A befektetővédelemre vonatkozó hazai szabályozás új eleme a közelmúltban hatályba lépett jogszabály, a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.).
A Bszt. ültette át a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39/EK irányelvet (Mifid irányelv). A kiegyensúlyozott és időben megfelelő, teljes körű tájékoztatás érdekében szigorúbbak lettek a befektetők tájékoztatására vonatkozó szabályok. A tájékoztatásnak írásban (szerződés, üzletszabályzat, hirdetmény), tartós adathordozón vagy a befektetési vállalkozó által meghatározott honlapon kell megtörténnie. A jogszabály megkülönböztet lakossági ügyfeleket, szakmai ügyfeleket, elfogadható partnereket. A tájékoztatási kötelezettség a lakossági ügyfelek esetében a legszigorúbb, a partnerek (például amikor bankkal áll a befektetési szolgáltató kapcsolatban) esetében a legenyhébb. A befektetési szolgáltatási és kiegészítő szolgáltatási tevékenységet folytató intézményeknek minden egyes ügyfél besorolását el kell végezniük és erről értesíteniük kell az ügyfelet. Minden befektetési vállalkozásnál folyamatban van az ügyfél minősítési szabályzat kidolgozása és ennek alapján az ügyfelek besorolása.
A lakossági ügyfeleket érintő tájékoztatás kritériumai a következőek:
- tartalmaznia kell a befektetési szolgáltató megnevezését,
- nem titkolhat el lényeges információt,
- nem adhat szándékosan félreértelmezhető információt és lényeges körülményt,
- nem állíthat be lényegtelenként tényt vagy adatot,
- nem hangsúlyozhat a befektetési szolgáltatási tevékenység, a kiegészítő szolgáltatás vagy a pénzügyi eszköz előnyös tulajdonságait, jellemzőit anélkül, hogy ezzel egyidejűleg a hátrányos tulajdonságok vagy jellemzők, a kockázatok tárgyilagos és pontos bemutatására sor ne kerülne,
- nem használhat a leendő szerződő fél vagy az ügyfél számára nyilvánvalóan érthetetlen, értelmezhetetlen kifejezést, nyelvtani szerkezetet, és a tájékoztatás terjedelmét a közölni kívánt tartalommal összhangban kell meghatároznia.
A cél az, hogy a fogyasztó a befektetési termékkel kapcsolatos döntés meghozatalához elegendő információt kapjon. A tájékoztatás után pedig a fogyasztó számára elegendő időt kell biztosítani a tájékoztatás elolvasásához és megértéséhez mielőtt a befektetési döntést meghozná.
