A felnőttképzésről szóló, 2001. évi CI. törvény módosítása értelmében a felnőttképzési tevékenység az eddigi engedélyezés helyett bejelentés után lesz folytatható. Az új szabályozás az EGT-államban letelepedett szolgáltatók határon átnyúló szolgáltatásnyújtására is kiterjed.
2009. október 1-jén lépett hatályba a 2009. évi LVI. törvény, mely a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK (2006. december 12.) európai parlamenti és tanácsi irányelvet ülteti át jogrendszerünkbe. Az Irányelv a szolgáltatók belső piaci tevékenységét nehezítő és drágító adminisztrációs terheinek lebontását célozza és azt, hogy megvalósuljon a szolgáltatások szabadon működő tényleges belső piaca. A módosítás – mely a Ket. és a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvénnyel és számos ágazati törvénnyel együtt – a felnőttképzési törvényt is érinti, hiszen a felnőttképzés szintén szolgáltatásnyújtás (és nem ingyenes állami közszolgáltatás).
Felnőttképzési tevékenységet jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók és egyéb jogalanyok folytathatnak, ha megfelelnek a jogszabályban meghatározott feltételeknek. A tevékenység megkezdéséhez – a tevékenység meghirdetése is ide tartozik – és folytatásához elegendő – és egyben kötelező – az állami foglalkoztatási szervnél (a területileg illetékes regionális munkaügyi központnál, a továbbiakban munkaügyi központ) tett bejelentés, amely a felnőttképzési tevékenység végzésére jogosult, bejelentést tevőkről nyilvántartást vezet. Garanciális szabály, hogy ha a bejelentést követően lefolytatott ellenőrzés során a munkaügyi központ megtiltja az érintett intézménynek a felnőttképzési tevékenység folytatását, azonban az a képzést már megkezdte, az ezzel összefüggésben, a szolgáltatás igénybevevőjét ért kárért az intézményt felelősség terheli. Korábban ilyen tevékenység folytatására csak azok voltak jogosultak, akik szerepeltek a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásában. A nyilvántartásba kérelem alapján lehetett bekerülni, a bejegyzés pedig legfeljebb 4 évig volt érvényes. Az új szabályozás alapján a bejegyzésnek nincs időbeli korlátja (kivéve a határon átnyúló szolgáltatást végző1, azaz a szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatót, amely a bejelentés teljesítése után 5 évig folytathatja tevékenységét).
Egyszerűsödik a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásának tartalma is: nem kell nyilatkozni a vizsgaszervezési jogosultságról, a képzés szintjéről, a nemzetközi elismerésről és nem kell külön jelezni az akkreditált programokat sem. A felnőttképzési intézmények kétévenkénti beszámolási kötelezettsége, melyet a tevékenységükről kellett elkészíteniük és a nyilvántartást vezető számára megküldeniük, megszűnt. A szakmai tanácsadó testület létrehozásának lehetősége is a múlté már. Ilyen testületet – eddig – az intézmény a megfelelő minőségű szolgáltatás biztosítása céljából hozhatott létre. Feladata a tevékenységről készített kétéves beszámoló és az éves képzési terv jóváhagyása, valamint az intézmény szakmai nyilvánosságának segítése volt. Nem kell már ezentúl éves képzési tervet sem készíteni, a törvény csak képzési programot említ.
További garancia, hogy – a felnőttképzésben résztvevővel kötelezően – kötendő felnőttképzési szerződésnek tartalmaznia kell a felnőttképzési intézmény nyilvántartásba vételének elmaradásával, illetve a tevékenysége folytatásának megtiltásával összefüggésben keletkezett, a szolgáltatás igénybevevőjét ért kár viselésére vonatkozó rendelkezéseket. A szerződést továbbra is írásban kell megkötni, azonban a korábbi 5 évig tartó őrzési kötelezettség megszűnt.
A tevékenység megkezdése egyszerűbb lesz, azonban a munkaügyi központ fokozottabban ellenőrzi, hogy a felnőttképzési tevékenységet folytató intézmény felnőttképzési tevékenysége megfelel-e a jogszabályi feltételeknek. Tehát, hogy bejelentési kötelezettségének eleget tett-e, rendelkezik-e képzési programmal, az OKJ-ban szereplő szakképesítések megszerzésére felkészítő képzés esetén a vonatkozó szakmai és vizsgakövetelményeknek megfelelő tárgyi, személyi feltételekkel és képzéseit ennek megfelelően folytatja-e. Amennyiben a munkaügyi központ az ellenőrzése során azt állapítja meg, hogy a felnőttképzést folytató intézmény a bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, felszólítja a bejelentés megtételére, és a felszólítással egyidejűleg a kötelező legkisebb munkabér havi összege ötszörösének megfelelő összegű bírságot szab ki. Ismételt jogsértésnél a bírság összege a minimálbér tízszeresének felel meg. (Eddig a bírság maximuma a minimálbér nyolcszorosa volt.) Amennyiben a felnőttképzési intézmény a feltárt jogszabálysértést nem szünteti meg, vagy a tevékenységet jogellenesen tovább folytatja, a munkaügyi központ egy évre, súlyosabban minősülő jogszabálysértés esetén (így, ha nem köti meg a meghatározott tartalmú felnőttképzési szerződést, nem rendelkezik a meghatározott tartalmú képzési programmal, vagy a felnőttképzési tevékenységét nem annak megfelelően folytatja, illetve a képzéssel kapcsolatos dokumentumain nem tünteti fel a nyilvántartási számot) két évre megtiltja a felnőttképzési tevékenység folytatását.
Törvényi szintre kerül a felnőttképzési szakértőkre vonatkozó szabályozás is: aki felnőttképzéshez kapcsolódó szakértői tevékenységet kíván folytatni, köteles ezen szándékát a miniszternek bejelenteni – és természetes személyazonosító adatait megadni -, aki a szakértőkről nyilvántartást vezet.
Az intézmény- és programakkreditációs eljárás nem tartozik az Irányelv hatálya alá: változatlanul kérelemre indul. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) közreműködő hatóságként jár el az eljárás során, az elbírálás a Felnőttképzési Akkreditáló Testület (FAT) hatáskörében maradt. A szabályozás annyival bővül, hogy ha a szolgáltató határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében történő felnőttképzési tevékenységet kíván akkreditáltatni, az akkreditáció iránti kérelmében a valamely EGT-államban már elismert minősítési rendszer igazolása esetén kizárólag azoknak a követelményeknek való megfelelést szükséges igazolnia, amelyeket az adott állam követelményei nem tartalmaznak.
Joghézagot tölt be a jogutódlás kérdésének rendezése: az intézmény- és programakkreditáció megadásáról szóló jogerős határozat jogosítottjának helyébe jogutódja léphet, ha a felnőttképzési intézmény képzésért felelős vezetője megfelel az előírt képesítési követelményeknek, valamint a jogutód vonatkozásában egyéb jogszabályi feltételek is maradéktalanul teljesülnek.
Ha az intézménynek az intézmény-, illetőleg a programakkreditációs tanúsítványban szereplő olyan adataiban következik be változás, amely az akkreditáció alapjául szolgáló feltételeket nem érinti, adatváltozásra irányuló eljárást kell lefolytatni.
A FAT ellenőrzési tevékenysége körében, ha az intézmény- és programakkreditáció megadását követően azt állapítja meg, hogy az intézmény, illetve a program nem felel meg az akkreditáció alapjául szolgáló követelményeknek, az akkreditációt visszavonja.
Minden központi költségvetésből, a szakképzési hozzájárulásnak a felnőttképzésre elszámolható részéből és az MPA (Munkaerőpiaci Alap) foglalkoztatási és képzési alaprészeiből támogatott, összességében legalább 240 órát meghaladó időtartamú felnőttképzési program tartalmának kötelező része lett a digitális írástudás megszerzése. Az ilyen forrásból támogatott felnőttképzés esetén a résztvevők adatait a felnőttképzést folytató intézmények továbbítják az NSZFI számára, amely ezen adatokat a támogatások párhuzamos finanszírozásának elkerülése és a felnőttképzés ellenőrzése céljából 40 évig kezeli.
A fent részletezett módosítások 2009. október 1-jén léptek hatályba. Az a felnőttképzést folytató intézmény, amely 2009. szeptember 30-án érvényes nyilvántartásba vétellel rendelkezett, automatikusan átkerült a határozatlan idejű nyilvántartásba. A szeptember 30-áig beadott, de addig el nem bírált kérelmek szintén az új, határozatlan idejű nyilvántartásba kerülnek. A jogterület kerettörvénye a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény. Az egyes részletszabályok (mint például az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól szóló FMM rendelet vagy a nyilvántartásba vételről szóló OM rendelet) jelenleg módosítás alatt állnak. Új miniszteri rendelet készül továbbá a gyakorlati képzésről és annak ellenőrzéséről, valamint a felnőttképzési szakértői névjegyzékről.
