mellett a szakmai munkaképesség változását, illetve a rehabilitáció lehetőségeit (ide értve a rehabilitáció irányát, a rehabilitációs szükségletet, valamint a rehabilitációhoz szükséges időtartamot) is vizsgálni kell. Ennek következtében komplett rehabilitációs tervet kaphat a kezébe a vizsgált személy.
Amennyiben a megváltozott munkaképességű személyt a szakértői testület esélyesnek találja, hogy – rehabilitációt követően – még visszatérjen a munkaerőpiacra (tehát rehabilitálható), a korábbi rokkantsági nyugdíj helyett rehabilitációs járadékot állapítanak meg számára. Ez persze nem ilyen „egyszerű”, hiszen ehhez szükséges még bizonyos életkorhoz kötött- szolgálati idő igazolása (hivatkozás: 1997. évi LXXXI. Törvény 24.§) , valamint az egészségkárosodás mértékét és kereseti korlátot is meghatározza a jogalkotó. Az egészségkárosodás 50-79%-os mértéke mellett további feltétel, hogy képzettségének megfelelő munkakörben rehabilitáció nélkül nem foglalkoztatható, valamint kereső tevékenységet vagy nem folytat, vagy jövedelme legalább 30%-kal alacsonyabb az egészségkárosodást megelőző négy hónapban elért jövedelme átlagánál. A kereseti korlát nélkül valóban nehezen hihető el, hogy például a 70%-ban egészségkárosodott személy életminősége jelentősen romlott volna. Életminőség-romlás nélkül pedig az érzékenyebb lelkületű jogkereső igen igazságtalannak találhatja a praxisát/vállalkozását ugyanolyan lendülettel folytató „leszázalékolt” orvos/ügyvéd/szobafeső (stb.) esetét, aki így már egy kis állami támogatással is biztosíthatja havi betevőjét. Hozzátéve mindehhez azt is, hogy a rehabilitációs járadék célja a munkaerőpiaci visszailleszkedés.
Az alábbi táblázat segít eligazodni a korábbi – munkaképesség-csökkenést mérő – és a jelenlegi szabályozás közti átjárás meglelésében.
Az egészségkárosodás (összervezeti) (ÖEK) és a munkaképesség-csökkenés (MKCS) egymáshoz viszonyuló mértékei:
|
|
ÖEK |
MKCS |
|
Általános |
80-99% |
100% |
|
50-79% |
67% |
|
|
40% |
50% |
|
|
32% |
40% |
|
|
Rokkantság I. és II. csoport |
80-99% |
100% |
|
Rokkantság III. csoport |
50-79% |
67% |
Forrás: dr. Szendy Erzsébet betegjogi képviselő
(http://www.slepecs.hu/download/pdf/20081124%20A%20rokkantositas%20uj%20szabalyai.pdf)
A rehabilitációs járadék legfeljebb három évig jár a jogosultnak, ez alatt az idő alatt azonban a jogalkotó a munkaügyi központtal való együttműködési kötelezettséget ír elő. Ez természetesen a rehabilitáció irányától függ, melyet a munkaügyi központ és a rehabilitált között megkötött rehabilitációs megállapodásban rögzítenek. Aki ezt a megállapodást megszegi, joggal számíthat a rehabilitációs járadék elvesztésére. A megállapodás keretében így tipikusan arra kell kötelezettséget vállalni, hogy a felkínált megfelelő munkahelyet, valamint a térítési kötelezettséggel nem járó képzéseket elfogadja, illetve meghatározhatják a felek az önálló munkahelykeresési formákat, a kapcsolattartás módját, valamint a rehabilitációs szolgáltatásokat.
A rehabilitációra ösztönzés eszközéül a jogalkotó a járadék összegét a rokkantsági nyugdíj 120%-ában határozta meg. Az így megállapított járadéknak azonban csak a fele illeti meg azt az igyekvő munkavállalót, aki a járadék folyósítása idején három egymást követő hónapon keresztül – átlagkeresettel számolva – eléri a rokkantsági nyugdíj alapját képező jövedelem 90%-át.A rehabilitációs járadék megszűnésének esetei közül egy-két érdekesebbet emelnénk csak ki:
- a járadékban részesülő egybefüggően három hónapnál hosszabb ideig külföldön tartózkodik (és természetesen erről az illetékes szerv tudomást szerez), vagy
- magyarországi bejelentett lakóhelye megszűnik (magyarországi lakóhely ugyanis a járadékra jogosultság egyik alapfeltétele), vagy
- a járadék folyósításának ideje alatt hat hónapon keresztül meghaladja a rokkantsági nyugdíj alapját képező jövedelem 90%-át.
A rehabilitációs járadék nem keverendő össze természetesen a rehabilitációs hozzájárulással. Ez utóbbit az a húsz főnél nagyobb munkavállalói létszámú munkáltató fizeti meg, akinél az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek létszáma nem éri el a létszám 5 százalékát (úgy nevezett kötelező foglalkoztatási szint). Ez az összeg 2010-ben látványosan emelkedett, hiszen az eddigi 177.600,-Ft/fő/év helyett idén 964.500,-Ft/év.
