A tisztán jogi problémák megoldhatók lennének, a dajkaanyaság erkölcsi megítélésben azonban egyelőre nincs társadalmi konszenzus. Az ombudsman az alapvető jogok érvényesülése szempontjából fontosnak tartja, hogy minél teljesebb körben érvényesüljön a szülővé válás szabadsága, ami levezethető az önrendelkezési jogból. Szabó Máté továbbra is a meddőségi kezelések korszerű szabályozását támogatja.
A törvény a meddőségi kezelések között nem teszi lehetővé a dajkaanyaság igénybe vételét. Ezt kifogásolta egy panaszos, akinek beadványa nyomán az ombudsman megkereste az egészségügyi tárgyú törvényeket előkészítő egészségügyi minisztert és a jogalkotási folyamatokat koordináló igazságügyi és rendészeti minisztert. Mindketten azt válaszolták, hogy a dajkaanyaság kérdése jelentős jogi és morális problémákat vet fel, ezek megoldatlansága miatt döntött úgy annak idején a jogalkotó, hogy a meddőségi kezelések közül kiveszi a dajkaanyaság lehetőségét.
A közkeletű szóhasználatban béranyaságnak nevezett eljárás és a dajkaanyaság között az a különbség, hogy míg a béranyaságért fizet a magzatát kihordani képtelen megbízó, a dajkaanya úgymond “szívességből” adja testét egy másik nő magzatának. Az országgyűlési biztos az ezzel kapcsolatos több erkölcsi-jogi probléma közül példaként említette az anyaság megállapításának kérdését. Az anya a magyar jogban ma az a nő, aki a gyermeknek életet adott. Ezt az eddig tényként kezelt körülményt megtörné a dajkaanyaság intézménye, hiszen a csecsemőt a dajkaanya hozná világra, ám a jogi értelemben vett anya végeredményben a petesejtet rendelkezésre bocsátó nő lenne.
Mérlegelendő a gyermek kihordásának ingyenessége is. A visszaélések megelőzése érdekében Magyarországon az emberi testet vagy annak részeit kizárólag ellenszolgáltatás nélkül lehet mások rendelkezésére bocsátani. Ezért a béranyaság nem elfogadható, csak az ingyenes dajkaterhesség lehetne megengedett, amennyiben azt a törvény egyáltalán lehetővé tenné. Felmerülhet azonban, hogy a dajkaanya várandósággal járó költségeit az örökbefogadó szülők megtérítsék, hiszen a gyermek kihordása végeredményben az ő érdekükben történne.
További kérdés, hogy finanszírozhatná-e az egészségbiztosítás a dajkaterhességet? Amennyiben ez nem lehetséges, úgy felmerülhet annak igénye, hogy az érdekelt állampolgárok maguk állják a költségeket. Az ilyen önköltséges beavatkozásokkal kapcsolatban az egyetlen kérdés, hogy a beavatkozás maga egyébként megengedhető-e.
Más államok példája jelzi, hogy a jogi problémákra létezik megoldás. Fontos tényező mindazonáltal, hogy a dajkaterhesség szükségszerűen több ember (a genetikai szülők, a dajkaanya és a gyermek) alapjogait érinti, így gondos mérlegelést igényel a jogi feltételek kidolgozása. Az egészségügyi miniszter arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy készül a dajkaanyaság szabályozásának szakmai koncepciója. Az országgyűlési biztos ehhez felajánlotta szakértő munkatársainak segítségét.
