2009. január 1-jétől előzetes bizonyítást végezhetnek a közjegyzők. A következőkben bemutatjuk a szabályozás hátterét és az új eljárás fontosabb jellemzőit.
2008. április 26-án terjesztette a kormány a Parlament elé az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló törvényjavaslatot (T/5592), amelyet a Tisztelt Ház 2008. június 9-én elfogadott és június 27-én ki is hirdettek (2008. évi XLV. törvény). Ezen javaslat a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXXIX. törvényekkel egységes törvénycsomagot alkot.
A közjegyzőkről
A hazánkban a jogalkotó a közjegyzőségnek alapvetően azt a szerepet szánta, hogy jogszolgáltató hatósági tevékenységgel járuljanak hozzá a jogviták elkerüléséhez, és ezzel tehermentesítsék a bíróságokat. A közhitelességgel felruházott közjegyzők a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állítanak ki, és lefolytatják a hatáskörükbe utalt hagyatéki eljárást és egyéb nemperes eljárásokat.
Magyarországon a közjegyzőség – visszatérve a korábbi magyar jogi hagyományokhoz – 1992. január 1-jével vált ki a bírósági szervezetből, amikor hatályba lépett a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény; ez hozta létre az új szabadfoglalkozású, ún. latin típusú közjegyzői szervezetet. Ennek értelmében a közjegyző a hivatását szabadfoglalkozású személyként gyakorolja, de a bíróéhoz hasonló kötelmek mellett. A közjegyzőség ezzel a rendletetéssel, mint jogi szakma a kontinentális jogrendszerű, latin-német jogi kultúrába tartozó országokban található meg; a latin típusú közjegyzőség Európa 26 országában létezik. A latin típusú közjegyzői rendszerekben a közjegyző hivatalos személynek minősül, ebből következően pedig közreműködési kötelezettség terheli; ez a kötelezettség az állami feladat ellátásának kötelezettségéből következik.
A közjegyzői eljárás
A közjegyzői eljárások szükségességét jól jelzi, hogy évről évre nagyszámú nemperes eljárás indul, hatékonyságukat pedig szemléltetik a statisztikai adatok, amelyek kétségtelenné teszik, hogy a közjegyzőség alkalmas arra, hogy a hatáskörébe utalt ügyeket időszerűen és jogerősen lezárva intézze. A közjegyzőkhöz 2007-ben közel 125 ezer hagyatéki és egyéb nemperes ügy érkezett, melynek 98,8 %-át befejezték a tárgyévben, mindössze az ügyek 19,8 %-a húzódott át a 2008. évre; a folyamatban maradt ügyek 98 %-a hagyatéki ügy volt. A közjegyzői nemperes eljárások hatékonyságát mutatja, hogy a közjegyzők a befejezett nemperes eljárások közül közel 99 ezer ügyet három hónapon belül, közel 17 ezer ügyet pedig hat hónapon belül intéztek el. A tizenkét hónapon belül befejezett, és az egy, valamint a két év elteltével befejezett ügyek száma elenyésző és döntően a hagyatéki eljárásoknál fordul elő, amelyek jellegüknél fogva hosszabb elintézési határidőt igényelnek, mint az egyéb nemperes eljárások. A gyakorlati tapasztalatok szerint az ügyek ilyen mutatók szerinti elintézését az országos, de helyi specialitásokhoz, ügyérkezési adatokhoz is igazodó intézményi hálózat, a fejlett adminisztratív és informatikai rendszer alkalmazása teszi lehetővé. A törvény éppen ezen eljárási eredmények kiszélesítése végett bővíti a közjegyzői nemperes eljárások körét.
A szabályozás célkitűzése
A törvényjavaslat indokolása szerint az alapvető cél az volt, hogy törvényben kerüljenek szabályozásra a közjegyzői nemperes eljárások főbb szabályai, érvényesüljön továbbá a kívánt jogforrási (törvényi) szint, és megvalósuljon a széttagolt szabályozás egységesítése. Ezzel tulajdonképpen deregulálhatóvá vált a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybalépése folytán szükséges rendelkezések tárgyában című 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet jelentős – közjegyzői nemperes eljárásokat érintő – része; az ebben szereplő rendelkezések nagy része ugyanis átkerült a törvénybe.
A szabályozás technikája
A törvény megállapítja a közjegyzői nemperes eljárások közös szabályait, másrészt négy nemperes eljárást teljes körűen szabályoz. Az okiratok és értékpapírok megsemmisítésére irányuló eljárások tekintetében csak a szabályozás korszerűsítése, törvényi szintre emelése történt meg. A többi nemperes eljárás – a közjegyző előtti előzetes bizonyítás, az igazságügyi szakértő közjegyzői eljárásban történő kirendelése és az általános meghatalmazások nyilvántartásának vezetése – új igényérvényesítési lehetőségek, melyek hozzájárulnak a perek gyorsításához, azok elkerüléséhez, illetve szükségtelenné teszik a képviseleti jogosultság későbbi, időről időre történő igazolását. Az előzetes bizonyítást, valamint az igazságügyi szakértő kirendelését a fél továbbra is kérheti a bíróságtól; így a jövőben a jogkeresők dönthetik el, hogy a bíróság vagy a közjegyző eljárását kezdeményezik-e.
Előzetes bizonyítás
A törvény új közjegyzői nemperes eljárást hoz létre a közjegyző előtti előzetes bizonyítás eljárásának bevezetésével. Az eljárás megalkotásának célja a törvény előterjesztője szerint az, hogy ezáltal – a felek választási lehetőségének szélesítése mellett – lehetővé váljon a bíróságok tehermentesítése, azokban az esetekben, amikor az ügyben polgári per vagy büntetőeljárás nincs folyamatban. A törvény hatálybelépését követően azok a jogkeresők, akiknek jogvitájuk lezárásához előzetes bizonyítás szükséges, választhatnak, hogy a bizonyítás lefolytatását a bíróságtól vagy a közjegyzőtől kérik-e. Az eljárás lényeges újdonsága, hogy kihasználva a közjegyzői szervezet rugalmas igazgatási rendszerében rejlő lehetőségeket, lehetővé teszi, hogy az eljárásra illetékes közjegyző – amennyiben egyéb ügyek intézése miatt az eljárás lefolytatásában akadályozva van – ennek tényét jelezhesse a székhelye szerint illetékes területi közjegyzői kamarának. A területi kamara ez esetben haladéktalanul másik közjegyzőt rendel ki az eljárás lefolytatására. Ez az eljárási szabály lehetővé teszi, hogy az előzetes bizonyítás időszerűen és eredményesen folytatódjék le; az érintett ügyekben ugyanis alapvető fontosságú a bizonyítás gyors elvégzése, sőt az számos esetben a későbbiekben nem is pótolható. A területi kamara a másik közjegyző kirendelésekor nem vizsgálja azt, hogy az eljárás lefolytatása illetékes közjegyző valóban akadályozva volt-e; ezt a területi kamara a közjegyző tevékenységének vizsgálata során ellenőrzi. A közjegyző székhelye szerint illetékes területi közjegyzői kamara elnökségének feladata, hogy felügyeletet gyakoroljon a területi kamarához tartozó közjegyzők, közjegyzőjelöltek és közjegyző-helyettesek ügyvitele, hivatali működése és magatartása felett; ez a felügyeleti, igazgatási jogkör teszi lehetővé az akadályoztatásról szóló bejelentések indokoltságának utólagos vizsgálatát, nem az érdemi eljárást késleltetve ezzel.
Közjegyzői vélemény
Az előzetes bizonyításnak elsősorban azokban az ügyekben lehet nagy jelentősége, amikor a bizonyíték utóbb már nem, vagy csak nagy nehézséggel szerezhető be. Így például ha romlott árut kap a megrendelő, megkeresésére a közjegyző mintát vesz a szállítmányból, azonosítani tudja a fuvarozó járművet, beszél a tanúkkal, szükség esetén igazságügyi szakértőt kér fel a vizsgálatra. Mindezeket közjegyzői tanúsítványba foglalja, amellyel a sérelmet szenvedett üzleti partner gyakorlatilag rögtön bizonyítási alap birtokába jut. Azzal szemben pedig a szerződésszegő fél már elég nehezen tud érvelni, és belátja, jobban teszi, ha hajlik a megegyezésre. Egyezség híján a perben a közjegyzői bizonyított történeti tényállással egyszerűsödik a bíróság dolga, a gyors befejezés a felek érdekét is szolgálja – fejtette ki a Parti Tamás, a Budapesti Közjegyzői Kamara elnöke a Világgazdaság kérdésére.
Parti Tamás utalt továbbá arra is, hogy a feladat nem merőben új számukra. Részben, mert ma is rendszeresen készítenek ténytanúsítványt például komolyabb kártérítési vagy kötbérigények esetén, másrészt az előzetes bizonyítás korábban közjegyzői feladat volt, és csaknem két évtizede, amikor önállósodtak, maradt a bíróságoknál. A pereskedők, illetve perre készülők azonban ma nemigen élnek vele, voltaképpen alig-alig ismerik, használják a jogintézményt. Tény ugyancsak, hogy az igazságszolgáltató fórumok a nagy leterheltségük miatt nem is tudnának maradéktalanul eleget tenni az erre irányuló gyakoribb megkereséseknek.
Az elnök szerint jogintézmény akkor lehet hatékony, ha időben, gyorsan rögzíthető a bizonyítási tényállás. Hasznosnak látszik, ha ilyenkor a felek jogi képviselői konzultálnak a közjegyzővel, szakértőként ők tudják ugyanis, milyen irányban folyjék a tényfelvétel, mi lehet perdöntő. Azaz fel kell készülni az amúgy nemegyszer váratlan előzetes bizonyításra. Ennek egyik módja lehet, hogy a felek már szerződéskötéskor rendelkeznek hibás teljesítés, vállalkozói csúszás, mulasztás stb. esetére a jogintézmény igénybevételéről.
