Az Európai Parlament megszavazta, 25 ország csatlakozik az EU szabadalomhoz. A tagállamok megerősített együttműködés keretében elindíthatják az EU szabadalmat, amely a korábbinál egyszerűbb, gyorsabb, és költségkímélőbb megoldást nyújt. Pintz György szabadalmi ügyvivő segítségével az Európai Szabadalmi Egyezmény után igyekszünk bemutatni a formálódó új intézmény fontosabb jellemzőit.
A közösségi (EU) szabadalom
A Lisszaboni Szerződés (2007) nyitotta meg az utat az egységes, korábban „Közösséginek” nevezett EU szabadalom irányába. A korábbi cikkünkben ismertetett előzmények után, a hosszú huzavonát látva néhány ország – a Lisszaboni Szerződés által lehetővé tett „megerősített együttműködés” jogintézményével élve – 2010-ben összefogott, és elébe ment az eseményeknek.
Tizenkét tagállam (Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Szlovénia, Svédország és Nagy-Britannia) fogott össze, és – úgy tűnik – végül nekilátnak az e tagállamokban érvényes EU(beli) szabadalom beindításának. Az együttműködés olyan lelkesedést váltott ki a politikusokból, hogy további 13 ország, köztük Magyarország is jelezte csatlakozási szándékát. Egyedül Spanyolország és Olaszország kíván távol maradni, vagyis ezek az országok ragaszkodnak ahhoz, hogy maguk bírálják el a szabadalmi oltalmi igényeket (valószínűleg főleg nyelvi okokból: a spanyol és az olasz nyelv már az Európai Szabadalmi Egyezmény esetén is mellőzve lett mint eljárási nyelv). Az Európai Parlament után 2011. március 10-én az EU Versenyképességi Tanács is jóváhagyta a tervezett megerősített együttműködést. A jogintézmény tényleges működésének a kezdete legkorábban 2013-ra várható.
Az együttműködés minden bizonnyal az Európai Szabadalmi Egyezményhez („ESZE”) csatlakozva, az eddigi gyakorlattól eltérően a már bejelentett európai szabadalmi bejelentésekre is kihatással fog életbe lépni. Ez azt jelenti, hogy az ESZE szerint igényelt európai szabadalom megadása után a „nemzeti érvényesítés” eljárási szakaszában az EU-szabadalomhoz csatlakozott országok egységesen, egy országként lesznek megjelölhetők, és ott külön procedúra nélkül érvényes lesz a szabadalom. Az angol, német vagy francia nyelven megszerzett EU szabadalomhoz feltehetőleg nem kell majd semmilyen további fordítást benyújtani. A már megadott szabadalom igénypontjai egyébként mindhárom nyelvre le vannak fordítva.
Az EU szabadalom jelentős költségcsökkenést fog eredményezni, és növelni fogja az európai feltalálók versenyképességét. A költségcsökkenés azonban a szabadalmaztatás későbbi fázisaira vonatkozik. A feltalálóknak csak akkor érdemes európai vagy nemzetközi szabadalmi bejelentésbe vágniuk, ha már az eljárás elején mintegy nettó kétmillió forintot áldozni tudnak az oltalomra. (A költségek finanszírozására időnként pályázati források is igény bevehetők, így van ez jelen cikk írásának idején is.) Profi szabadalmi ügyvivő nélkül pedig nincs esélyük arra, hogy egy valóban értékes, azaz nehezen megkerülhető szabadalommal rendelkezzenek. Egy könnyen megkerülhető oltalom a színes szabadalmi okirat ellenére sem véd meg az ügyes bitorlóktól, utánzóktól.
A fentiek ellenére az EU szabadalom kapcsán még számos megoldandó probléma vár az illetékesekre. Nincs még egyezség a befolyó fenntartási díjak tagállamok közötti felosztásában. Ennél még nagyobb probléma a jogérvényesítés és a jogalkalmazó fórumok kérdése. Az Európai Bíróság nem hagyta jóvá az egységes európai szabadalmi bíráskodás tervezett rendszerét. 2011. március 8-án közzétett 1/09. számú véleményében az Európai Unió Bírósága úgy foglalt állást, hogy az „integrált” szabadalmi bíróság létrehozásáról szóló nemzetközi megállapodástervezet a jelenlegi formájában nem felel meg az uniós jognak, a tervezett szabadalmi bíróság nem egyeztethető össze az uniós joggal.
Az Európai Bíróság szerint azért nem jó az EU szabadalmi bíróság koncepciója a jelenlegi formájában, mert
- megfosztaná a tagállami bíróságokat az uniós jog értelmezésére és alkalmazására vonatkozó hatáskörüktől (a jelenlegi koncepció szerint az európai és közösségi szabadalmi bíróság ugyanis nem csupán a tervezett nemzetközi megállapodás, hanem az uniós jog rendelkezéseinek értelmezésére és alkalmazására is hatáskört kapna),
- aránytalanul megváltoztatná az uniós intézmények és a tagállamok részére megadott azon hatásköröket, amelyek alapvető fontosságúak magának az uniós jog jellegének megőrzését illetően,
- az európai és közösségi szabadalmi bíróság valamely olyan határozata, amely esetleg sértené az uniós jogot, nem képezhetné kötelezettségszegési eljárás tárgyát, és semmiféle vagyoni felelősséget sem vonna maga után a tagállam vagy a tagállamok irányában, tehát a bíróság által esetlegesen okozott károk megtérítése nem megfelelően szabályozott.
A Bíróság tehát most közzétett véleményében elsősorban nem a saját kompetenciáját, hanem a nemzeti bíróságok hatáskörét félti. A szabadalmi bíróság létrehozása megfosztaná a nemzeti bíróságokat attól a lehetőségtől, illetve adott esetben kötelezettségtől, hogy szabadalmi ügyekben előzetes döntéshozatali kérelemmel forduljanak az Európai Unió Bíróságához.
Az EU Bizottság már március végére konkrét szabályozási koncepciót ígér, mely azonban nem lesz teljes: a szabadalmi bíráskodást a tagállamoknak és az EU-nak újra kell gondolnia az Európai Bíróság véleményének ismeretében.
Pintz György
Európai Szabadalmi Ügyvivő
Pintz és Társai Szabadalmi, védjegy és Jogi Iroda Kft.
