A következő munkahét során több fontos ügyet is tárgyal ez Európai Bíróság, melyek rövid összefoglalóját szokásos összeállításunkban közöljük: különösen érdekes a finn hajótársaság és a nemzetközi tengerész-szakszervezet vitáját taglaló jogvita.
Laval un Partneri (C-341/05)
A Bíróság 2007. május 23-án, szerdán adja ki sajtóközleményét a Laval un Partneri (C-341/05) ügyben megtett főtanácsnoki indítványról. A Laval un Partneri Ltd egy lett cég, mely 2004 májusában, tehát már Lettország EU-hoz való csatlakozását követően, a cég Lettországból munkásokat küldött ki Svédországba.
Az eljáró svéd munkaügyi bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy összeegyeztethető-e az EK-Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságáról valamint az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló rendelkezéseivel az, ha a szakszervezetek megpróbálják, blokád formáját öltő kollektív fellépéssel a külföldi szolgáltatásnyújtót (esetünkben a lett céget) a fogadó országban arra kényszeríteni, hogy aláírjon egy a munka- és foglalkoztatási feltételekre vonatkozó kollektív szerződést, ha a fogadó ország jogszabályai nem tartalmaznak kifejezett rendelkezéseket a kollektív szerződésben alkalmazandó munka- és foglalkoztatási feltételekről.
The International Transport Workers’ Federation és The Finnish Seamen’s Union (C-438/05)
A Viking egy finn jog szerint bejegyzett komptársaság, amely hét hajót üzemeltet, köztük a Rosellát, amely a Tallinn-Helsinki útvonalon, finn lobogó alatt hajózik. A Viking Line a Viking észtországi leányvállalata, amely teljes mértékben a Viking irányítása és ellenőrzése alatt működik. A Rosella tengerészei a finn tengerész-szakszervezet (FTSZ) tagjai. Észtországban a tengerészek fizetése alacsonyabb, mint a finn tengerészek fizetése. A Rosella üzemeltetése veszteséges volt, ezért – a hajó eladásával szembeni alternatív megoldásként – a Viking megpróbálta azt észt lobogó alá helyeztetni azzal a céllal, hogy a finn legénységet részben vagy teljesen az olcsóbb észt tengerészekkel váltsa fel. 2003. november 6-án, az FTSZ kérelmére, a Szállítási Dolgozók Nemzetközi Szövetsége (ITF), amely egy egyesült királysági központú nemzetközi szakszervezeti szövetség, körlevelet intézett tagjaihoz, felszólítva őket arra, hogy tartózkodjanak a Vikinggel való tárgyalásoktól. Az ITF így próbálta megakadályozni azt, hogy a Viking – az FTSZ megkerülésével – közvetlenül a megfelelő észt szakszervezettel folytasson tárgyalásokat. A körlevél a nem engedelmeskedő szakszervezetekkel szemben egyébként szankciók kiszabását, adott esetben az ITF-ből való kizárást helyezte kilátásba. Mindezen intézkedések ténylegesen megakadályozták azt, hogy a Viking kapcsoltba léphessen a kérdéses észt szakszervezettel. Ezzel egyidejűleg az FTSZ bejelentette, hogy a finn jogszabályokkal összhangban sztrájkhoz folyamodik, azt szabva a sztrájk befejezésének feltételéül, hogy a Rosellán dolgozók létszámát emeljék meg nyolc fővel, és hogy a hajó más lobogó alá helyezése esetén a legénységet továbbra is a finn jog szerinti feltételekkel foglalkoztassák. A Viking elfogadta a személyzet létszámának megemelésére vonatkozó követelést, és vállalta, hogy 2005 februárja előtt nem helyezteti más állam lobogója alá a hajót.
2004. május 1-jén Észtország az Európai Unió tagjává vált. 2004. augusztus 18-án Viking, amely továbbra is tervezte a Rosellának későbbi időpontban más állam lobogója alá helyeztetését, keresetet indított a londoni kereskedelmi bíróság előtt (amely az ITF-fel kapcsolatos perekben hatáskörrel rendelkezik) annak érdekében, hogy az ITF-et utasítsák az említett körlevelének visszavonására, illetve, hogy az FTSZ-t tiltsák el a Viking Line szabad mozgással kapcsolatos jogának a Rosella más EU-tagállam lobogója alá történő áthelyeztetésével összefüggésben történő megsértésétől. Az ügyet az FTSZ és az ITF által kezdeményezett fellebbezési eljárásban tárgyaló fellebbviteli bíróság számos kérdést intézett előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bírósághoz, többek között arra várva választ, hogy összhangban van-e a közösségi joggal, és konkrétan a letelepedés szabadságával, hogy egy szakszervezet kollektív fellépéshez folyamodik egy magánvállalkozással szemben azzal a céllal, hogy az érintett vállalkozás olyan kollektív megállapodást kössön valamely tagállam egy szakszervezetével, amelynek hatásaként számára lényegében lehetetlenné válna az, hogy egy másik tagállam lobogója alá helyeztesse hajóját.
Österreichischer Rundfunk (C-195/06)
2007. május 24-én főtanácsnoki indítvány benyújtására kerül sor az Österreichischer Rundfunk (C-195/06) ügyben. Az Osztrák Rádió- és Televízió (ORF) számára törvény tiltja meg, hogy műsoridőt adjon el távértékesítés végzésére (magyar médiajogi műszóval: televíziós vásárlási műsorablak). Az osztrák televíziós felügyelet annak eldöntése céljából fordult az Európai Bírósághoz, hogy a televíziózásról szóló közösségi irányelv értelmében az ORF “Quiz Express” elnevezésű műsora az ORF számára megengedett reklámnak vagy nem megengedett távértékesítésnek minősül. Az irányelv egyébként az ORF-re vonatkozó törvénnyel megegyező módon határozza meg a reklám és a távértékesítés fogalmát. Az Európai Bíróságnak a neki feltett kérdések alapján arról kell döntenie, hogy reklámnak vagy távértékesítésnek minősülnek azok az adások vagy adásrészletek, amelyekben a televíziós műsorszolgáltató lehetővé teszi a közönség számára emelt díjas telefonszám közvetlen tárcsázásával, így ellenérték fejében, az e televíziós műsorszolgáltató nyereményjátékában való részvételt.
Lengyelország kontra Parlament és Tanács (C-460/05)
Ugyanezen a napon kerül sor tárgyalásra a Lengyelország kontra Parlament és Tanács (C-460/05) ügyben. A szakmai képesítések elismeréséről szóló közösségi irányelv állapítja meg azokat a szabályokat, amelyek szerint a tagállamoknak el kell ismerniük a más tagállamokban megszerzett szakmai képesítéseket. Lengyelország szerint az irányelv egyes cikkei az általános ápolók és a szülésznők lengyel képesítésére alkalmazandó, a szerzett jogok elismerésére vonatkozó különleges rendelkezéseket tartalmaznak, és e szabályok eltérnek az általános ápolók és a szülésznők szerzett jogaira vonatkozó azon szabályoktól, amelyek a más tagállamokban szerzett képesítésekre vonatkoznak. A lengyel kormány álláspontja szerint az irányelv preambuluma nem tartalmaz semmilyen indokolást az említett, az általános ápolók és a szülésznők szerzett jogainak elismerésére vonatkozó eltérő szabályok elfogadására, ezért azok megsemmisítését kéri az Európai Bíróságtól.
Magyarország kontra Bizottság (T-310/06)
Az Elsőfokú Bíróság 2007. május 22-én a Magyarország kontra Bizottság (T-310/06) ügyben tart tárgyalást. Ebben az ügyben Magyarország azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy semmisítse meg a gabonafélék intervenciós hivatalok által történő átvételére vonatkozó eljárások létrehozásáról, valamint a gabona minőségének meghatározására szolgáló elemzési módszerek megállapításáról szóló 824/2000/EK rendelet módosításáról szóló 1572/2006/EK bizottsági rendelet egyes rendelkezéseit. Magyarország szerint a kukoricára vonatkozó fajsúlykövetelmény évközi bevezetésével (azaz az intervencióra való felajánláshoz előírt minőségi követelmények szigorításával) a Bizottság megsértette a termelők jogos várakozásait. A Bizottság továbbá megsértette a jogbiztonság és az arányosság elvét is a kihirdetés és az alkalmazás kezdőidőpontja közötti nagyon rövid (kevesebb, mint két hét) felkészülési idő biztosításával, illetve a fokozatosság figyelmen kívül hagyásával. Emellett Magyarország szerint a Bizottságnak nem volt hatásköre a kukoricára vonatkozó fajsúlykövetelmény előírására, illetve, amennyiben a Bizottságnak hatásköre volt a szóban forgó fajsúlykövetelmény előírására, a magyar kormány úgy véli, hogy a Bizottság visszaélt e hatáskörével, amikor az intervenciós minőségi paraméterek módosítása ürügyén gyakorlatilag lényegesen módosította a kukoricára vonatkozó intervenciós rendszert, megsértve ezzel a Tanács e területen fennálló hatáskörét. A magyar kormány szerint továbbá amennyiben a Bizottságnak hatásköre volt a szóban forgó fajsúlykövetelmény előírására, a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el a fajsúlykövetelmény előírása során, amikor a kukorica átlagminőségéhez igazítandó kritériumszint megállapításakor nem vette figyelembe azt, hogy a közösségi kukorica elsősorban takarmányozási célra szolgál. Végül a magyar kormány álláspontja szerint a Bizottság megsértette az EK-Szerződés 253. cikke értelmében a jogi aktusok megfelelő indokolására vonatkozó kötelezettségét, illetve a Gabona Irányító Bizottság eljárási szabályzatát.
Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyek (T-151/01. és T-289/01.)
2007. május 24-én lesz ítélethirdetés a Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyekben (T-151/01. és T-289/01.) Ezekben az ügyekben a DSD két határozat megsemmisítését kéri az Elsőfokú Bíróságtól azzal kapcsolatosan, hogy az általa alkalmazott “Der Grüne Punkt” védjegyét tartalmazó megjelöléssel ellátott termékek használt csomagolóeszközeinek visszavételét és hasznosítását meghatározó rendszere sérti a közösségi versenyjogot.
