A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/4070.
törvényjavaslat

a szomszédos államokban élõ magyarokról

Budapest, 2001. március

Az Országgyûlés

a következõ törvényt alkotja:

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

(1) A törvény hatálya arra a Horvát Köztársaságban, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban, az Osztrák Köztársaságban, a Romániában, a Szlovén Köztársaságban, a Szlovák Köztársaságban, vagy Ukrajnában lakóhellyel rendelkezõ nem magyar állampolgárságú magyar nemzetiségû személyre terjed ki, aki

(2) E törvény hatálya abban az esetben is kiterjed az (1) bekezdésben meghatározott személy együttélõ házastársára és a közös háztartásukban nevelt kiskorú gyermekre, ha egyébként nem magyar nemzetiségûek.

(3) E törvény hatálya kiterjed továbbá az 5., a 18., valamint a 19. §-okban meghatározott szervezetekre is az azokban foglaltak tekintetében.

(1) A törvény hatálya alá tartozó személy a Magyar Köztársaság területén, illetõleg a szomszédos államokban lévõ állandó lakóhelyén az e törvényben meghatározott feltételek mellett jogosult egyes kedvezmények alanyi jogon történõ igénybevételére, illetve egyes támogatások igénylésére.

(2) A törvénynek az egyes kedvezményekre, továbbá az egyes támogatások igényelhetõségére vonatkozó rendelkezéseit a nemzetközi szerzõdésekben foglaltakkal összhangban kell alkalmazni.

(3) Az e törvényben foglalt kedvezmények és igényelhetõ támogatások nem érintik a hatályos jogszabályok által a világ bármely más részén élõ, magyar állampolgársággal nem rendelkezõ magyar nemzetiségû személyeknek jelenleg is biztosított kedvezményeket és elnyerhetõ támogatásokat.

érdekében a területére történõ beutazás és ott-tartózkodás tekintetében az e törvény hatálya alá tartozó személyek számára a nemzetközi jogi kötelezettségek figyelembe vételével az adott helyzetben legkedvezõbb elbánást biztosítja.

A TÖRVÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ SZEMÉLYEK ÁLTAL
IGÉNYBE VEHETÕ KEDVEZMÉNYEK ÉS TÁMOGATÁSOK

(1) Az e törvény hatálya alá tartozó személyeket a kultúra területén Magyarországon a magyar állampolgárokkal azonos jogok illetik meg. Ennek megfelelõen a Magyar Köztársaság biztosítja számukra különösen

b) a kulturális javak hozzáférhetõvé tételét a nyilvánosság és a kutatás számára,

c) a mûemléki értékek és a rájuk vonatkozó dokumentumok hozzáférhetõvé tételét,

d) a védett személyes adatot tartalmazó levéltári anyagok tudományos célból történõ kutatását, amennyiben a határon túli magyar személy állandó lakóhelye szerinti szomszédos állam részese a személyes adatok védelmérõl szóló nemzetközi egyezménynek^*.

(2) Az e törvény hatálya alá tartozó személy jogosult bármely állami fenntartású nyilvános könyvtár szolgáltatásainak igénybevételére, és ingyenesen illetik meg a következõ alapszolgáltatások:

d) információk a könyvtár és a könyvtári rendszer szolgáltatásairól,

e) beiratkozás esetén a nyomtatott könyvtári dokumentumok kölcsönzése a könyvtár használati szabályzatában meghatározott feltételek szerint.

(3) Az állami fenntartású muzeális és közmûvelõdési intézmények szolgáltatásainak igénybevételével kapcsolatos, e törvény hatálya alá tartozó személyeket megilletõ további kedvezményeket külön jogszabály tartalmazza.

Az a szomszédos államban jogszerûen mûködõ nem nyereségérdekelt szervezet, amelynek tevékenysége

a) a magyar nyelv, irodalom, kultúra, népmûvészet ápolása és fejlesztése,

b) a magyar nemzeti hagyományok megõrzése, támogatása, kutatása vagy

3. más, a nemzeti azonosságtudat megõrzése szempontjából hasznos mûvelõdési,

pályázat útján kérelmezheti tevékenységének támogatását az e célból létrehozott közhasznú szervezettõl. A támogatás iránti igény elbírálásával kapcsolatos szabályokat a 26. § tartalmazza.

A törvény hatálya alá tartozó magyar tudósok a Magyar Tudományos Akadémia külsõ, illetõleg köztestületi tagjai lehetnek.

(1) A Magyar Köztársaság biztosítja annak lehetõségét, hogy a magyarság szolgálatában, a magyar és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató tevékenységük elismeréséül a törvény hatálya alá tartozó személyek a Magyar Köztársaság állami kitüntetéseiben, illetõleg a miniszterek által alapított kitüntetõ címekben, díjakban, oklevelekben részesüljenek.

(2) Az állami ösztöndíjak feltételeinek megállapításakor a törvény hatálya alá tartozó személyek számára biztosítani kell az ösztöndíjak odaítélésének a lehetõségét.

(1) A 16. §-ban foglaltak alapján foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében a Magyar Köztársaság területén munkát végzõ, e törvény hatálya alá tartozó személyek - ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik - a magyar társadalombiztosítási szabályokban meghatározott egészségbiztosítási- és nyugdíjbiztosítási járuléknak megfelelõ összeget kötelesek fizetni a külön jogszabály által erre kijelölt szervnek. E befizetés alapján a munkavállaló a külön jogszabályban meghatározott körû egészségügyi- és nyugdíjellátásra szerez jogosultságot.

(2) Az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék fizetésére az (1) bekezdés szerint nem kötelezett, e törvény hatálya alá tartozó személy az általa Magyarországon - saját költségtérítés mellett - igénybe vehetõ egészségügyi szolgáltatás költségeinek megtérítését - a szolgáltatás igénybevételét megelõzõen - az e célból létrehozott közhasznú szervezettõl pályázat útján igényelheti.

(3) Az e törvény hatálya alá tartozó személy Magyarországon az azonnali egészségügyi ellátást igénylõ esetekben a kétoldalú szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények rendelkezései szerinti feltételekkel jogosult az ellátásra.

(1) A törvény hatálya alá tartozó személy Magyarországon a belföldi helyi és helyközi menetrend szerinti tömegközlekedési eszközökön - vasúti utazás esetén annak 2. kocsiosztályán - utazási kedvezményekre jogosult.

a) a 6. életévét be nem töltött gyermek,

b) a 65. életévét betöltött személy.

(3) 90 %-os utazási kedvezményre jogosult a belföldi helyközi tömegközlekedési eszközön

a) az (1) bekezdésben meghatározott személy évente négy alkalommal,

b) csoportos utazás esetén a 18 éven aluli, a törvény hatálya alá tartozó személyek legalább tíz fõbõl álló csoportja, és a velük utazó két nagykorú kísérõ évente egy alkalommal.

(4) Az utazási kedvezmény csak egy jogcímen vehetõ igénybe.

(5) Az utazási kedvezmények részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.

(1) Az e törvény hatálya alá tartozó személyek - az e paragrafusban meghatározott feltételek mellett - jogosultak a Magyar Köztársaság felsõoktatási intézményeiben

b) doktori (PhD) és mesterképzésben (DLA),

c) általános, illetõleg szakirányú továbbképzésben,

d) akkreditált iskolai rendszerû felsõfokú szakképzésben

részt venni.

(2) Az államilag finanszírozott képzésben nappali tagozaton részt vevõ hallgató a felsõoktatási törvény szerinti hallgatói normatívára, a hallgatói elõirányzat részét képezõ pénzbeni és természetbeni juttatásokra, illetve a tételes egészségügyi hozzájárulás megtérítésére jogosult. A további támogatások körét az oktatási miniszter külön jogszabályban határozza meg.

(3) Államilag finanszírozott képzés keretében az oktatási miniszter által évente meghatározott számú hallgató folytathat tanulmányokat a Magyar Köztársaság felsõoktatási intézményeiben.

(1) A szomszédos állam közoktatási intézményében tanulói jogviszonyban álló, magyar tannyelven tanuló, vagy bármely felsõoktatási intézményében hallgatói jogviszonyban álló, e törvény hatálya alá tartozó személy diákigazolványra jogosult. A diákigazolvánnyal igénybe vehetõ kedvezményeket külön jogszabály tartalmazza.

(2) A szomszédos államban fennálló tanulói, vagy hallgatói jogviszony fennállását a "Magyar igazolvány" e célra rendszeresített részébe tett bejegyzés igazolja.

(1) A szomszédos államban magyar tannyelven oktató határon túli magyar pedagógus (a továbbiakban: határon túli magyar pedagógus) jogosult - az oktatási miniszter által meghatározott éves keretszámban - magyarországi rendszeres továbbképzésben részt venni, és a (2) bekezdésben meghatározott kedvezményeket igénybe venni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy jogosult a továbbképzést végzõ magyar oktatási intézménytõl a továbbképzésben való részvétele tartamára

a) a szállásköltségének megtérítését,

b) az útiköltségének megtérítését, továbbá

c) a beiratkozási költségeihez történõ hozzájárulást

igényelni a külön jogszabályban meghatározott mértékben.

(3) A határon túli magyar pedagógusok továbbképzésére vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza.

(1) Az e törvény hatálya alá tartozó pedagógusok határon túli magyar pedagógusigazolványra (a továbbiakban: pedagógusigazolvány), a szomszédos állam felsõoktatási intézményeiben magyar nyelven oktatók (a továbbiakban: határon túli magyar oktatók) oktatói kártyára jogosultak.

(2) A pedagógusigazolványhoz, illetõleg az oktatói kártyához kapcsolódó, a határon túli magyar pedagógus és oktató által igénybe vehetõ kedvezmények megegyeznek a jogszabályban a magyar állampolgárságú pedagógusok részére kiadott pedagógusigazolvány által igénybe vehetõ kedvezményekkel.

(3) A pedagógusigazolvány és az oktatói kártya tartalmára, kiállításának és nyilvántartásának módjára vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza.

(1) A Magyar Köztársaság a határon túli magyarság anyanyelvének, kultúrájának, nemzeti azonosságtudatának megõrzését azzal is elõsegíti, hogy támogatja az akkreditált magyar felsõoktatási intézmények tagozatának a szomszédos államokba történõ kihelyezését, szervezését és mûködését.

Az ezek megvalósításához biztosítható pénzügyi támogatás összegét a Magyar Köztársaság költségvetése célelõirányzatként határozza meg. A támogatásra rendelkezésre álló keret felhasználásáról az oktatási miniszter dönt a külön jogszabályban foglaltak szerint.

(2) A Magyar Köztársaság támogatja a szomszédos államokban magyar nyelvû képzést folytató, az adott államban akkreditációt vállaló felsõoktatási intézmények (tagozat, szak, stb.) létesítését, mûködését, fejlesztését. A megvalósításhoz szükséges pénzügyi forrás az e célból létrehozott közhasznú szervezettõl pályázat útján igényelhetõ.

(1) Az e törvény hatálya alá tartozó személy nevelési-oktatási támogatás iránti pályázatot nyújthat be az e célból létrehozott közhasznú szervezethez, amennyiben legalább két, saját háztartásában élõ kiskorú gyermekének neveltetésérõl, taníttatásáról az állandó lakóhelye szerinti szomszédos állam területén mûködõ magyar nyelvû óvodában, illetõleg magyar nyelvû oktatási intézményben gondoskodik.

(2) Az e törvény hatálya alá tartozó személy tankönyv- és taneszköz-támogatás iránt pályázatot nyújthat be az e célból létrehozott közhasznú szervezethez, amennyiben saját háztartásában nevelt kiskorú gyermekének taníttatásáról az állandó lakhelye szerinti szomszédos állam területén mûködõ oktatási intézményben magyar tannyelven gondoskodik.

(3) A pályázati kérelem elbírálása során az az óvóda, illetõleg az az oktatási intézmény minõsül magyar tannyelvûnek, amelyet az oktatási miniszter ilyenként ismer el.

(1) Az e törvény hatálya alá tartozó személy a Magyar Köztársaság területén engedély alapján foglalkoztatható. Az engedélyezési eljárás során a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó általános szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az engedély a munkaerõ-piaci helyzet vizsgálata nélkül adható ki.

(2) Az engedély naptári évenként összesen három hónap idõtartamra adható meg. Külön jogszabály hosszabb idõtartamra szóló engedély kiadását is lehetõvé teheti.

(1) A munkavállalás jogszabályi feltételeinek megteremtésével kapcsolatos kiadások, így különösen az ahhoz szükséges iskolai végzettség, szakképesítés, a munkaegészségügyi alkalmasság elõzetes igazolásához szükséges eljárás költségeinek megtérítését az érintettek az e célból létrehozott közhasznú szervezettõl pályázat útján kérelmezhetik.

(2) Az engedélyezési eljárás, továbbá a nyilvántartás részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.

(1) A magyarországi közszolgálati hírközlõ szervek rendszeresen gondoskodnak a határon túli magyarokról szóló információk összegyûjtésérõl és továbbításáról, valamint a határon túli magyarok számára a Magyarországról és a magyarságról szóló információk eljuttatásáról.

Ezek az információk szolgálják

(2) A Magyar Köztársaság a határon túli magyarság számára közszolgálati televíziómûsor készítését és sugárzását az e célra létrehozott közhasznú szervezet létrehozásával és mûködtetésével biztosítja. Az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat a központi költségvetés fedezi.

(1) A Magyar Köztársaság támogatja a szomszédos államokban élõ magyar nemzeti közösségek céljait elõsegítõ - valamely szomszédos államban mûködõ - nyereségérdekelt gazdálkodó szervezetek létrehozását, illetõleg mûködését.

(2) A támogatások elnyerése érdekében az e célból létrehozott jogszerûen mûködõ közhasznú szervezethez pályázatot nyújthat be az (1) bekezdésben meghatározott gazdálkodó szervezet, amelynek célja különösen

e) egyéb, az (1) bekezdésben foglalt célokat elõsegítõ gazdasági vállalkozás.

A KEDVEZMÉNYEK ÉS TÁMOGATÁSOK IGÉNYBEVÉTELÉNEK ELJÁRÁSI RENDJE

(1) Az e törvényben meghatározott kedvezményeket és támogatásokat igénybe venni kívánó személy a Magyar Köztársaság Kormánya által erre kijelölt magyar központi közigazgatási szervtõl (a továbbiakban: elbíráló hatóság) a (2) bekezdésben meghatározott igazolvány kiállítását kérheti.

(2) Az elbíráló hatóság a kérelmezõ számára arcképes "Magyar igazolvány"-t, vele együttélõ nem magyar nemzetiségû házastársa, illetõleg közös háztartásában nevelt kiskorú gyermeke számára "Magyar hozzátartozói igazolvány"-t (a továbbiakban együtt: igazolvány) állít ki, amennyiben

1. a kérelmezõ megfelel az 1.§ (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott

b) a 21. §-ban meghatározott ajánló szervezet az ajánlást kiadta,

(1) Az elbíráló hatóság az igazolványt akkor állítja ki, ha

b) az ajánlás tanúsítja a kérelmezõ magyar nemzetiséghez tartozását, és tartalmazza:

bd) az ajánlás kiállításának helyét, idejét.

(2) A törvény hatálya alá tartozó személy nem magyar nemzetiségû házastársa, illetõleg kiskorú gyermeke (1. § (2) bekezdés) számára kibocsátott ajánlás kizárólag a kérelmezõnek a határon túli magyar személlyel fennálló családi kapcsolatát tanúsítja.

(3) A Magyar Köztársaság Kormánya azt a szomszédos államok valamelyikében élõ magyar nemzeti közösség képviseletében az adott államban eljáró szervezetet fogadja el ajánló szervezetként, amely képes

a) képviselni az adott államban élõ magyar nemzeti közösség egészét,

(1) Az igazolvány olyan közokirat, amely az e törvényben meghatározott kedvezmények igénybevételére, illetõleg támogatások iránti kérelem (pályázat) elõterjesztésére jogosít.

(2) Az igazolvány érvényességi ideje

a) kiskorú személy esetén a 18. életév betöltésének napja;

b) a 18-60 életév közötti személy esetén 5 év;

c) a 60 év feletti személy esetén határidõ nélküli.

(3) Amennyiben az igazolvány érvényességi ideje lejár, a 20-21. §-okban meghatározott eljárást - kérelemre - ismételten le kell folytatni.

(4) Az elbíráló hatóság az igazolványt visszavonja, ha

d) vele szemben Magyarországon büntetõeljárás van folyamatban, illetõleg

e) az igazolvány tulajdonosa azt maga kéri.

(5) Az igazolvány visszavonását elrendelõ jogerõs határozatról annak tulajdonosát, továbbá az ajánló szervezetet az elbíráló hatóság értesíteni köteles.

(1) Az elbíráló hatóság eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései az irányadók.

(2) A kérelmezõ az elbíráló hatóságnak az igazolvány kiállításával, illetõleg visszavonásával kapcsolatos elsõ fokú határozata ellen benyújtott fellebbezés nyomán meghozott jogerõs államigazgatási határozatával szemben a bírósághoz fordulhat.

(3) Az elbíráló hatóság eljárásának részletes szabályairól, valamint a kiállított igazolványok nyilvántartásának rendjérõl, továbbá az igazolvány adattartalmáról és formájáról külön jogszabály rendelkezik.

(1) A határon túli magyar személy a 4. §-ban, a 8. § (1) bekezdésében, a 9. §-ban, a 11. §-ban, a 12. § (2) bekezdésében, a 13.§-ban foglalt kedvezményeket - az azokban meghatározott feltételek mellett - igazolványának (20. §) bemutatása mellett, Magyarországon való jogszerû tartózkodása esetén, alanyi jogon veheti igénybe.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kedvezményeket nyújtó állami fenntartású szervezetek és intézmények, valamint az utazási kedvezményeket nyújtó gazdálkodó szervezetek számára a kedvezmények igénybevételéhez szükséges pénzügyi fedezetet a központi költségvetés biztosítja.

(1) Az e törvény hatálya alá tartozó személy (szervezet) által pályázat útján igényelhetõ támogatások elbírálására és folyósítására a Kormány közhasznú szervezetet (szervezeteket) hoz létre.

(2) A közhasznú szervezet tevékenységének célját, az általa elbírálandó pályázatok körét, döntéshozatalra feljogosított vezetõ szervét - a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény rendelkezéseinek figyelembevételével - a létesítõ okirata tartalmazza.

(3) Az e törvény alapján igényelhetõ támogatás iránti - nyilvánosan meghirdetett - pályázatot az annak tárgyköre szerint illetékes közhasznú szervezethez lehet benyújtani.

(4) A pályázathoz csatolni kell az abban meghirdetett, a közhasznú szervezet által igényelt adatokat és dokumentumokat.

(5) Kedvezõ döntés esetén a kérelmezõ és a közhasznú szervezet polgári jogi szerzõdést köt, amely tartalmazza a támogatás teljesítésének feltételeit és összegét, meghatározva a felhasználás célját és az arról való elszámolás rendjét.

(6) A közhasznú szervezet (szervezetek) számára a tevékenységükhöz szükséges pénzügyi fedezetet a központi költségvetés évenkénti bontásban külön elõirányzat-csoportban biztosítja.

(1) Az e törvényben foglalt támogatások iránti kérelmet (pályázatot) az e törvény hatálya alá tartozó személy (szervezet) az állandó lakóhelye (telephelye) szerinti szomszédos államban e célból létrehozott, jogszerûen mûködõ, nem nyereségérdekelt szervezethez (a továbbiakban: külföldi közhasznú szervezet) nyújthatja be.

(2) A támogatások elbírálása és folyósítása céljából a Magyarországon létrehozott közhasznú szervezet és a külföldi közhasznú szervezet között megkötött polgári jogi szerzõdés tartalmazza a pályázat elbírálásához szükséges - okirattal, nyilatkozattal, tervdokumentációval, stb. alátámasztott - adatok körét.

(3) A Magyarországon mûködõ közhasznú szervezet a pályázatot a (2) bekezdésben meghatározott polgári jogi szerzõdésben foglalt adatok és a külföldi közhasznú szervezet véleménye alapján elbírálja.

(4) Az elnyert támogatást a magyar közhasznú szervezet polgári jogi szerzõdés alapján folyósítja a kérelmezõnek. E szerzõdés tartalmazza a támogatás feltételeit és összegét, meghatározva a felhasználás célját és az arról való elszámolás rendjét.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

(1) Ez a törvény 2002. január 1-jén lép hatályba.

(2) A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozása idõpontjától a törvény jogosultságot, kedvezményt, illetõleg támogatást biztosító rendelkezéseit az Európai Unió bármely tagállamának állampolgárságával rendelkezõ személyre a csatlakozási szerzõdéssel összhangban kell alkalmazni.

a) az igazolvány kiállítására, visszavonására, illetõleg nyilvántartására jogosult központi közigazgatási szerv, valamint annak felettes szerve kijelölésérõl, hatáskörének meghatározásáról szóló elõírásokat,

b) az e törvény hatálya alá tartozó személyek utazási kedvezményeinek részletes szabályait,

c) az e törvény 11. § (1) bekezdésében meghatározott személyek részére kibocsátandó diákigazolvánnyal kapcsolatos részletes szabályokat.

(2) A Kormány gondoskodik az e törvény által kérelmezhetõ támogatások elbírálását és folyósítását végzõ magyar közhasznú szervezet(ek) létrehozásáról, illetõleg az ilyen céllal már mûködõ közhasznú szervezetek tevékenységének összehangolásáról, azok létesítõ okiratának megfelelõ módosításáról, továbbá ennek keretében a támogatások átcsoportosításáról.

(1) A belügyminiszter a külügyminiszterrel együttes rendeletben határozza meg az igazolvány kiállítására, visszavonására, nyilvántartására, valamint tartalmi és formai követelményeire vonatkozó részletes szabályokat.

a) a külügyminiszterrel együttes rendeletben határozza meg a határon túli magyarok munkavállalásának engedélyezéséhez szükséges nyilvántartás és eljárás szabályait, továbbá az e feladatok ellátásáért felelõs közigazgatási szervezetet,

b) felhatalmazást kap arra, hogy a törvény hatálya alá tartozó munkavállalókra, vagy azok meghatározott körére az e törvény 16. §-ában meghatározott idõtartamnál hosszabb idõre szóló munkavállalási engedély kiadásának feltételeit - a hivatásos sportolókat érintõ kérdésekben az ifjúsági és sportminiszterrel egyetértésben - rendeletben szabályozza.

(3) A külügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy az e törvény 20. §-ban meghatározott ajánlást a 21. §-ban megjelölt elbíráló hatóság eljárása során rendkívüli méltánylást érdemlõ esetben, továbbá a 21. § (1) bekezdésében meghatározott eljárás lefolytatásának akadályozottsága esetén az ügyek folyamatos intézésének biztosítása érdekében nyilatkozatával pótolja.

(4) A nemzeti kulturális örökség minisztere rendeletben határozza meg a határon túli magyarokat az állami fenntartású nyilvános könyvtárak, a muzeális és közmûvelõdési intézmények szolgáltatásainak igénybevétele során megilletõ kedvezmények részletes szabályait.

(5) Az oktatási miniszter - a külügyminiszter egyetértésével - rendeletben határozza meg a határon túli magyar pedagógusok továbbképzésére, továbbá az e törvény 10., 12. és 13. §-aiban, 14. § (1) bekezdésében és 15. §-ában foglalt kedvezményekre vonatkozó részletes szabályokat, ide értve az egyes támogatások mértékét is.

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 6. § (3) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság felelõsséget érez a határain kívül élõ magyarok sorsáért, és elõmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.

A hatályos magyar jogban mintegy 150 olyan jogi norma található, amely a határon túli magyarokkal részben vagy egészben kapcsolatos, átfogó törvényi szintû jogszabály megalkotására azonban ezidáig nem került sor.

A Kormány 2041/2000. (III. 8.) Korm. sz. határozatában úgy döntött, hogy ki kell dolgozni a Magyar Köztársaság és a határain kívül élõ magyarság együttmûködésérõl, a határon túli magyarok magyarországi jogállásáról szóló törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat ennek megfelelõen átfogóan, keretjelleggel foglalja össze a határon túli magyarokra vonatkozó szabályokat. Hatálya a Magyar Köztársasággal közvetlenül szomszédos hét államban élõ magyar nemzetiségû nem magyar állampolgárokra terjed ki. A határon kívül élõ magyarság e csoportjának az a jellemzõje, hogy e személyek, illetõleg felmenõik a párizsi békeszerzõdések folytán akaratukon kívül kerültek kisebbségi sorba, és az úgynevezett utódállamokban nagy számban, többségükben földrajzilag pontosan meghatározott területen élnek. Családi, kulturális, gazdasági kötelékeik a Magyar Köztársasággal, illetõleg annak állampolgáraival igen szorosak, magyar nemzeti azonosságtudatuk erõs.

A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) megalakulásával megteremtõdtek az alapvetõ szervezeti feltételei a Kormány és a határon túli magyar nemzeti közösségek közötti rendszeres és intézményes kapcsolatoknak. Ez lehetõvé teszi, hogy a javaslatban foglalt kedvezményeket és támogatásokat igénybe vevõ személyek kiválasztásában, a támogatások odaítélését lehetõvé tevõ szervezeti feltételek kialakításában és mûködtetésében a határon túli magyarok képviseleti szervei jelentõs szerepet vállaljanak.

A javaslat a törvény hatálya alá tartozó személyeknek biztosított kedvezmények és támogatások szabályozása során kettõs célt kívánt megvalósítani: úgy szolgálni a határon túli magyar közösségek megmaradását, tagjaik nemzeti azonosságtudatának megõrzését, hogy egyúttal a szülõföldjükön való megmaradásra ösztönözzön. Ezt szolgálják a javaslatban foglalt azon támogatások, amelyek felhasználására kizárólag a szülõföldön kerülhet sor (5. §, 14. §, 15. §, 19. §).

Nem terjed ki a javaslat hatálya azokra a határon kívül élõ magyarokra, akik nem a Magyar Köztársasággal határos államokban élnek. A javaslat rögzíti, hogy az e személyeknek más jogszabály által jelenleg is biztosított kedvezményeket és támogatásokat a törvényjavaslat nem érinti (2. § (3) bekezdés).

A határon túli magyarság egészére kiterjedõ átfogó törvény megalkotása távlati jogalkotási célként jelölhetõ meg.

A javaslatban foglaltak Magyarország európai integrációs törekvéseinek a figyelembevételével kerültek meghatározásra. Ezt szolgálják pl. a határon túli magyarok Magyarországra történõ beutazására (3. §), vagy a támogatások jelentõs részének közvetlen állami szubvenció helyett közhasznú szervezetek útján, polgári jogi szerzõdés keretében történõ nyújtására (25-26. §-ok) vonatkozó szabályok. Az Európai Unióhoz történõ csatlakozással bekövetkezõ helyzet jogkövetkezményeire a 2. § (2) és a 27. § (2) tartalmaznak rendelkezéseket.

A javaslat l. §-a meghatározza a törvény hatályát, amely szerint az a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban állandó lakóhellyel rendelkezõ, nem magyar állampolgárságú magyar nemzetiségû személyekre terjed ki. A Magyarországgal közvetlenül szomszédos állam, mint fõ csoportképzõ tényezõ következetes alkalmazása nem teszi lehetõvé azt, hogy a javaslat hatálya azokra a magyar nemzetiségû személyekre is kiterjedjen, akik ugyancsak a párizsi békeszerzõdés döntései nyomán váltak az utódállamok állampolgáraivá, azonban az idõközben bekövetkezett változások miatt ezek az államok (Cseh Köztársaság, a Szovjetunió Ukrajnán kívüli utódállamai, Bosznia-Hercegovina) már közvetlenül nem határosak a Magyar Köztársasággal.

A javaslat személyi hatálya az 1. §-ban és a 20. § (2) bekezdésében foglaltak együttes figyelembevételével állapítható meg. Azzal ugyanis, hogy a javaslat 1. § (l) bekezdés c) pontja a "Magyar igazolvány"- nyal való rendelkezést is a személyi hatály alá tartozás feltételévé teszi, az igazolvány kibocsátásának kritériumait is beemeli a személyi hatály meghatározásának fogalomkörébe. Ennek megfelelõen a magyar nemzetiséghez tartozás elbírálását a szomszédos államokban élõ magyar nemzeti közösségek képviseletében az adott államban eljáró szervezetre bízza, amelynek ezzel kapcsolatos döntése az ajánlás (21. §) kibocsátásában ölt testet. A 20. § (2) bekezdése pedig azokra az idegenrendészeti és nemzetbiztonsági kritériumokra utal, amelyeket a külföldi állampolgárok beutazásáról és magyarországi tartózkodásáról szóló jogszabály (jelenleg az 1993. évi LXXXVI. törvény) tartalmaz.

A törvény személyi hatályának fenti módon történõ meghatározását az indokolja, hogy a párizsi békeszerzõdések óta eltelt 80 év alatt az utódállamokban kisebbségbe került magyar nemzetiségû személyek és utódaik áttekinthetetlenül sokféle élethelyzetbe kerültek, amelyek hatással voltak magyar nyelvismeretük szintjére, kultúrájukra, azonosságtudatukra, lakóhelyükre, és nem ritkán még családi nevükre is. Ez a helyzet lehetetlenné teszi olyan zárt jogi definíció megalkotását, amely minden határon túli magyar személyre alkalmazható anélkül, hogy adott esetben súlyos méltánytalansághoz ne vezetne.

Ugyanezen okok miatt került sor a törvény személyi hatályának hasonló módon történõ megállapítására - zárt jogi definició helyett - a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII törvényben is, amikor annak 1. §-ában úgy rendelkezett a jogalkotó, hogy a törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén élõ mindazon magyar állampolgárságú személyekre, akik magukat valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak tekintik, valamint e személyek közösségeire.

A témakör kapcsán megemlítendõ még, hogy a javaslat 20. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá csak az a határon túli magyar személy kerül, aki ezt maga kéri. Ezen túlmenõen a törvény hatálya alá kerülés egyik feltételét jelentõ "Magyar igazolvány" kiadásának a magyar nemzetiséghez tartozáson túlmenõen számos egyéb feltétele is van (20. § (2) bekezdés). Erre tekintettel önmagában a törvény hatálya alá tartozás, vagy annak hiánya nem tekinthetõ olyan státusnak, amely az adott személynek a magyar nemzethez tartozását minõsíti.

Az 1. § (2) bekezdése a törvény hatályát arra a nem magyar nemzetiségû személyre is kiterjeszti, aki a javaslat hatálya alá tartozó magyar nemzetiségû személy együttélõ házastársa, vagy közös háztartásukban nevelt kiskorú gyermeke. E rendelkezés célja, hogy a szomszédos államokban magyar és nem magyar nemzetiségû személyek között jelentõs számban megkötött házasságban élõ házastársak közötti, a törvényjavaslat által magyar nemzetiségi hovatartozáshoz kötött kedvezmények miatti esetleges feszültségeket eleve kiiktassa. A törvényjavaslat által nyújtott kedvezmények igénybevételével jobban megismerhetõvé válik a magyar kultúra, a magyar állampolgárokkal létrejött személyes ismeretség révén a különbözõ nemzetiséghez tartozó személyek egymás iránti megbecsülését, megértését kívánja elõsegíteni.

A 2. § (1) bekezdése egyértelmûen megkülönbözteti a határon túli magyaroknak biztosított "kedvezmények" és "támogatások" fogalmát. A kedvezmény a javaslat szóhasználatában mindig olyan juttatást jelent, amelyet a határon túli magyar alanyi jogon, tehát külön mérlegelés nélkül élvezhet. Ezzel szemben a támogatás kifejezés alatt említett juttatások soha nem járnak automatikusan, azok iránt mindig pályázat útján egyedi kérelmet kell benyújtania az érintettnek. Ez a megoldás biztosítja azt, hogy az erre feljogosított személyek által kért támogatásokat az ország teherbíró képességének figyelembevételével rangsorolni, illetõleg differenciáltan kielégíteni lehessen.

A 2. § (3) bekezdésében foglaltak rögzítése - az általános indokolásban már érintettek szerint - azért szükséges, mert a javaslat területi hatálya kizárólag a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban állandó lakóhellyel rendelkezõ határon túli magyarokra terjed ki.

A Magyar Köztársaság fontos érdeke, hogy állampolgárai és a szomszédos államokban élõ magyar nemzetiségû személyek zavartalan személyes kapcsolatban állhassanak egymással, továbbá, hogy a határon túli magyarok hazánkba való beutazása a lehetõ legzökkenõmentesebb legyen. Ez egyben alapvetõ feltétele annak is, hogy a javaslat által számukra Magyarországon igénybe vehetõ kedvezményekkel élni tudjanak.

Ezzel egyidejûleg a Magyar Köztársaság eleget kíván tenni azoknak az elõírásoknak, amelyek európai integrációs törekvéseink megvalósulásával hazánkat várhatóan kötelezik. E két szempont összehangolásának elvi szintû lehetõségét fogalmazza meg ez a szakasz.

A II. fejezet tartalmazza a törvény hatálya alá tartozók által alanyi jogon igénybe vehetõ kedvezmények (24. § (1) bekezdés) és a csak pályázat útján igényelhetõ támogatások egyes fajtáit. Az e fejezetbe foglalt §-ok - az 5., a 15. és a 19.§ kivételével - a Magyarország területén igénybe vehetõ kedvezményeket és támogatásokat tartalmazzák. Megjegyzendõ, hogy az érintettek szülõföldjükön kizárólag támogatásokat igényelhetnek, alanyi jogon járó kedvezményt a javaslat számukra ott nem biztosít.

A 4. § a hatályos jogszabályokban szétszórtan megtalálható kedvezmények és szervezeti megoldások összefoglalóját tartalmazza. A rendelkezések célja, hogy a határon túli magyar személyek számára a kultúra területén a Magyarországon élõ magyar állampolgárokkal azonos jogokat biztosítson. Az ezt meghaladó, további kedvezmények biztosításának lehetõségét a 4. § (3) bekezdése teremti meg.

A javaslat külön §-ban rendelkezik azoknak a szomszédos államokban mûködõ non-profit (5. §), illetõleg nyereségérdekelt szervezeteknek (19. §) nyújtható támogatásokról, amelyek a magyar nemzetpolitika szempontjából hasznos tevékenységet folytatnak. Az 5. §-ban meghatározott kulturális jellegû tevékenységet folytató szervezetek kizárólag non-profit jelleggel mûködhetnek.

A hatályos jogi szabályozás szerint a Magyar Tudományos Akadémia Alapszabálya jelenleg sem zárja ki azt, hogy határon túli magyar tudós akadémiai köztestületi tag lehessen, azonban ezt tételesen nem is mondja ki.

A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 9. §-a említi a "külsõ tag" fogalmát, annak tartalmi meghatározása azonban csak a Magyar Tudományos Akadémia Alapszabályában található. Erre tekintettel indokoltnak látszik a 6. §-ban foglaltak törvényi szintû szabályozása.

A Magyar Köztársaság kitüntetéseirõl szóló 1991. évi XXXI. törvény általában lehetõvé teszi azok adományozását külföldi állampolgárok - köztük értelemszerûen a határon túli magyar személyek - számára is, esetükben csupán azt a többlet-szabályt tartalmazza, hogy a kitüntetésre a külügyminiszter tesz javaslatot a miniszterelnöknek az elõterjesztésre.

Az ezen törvényjavaslat 7. §-ában foglalt felhatalmazás alapján alapított miniszteri kitüntetõ címek, díjak esetében azonban a kép igen változatos abban a tekintetben, hogy az adott miniszteri elismerés külföldi állampolgároknak adományozható-e vagy sem.

A javaslat 7. § (1) bekezdése általános érvénnyel biztosítja a törvény hatálya alá tartozó személyek számára, hogy a magyar állami kitüntetésekben és a különbözõ miniszteri elismerésekben részesülhessenek. Ez az érintett hatályos magyar jogszabályok felülvizsgálatát és - szükség esetén - módosítását igényli.

Amennyiben a javaslat hatálya alá tartozó személy Magyarországon a 16. § alapján munkát végez, egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulékot köteles fizetni. Ezzel saját személyében - a többi magyar biztosítottal azonos módon - a vonatkozó társadalombiztosítási szabályokban meghatározott egészségügyi- és nyugellátásra szerez jogosultságot. Ezen túlmenõen esetükben figyelembe kell venni azokat a kétoldalú nemzetközi szerzõdésekben foglalt elõírásokat is, amelyeket Magyarország a szomszédos államokkal kötött.

Amennyiben a törvény hatálya alá tartozó személy - egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetése hiányában - nem a társadalombiztosítás keretében kíván egészségügyi ellátást igénybe venni Magyarországon, ezt csak saját költségére teheti meg, az érintett egészségügyi intézménnyel történt megállapodás alapján. Az ezzel kapcsolatos anyagi terhek enyhítése céljából a javaslat lehetõvé teszi számukra, hogy a költségek részbeni vagy teljes fedezése érdekében pályázatot nyújtsanak be az e célból létrehozott közhasznú szervezethez.

A határon túli magyarok számára a magyar állampolgárokkal való személyes kapcsolattartás, a javaslatban foglalt kedvezmények Magyarországon történõ igénybevétele szempontjából alapvetõ fontosságúak a számukra biztosított utazási feltételek. Erre figyelemmel a javaslat a magyar állampolgárokat megilletõ utazási kedvezményeket jelentõs mértékben kiterjeszti, illetõleg azokon felüli kedvezményeket biztosít a törvény hatálya alá tartozó személyeknek. A 9. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt kedvezmény kifejezetten az iskoláskorú határon túli fiatalok szervezett magyarországi utazásának elõsegítését szolgálja. Meghatározott utazási kedvezményeket tartalmaz a diákigazolványokról szóló 11. § is.

A határon túli magyar nemzeti közösségek anyanyelvének, kultúrájának nemzeti azonosságtudatának megõrzése szempontjából kulcsfontosságú a magyar tannyelvû oktatás támogatása. A javaslat erre figyelemmel a támogatás számos formáját tartalmazza, egységes rendbe foglalva és egyben kibõvítve a hatályos jogszabályokban jelenleg is megtalálható kedvezményeket és szervezeti megoldásokat.

A javaslat 10-13. §-aiban foglaltak Magyarországon, míg a 14-15. §-okban meghatározott támogatási formák a szülõföldön vehetõk igénybe.

Jelentõs új elem a 15. §-ban foglalt oktatási és tankönyvvásárlási támogatás, amelyet pályázat útján azok a határon túli magyar családok igényelhetnek, amelyek szülõföldjükön járatják gyermekeiket magyar tannyelvû oktatási intézménybe.

Az oktatás témakörében a kedvezmények finanszírozása vegyes jellegû: a 10-14. §-ok (1) bekezdésében foglaltak fedezetérõl a központi költségvetés gondoskodik, a 14. § (2) bekezdésében, továbbá a 15. §-ban meghatározott támogatások iránt pályázatot lehet benyújtani az e célból létrehozott közhasznú szervezethez.

A javaslat 11. § (l) bekezdése a Magyarországon, (2)-(3) bekezdése a szülõföldjén magyar tannyelvû oktatásban részt vevõ határon túli magyar fiatal számára diákigazolványt biztosít, ezzel lehetõvé téve számára mindazoknak a kedvezményeknek az igénybevételét, amelyeket a diákigazolványról szóló 30/1999. (II. 15.) Korm. rendelet tartalmaz.

A javaslat hatálya alá tartozó személy Magyarországon engedéllyel foglalkoztatható. A munkavállalás feltételeit esetükben is a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésérõl szóló 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet tartalmazza, azzal a könnyítéssel, hogy az engedély számukra a munkaerõ-piaci helyzet vizsgálata nélkül adható ki. Az e kedvezmény igénybevételével kért engedély évente összesen 3 hónap idõtartamra adható meg. Értelemszerûen az említett kedvezmény igénybevétele nélkül - tehát az általános szabályok megtartásával - kért munkavállalási engedély az általános szabályok által lehetõvé tett idõtartamban (jelenleg l év, amely meghosszabbítható) adható ki a határon túli magyar személyek számára is.

A javaslat l6. § (2) bekezdése és 29. § (2) bekezdése b) pontja lehetõvé teszi, hogy a gazdasági miniszter e három hónapos idõtartamot az érintettek, vagy azok meghatározott köre számára rendeletben hosszabb idõtartamban határozza meg.

A hatályos jogszabályok a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítését számos esetben meghatározott végzettség, szakképzettség igazolásához, illetõleg orvosi munkaegészségügyi alkalmassági vizsgálathoz (33/1998. (VI. 24.) NM rendelet) kötik. Az ezzel kapcsolatos anyagi terhek könnyítése érdekében a javaslat lehetõvé teszi, hogy a hatálya alá tartozó személyek e költségek részben vagy egészben történõ megtérítése iránt pályázatot nyújtsanak be az illetékes közhasznú szervezethez.

A javaslat 18. §-a a magyar közszolgálati hírközlõ szervezetek feladatait foglalja össze a határon túli magyarság tájékoztatásával kapcsolatban.

A 18. § (3) bekezdése tekintetében megemlítendõ, hogy a határon túli magyarság számára televízió mûsor sugárzását jelenleg is közhasznú szervezet, a Hungária Televízió Alapítvány biztosítja, amelyet a Kormány az 1075/1992. (X. 9.) határozatával létesített.

A javaslat ezen rendelkezése a szomszédos államokban mûködõ azon nyereségérdekelt vállalkozások támogatását teszi lehetõvé, amelyek a magyar nemzetpolitika szempontjából hasznos tevékenységet folytatnak. A (2) bekezdésben foglalt felsorolás nem taxatív, hanem példálózó jellegû. A támogatások pályázat útján nyerhetõk el, a javaslat 26. §-ában meghatározott mechanizmus igénybevételével.

A javaslat a szomszédos államokban élõ magyar nemzeti közösségek képviseletében az adott államban eljáró szervezetet hatalmazza fel arra, hogy az ott élõ magyar nemzetiségû személy, illetõleg annak házastársa és kiskorú gyermeke részére - kérelmére - ajánlást bocsásson ki. A javaslat, mint magyar jogszabály, nem határozhatja meg, hogy a szomszédos szuverén államokban melyik szervezet legyen az, amelyik az említett ajánlás kibocsátására felhatalmazást kap a helyi magyar közösségtõl, továbbá azt sem, hogy e szervezet milyen összetételû legyen, illetõleg hogy jogi személyként milyen formában mûködjön. A törvényjavaslat végrehajthatóságának garanciáját az jelenti, hogy csak a Magyar Köztársaság Kormánya által ajánló szervezetként elfogadott szervezet ajánlása teremti meg a kérelmezõ számára a "Magyar igazolvány" megszerzésének lehetõségét (21. § (1)-(2) bekezdés).

Az ajánlás tanúsítja a kérelmezõ magyar nemzetiséghez tartozását, a nem magyar nemzetiségû házastárs, illetõleg kiskorú gyermek esetében pedig kizárólag a magyar nemzetiségû személlyel fennálló családi kapcsolatot (21. § (1) bekezdés c) ). A nem magyar nemzetiségû házastárs és a kiskorú gyermek igénye az ajánlás kiadása iránt származékos jellegû jog, tehát függvénye annak, hogy a határon túli magyar nemzetiségû személy az ajánlás kiadását kérelmezte-e, illetõleg részére a "Magyar igazolvány" kiadásra került-e.

A javaslat nem ad zárt definíciót arról, hogy ki tekintendõ magyar nemzetiségû személynek. Ennek okait a javaslat 1. §-ához rendelt indokolás már részletesen kifejtette. Tekintettel erre, az ajánlást kibocsátó szervezet határozza meg azt a szempontrendszert, amelynek alapján dönt az ajánlás kiadásáról. Az egyes szomszédos államokban létrehozandó ajánló szervezetek ezirányú egységes gyakorlatának kialakítását a MÁÉRT segíti elõ.

Az ajánlás tartalmának részletes törvényi szintû meghatározását (21. § (1) bekezdés b) a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényben foglaltak indokolják.

A szomszédos államokban élõ magyar nemzeti közösségek képviseletében az adott államban eljáró szervezet által kiállított ajánlás alapján a Magyar Kormány által erre kijelölt központi közigazgatási szerv a "Magyar igazolvány", illetõleg a "Magyar hozzátartozói igazolvány" kibocsátásáról államigazgatási eljárás keretében dönt. Az illetékes közigazgatási szerv kijelölésére a javaslat 28. § (1) bekezdés a) pontja a Kormányt, az igazolvány kiállítására, visszavonására, adattartalmára, nyilvántartására vonatkozó részletes szabályok meghatározására a javaslat 29. § (1) bekezdése a belügyminisztert a külügyminiszterrel együttesen hatalmazza fel.

Az igazolvány kibocsátásának feltételeit a javaslat 20. § (2) bekezdése határozza meg. E bekezdés az ajánlás meglétén túlmenõen számos más feltétel fennállásának vizsgálatát is kötelezõvé teszi a magyar közigazgatási szerv számára. Így a 20. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt követelményeket jelenleg a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény tartalmazza.

Összefoglalóan tehát: önmagában az ajánlás megléte szükséges, de nem elégséges feltétele az igazolvány kiadásának. Az igazolvány visszavonásának eseteit tartalmazó 22. § (4) bekezdésében foglalt egyes követelmények is az 1993. évi LXXXVI. törvény rendelkezésein alapulnak.

A javaslat szóhasználatában is megkülönbözteti a törvény hatálya alá tartozó személyek számára alanyi jogon járó kedvezményeket és a pályázat alapján elnyerhetõ támogatásokat. A 24. § (1) bekezdése összefoglalóan tartalmazza az alanyi jogon járó kedvezményeket, amelyek kizárólag Magyarország területén vehetõk igénybe.

A javaslat a pályázat útján elnyerhetõ támogatások elbírálását és folyósítását - függetlenül attól, hogy azok a Magyar Köztársaság vagy a szomszédos államok területén vehetõk igénybe - közhasznú szervezetek útján kívánja biztosítani. Ezzel a támogatások nyújtását polgári jogi szerzõdéses alapra helyezi. Ennek megvalósulási formája az, hogy a támogatásra szánt pénzt a magyar állam nem közvetlenül nyújtja az igénylõknek, hanem az e célra létrehozott közhasznú szervezetek közbeiktatásával, polgári jogi szerzõdés keretei között.

A közhasznú szervezet fogalmát az 1997. évi CLVI. törvény határozza meg. A javaslat szándékosan nem határozza meg a létrehozandó közhasznú szervezetek fajtáját, ezt a célszerûségi szempontok figyelembevételével a Kormány, a szomszédos államokban pedig az adott állam vonatkozó jogi elõírásai szem elõtt tartásával az alapítók számára teszi lehetõvé.

A közhasznú szervezetek által folyósítandó támogatási rendszer elõnye, hogy

• megfelel az állam által történõ szubvencionálásra vonatkozó európai uniós szabályoknak;

• lehetõvé teszi a rendelkezésre álló pénz rugalmas, differenciált szempontok szerinti elosztását;

• az általuk kötendõ polgári jogi szerzõdések a folyósítás feltételeit rugalmasan, a változó pénzügyi lehetõségekhez igazodva, a szerzõdésben foglaltak ellenõrzését, a hibás teljesítés szankcionálását - közhatalmi elemek helyett - a polgári jog szabályai szerint teszi lehetõvé.

A támogatási rendszer fenti módon történõ mûködtetése - a pályázatok elbírálása, folyósítása, és a polgári jogi szerzõdésben foglalt teljesítési feltételek ellenõrzése - közhasznú szervezetek rendszerének kialakítását feltételezi Magyarországon és a szomszédos államokban egyaránt.

Hazánkban a kisebbségi politikai célokat szolgáló alapítványok létesítésérõl szóló 1068/1990. (IV. 12.) MT. határozat nyomán a Kormány már számos alapítványt hozott létre. Ilyenek pl. a Hungária Televízió Alapítvány (1057/1992. (X. 9.) Korm.h.), az " Új Kézfogás " Egzisztencia Teremtõ és Gazdaságélénkítõ Alapítvány (1021/1995. (III. 8.) Korm.h.), a Határon Túli Magyar Oktatásért Apáczai Közalapítvány (1162/1998. (XII. 17.) Korm.h.), valamint az Illyés Alapítvány (1103/1997. (X. 3.) Korm.h.).

Az említett alapítványok létrehozásával a határon túli magyarok támogatását szolgáló közhasznú szervezetek rendszere bizonyos fokig már létrejött. Erre tekintettel a javaslatban említett közhasznú szervezetek részben már mûködnek. Szükséges azonban tevékenységi körüknek és - a fentiekkel összefüggésben - a létrehozásukról rendelkezõ okiratoknak az áttekintése, és a szükséges módosítások elvégzése. Erre a Kormányt a 28. § (2) bekezdése kötelezi.

A támogatási rendszer mûködéséhez az szükséges, hogy a szomszédos államokban is megalakuljanak azok a közhasznú szervezetek, amelyek a hasonló céllal létrehozott magyar közhasznú szervezetekkel együttmûködve biztosítani tudják a támogatások elbírálásával, folyósításával és felhasználásuk ellenõrzésével kapcsolatos feladatokat. Figyelemmel arra, hogy e szervezetek szuverén államokban, az azokban érvényesülõ jogi szabályozásnak megfelelõen kerülhetnek megalakításra, a javaslat ezek létezését csak feltételezi, de szabályokat tekintetükben nem állapít meg (26. §). A szomszédos államokban a magyar nemzeti közösségek aktív közremûködése a közhasznú társaságok megalapításával kapcsolatban okkal feltételezhetõ, hiszen az általuk képviselt határon túli magyarok eminens érdeke, hogy a javaslat által igényelhetõ támogatásokhoz szülõföldjükön is hozzájuthassanak, ennek pedig szervezeti feltétele az e célra létrehozott külföldi közhasznú társaságok mûködése.

A javaslat 25. §-a a Magyarországon, míg a 26. §-a szomszédos államokban igénybe vehetõ támogatások igénylésének rendjét állapítja meg. A két eljárás közötti alapvetõ különbség az, hogy míg a hazánkban igénybe vehetõ támogatás ügyében egyedül a magyar közhasznú szervezet jár el, addig a szomszédos államban igénybe vehetõ támogatás esetén a magyar és az érintett külföldi közhasznú szervezet együttmûködése szükséges. Ez értelemszerûen nem zárja ki azt a lehetõséget, hogy a külföldi közhasznú szervezet az arra jogosult személy támogatási igényének továbbításában, a szükséges iratok becsatolásában stb. akkor is közremûködjön, ha a támogatás igénybevételére Magyarországon kerül sor.

A javaslat a törvényjavaslat rendelkezéseinek hatálybalépését 2002. január l-jére javasolja. E dátum meghatározásakor figyelembe kell venni a javaslat 28-29. §-aiban elõirányzott jogalkotási feladatokat, a Kormány által erre kijelölt illetékes magyar közigazgatási szerv felkészüléséhez szükséges idõt, valamint a magyar és a külföldi közhasznú szervezetek létrehozásának és felkészülésének idõ- igényességét.