A 2007–2008 során kibontakozó pénzügyi válság hatására José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, 2008 októberében felkérte Jacques de Larosiére-t hogy elnököljön egy 8 fős független, „magas szintű szakértői csoportot” (High Level Expert Group), és tegyen konkrét megoldási javaslatot az európai pénzügyi szabályozás és felügyelés jövőjével kapcsolatosan.
A „magas szintű szakértői csoport” tagjai:
- Jacques De Larosiére: korábbi francia jegybankelnök, a Delors-bizottság korábbi tagja (gazdasági és monetáris unió (EMU) kidolgozója), az IMF korábbi igazgatója, EBRD korábbi elnöke, G30 tagja
- Leszek Balcerowicz: korábbi lengyel pénzügyminiszter és a központi bank volt elnöke
- Callum McCarthy: a brit pénzügyi felügyelet korábbi elnöke
- Rainer Masera: a SAN PAOLO IMI pénzügyi csoport korábbi vezetője, valamint az olasz központi bank volt igazagatója
- Lars Nyberg: a svéd központi bank elnök-helyettese és a Bázeli Bizottság tagja
- Otmar Issing: az Európai Központi Bank Igazgatóságának korábbi tagja
- Onno Ruding: korábbi holland pénzügyminiszter és a Citicorp volt igazgatója
- José Perez Fernandez: a spanyol központi bank igazgatóságának korábbi tagja
A jelenlegi pénzügyi válság rávilágított az európai felügyeleti, illetve felügyelési keretek gyengeségeire, amely továbbra is töredezett maradt a nemzeti határok mentén, annak ellenére, hogy lényeges fejlődést ért el a pénzügyi piacok integrálásában és növelte a határon átnyúló intézmények fontosságát.
A jelenleg is folyó felügyelési reformot szükséges felgyorsítani. A felügyelési reform eddig az evolúciós szemléletmódon alapult, amely szerint a Lámfalussy szerkezet 3. szintű Bizottságaitól a tagállamok közti felügyeleti gyakorlatok és folyamatok jelentős konvergenciáját várták. Bizonyos szintű konvergenciát sikerült elérni, azonban ez az előrehaladás az EU számára nem tette lehetővé, hogy meghatározza és/vagy kezelje a jelenlegi pénzügyi válságot. A jelenlegi nemzeti alapú EU felügyeleti szerkezet nem képes teljes felügyelési konvergenciát létrehozni és csökkenti a makroprudenciális felügyelés hatékonyságát.
A „magas szintű szakértői csoportnak” konkrét mandátuma volt, többek között annak megvizsgálása, hogy:
-
hogyan lehetne a legjobb módon megszervezni az európai pénzügyi intézmények és piacok felügyeletét annak érdekében, hogy biztosítsák a pénzügyi intézmények prudenciális helyzetét, a piacok megfelelő működését, valamint a betétesek, biztosított személyek és befektetők érdekeit;
-
hogyan lehetne megerősíteni a pénzügyi stabilitás ellenőrzésére, előrejelzési rendszerekre és a válságkezelésre – ideértve a határokon és szektorokon átnyúló kockázatok – vonatkozó európai együttműködést;
-
az európai hatóságok hogyan működhetnének együtt nemzetközi szinten más jelentős államokkal a pénzügyi stabilitás fenntartása érdekében.
A „magas szintű szakértői csoport” megvizsgálta a feladatok és felelősségek allokációját nemzeti és európai szinten, majd pedig 2009. február 25-én publikálta jelentését, melynek 4 fő része 31 ajánlást tesz az európai felügyelésre.
A jelentés négy része:
1. A pénzügyi válság okai
2. Javaslatok a politikai és szabályozói lépésekre
3. Javaslatok az EU felügyeleti lépésekre
4. Javaslatok a nemzetközi szintű lépésekre
A De Larosiére-jelentés összefoglalója elérhető innen.
Az Európai Bizottság honlapján elérhető a jelentés teljes szövege:
http://ec.europa.eu/internal_market/finances/docs/de_larosiere_report_en.pdf
A De Larosiére-jelentés összefoglalójában található megállapítások összecsengenek a PSZÁF korábbi „A PSZÁF álláspontja az egységes Európai Unió pénzügyi felügyeleti hatóság felállításával kapcsolatban” című szakmai anyagával.
