Az iparjogvédelem alapelve a territorialitás, vagyis a szellemi alkotásokat csak azokban az országokban védi a jog, ahol azokra megfelelő eljárásban lajstromozott oltalmat szereztek. Ez az EU esetében nyilvánvalóan hátrányt jelent a jogosult szemszögéből, hiszen ő azt szeretné, ha időleges monopolhelyzete nem csak egyes országokra terjedne ki, hanem az egész ún. „belső piacra”, az Európai Unió teljes területére. Pár évtizeddel korábban már megszületett az Európai Szabadalmi Egyezmény, amely jelentős előrelépést jelentett a nemzeti eljárásokhoz képest. További előnyöket nyújt majd a szabadalmasok számára az EU bizonyos tagjai által jelenleg felállítani kívánt „EU szabadalom” intézménye. Pintz György szabadalmi ügyvivő segítségével igyekszünk bemutatni a két intézmény fontosabb jellemzőit.
Európai szabadalom: az Európai Szabadalmi Egyezmény
Az egységes európai szabadalmi rendszert már a 70-es években elkezdték tervezni, ennek első jelentős lépése az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) aláírása volt, Münchenben. A mai napig ez az egyezmény jelenti az európai szabadalmi rendszer alapját, amely jelzi azt is, hogy azóta kevés új fejlemény született. Legalábbis napjainkig.
Magyarország 2003. január 1-je óta tagja az Európai Szabadalmi Egyezménynek. Az egyezmény célja, hogy egységes felépítésű, anyagi jogon alapuló eljárás létrehozásával könnyebbé tegye a találmányok szabadalmi oltalmát. Az ESZE értelmében egyetlen bejelentés alapján, egyetlen nyelven lefolytatott, egyetlen, egységes eljárásban lehet európai szabadalmat szerezni az egyezmény több vagy akár valamennyi tagországára.
Az ESZE alapján európai szabadalmi bejelentést az Európai Szabadalmi Hivatalhoz („ESZH” vagy „EPO”) kell benyújtani. Az eljárásban feltétlen célszerű szabadalmi ügyvivő segítségét kérni. Az európai szabadalom olyan régiós szabadalom, amely csak akkor érvényes, ha legalább egy országban (az egyezményhez tartozó tagállamban) érvényesíttetik az oltalmat. Az európai szabadalmi bejelentést az ESZH az elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével közzéteszi (hasonlóan a magyar szabadalmi bejelentésekhez). A közzétételt megelőzően az ESZH elvégzi a bejelentés alaki vizsgálatát és az újdonságkutatást. A bejelentő a kutatási jelentés ismeretében dönthet arról, hogy kéri-e a bejelentés érdemi vizsgálatát, amelynek keretében az ESZH elbírálja a bejelentést a szabadalmazhatóság feltételei szempontjából.
Az Európai Szabadalmi Hivatal az egyik legnagyobb európai intézmény, évente közel 140.000 ezer szabadalmi bejelentés érkezik (összehasonlításképp Magyarországon ez a szám 800 körül van), és közel 7000 dolgozója van, akikre mintegy egymilliárd eurót költenek évente.
Ha az érdemi vizsgálat kedvező eredménnyel zárul, az ESZH a bejelentésben megjelölt valamennyi ország területére kiterjedő hatályú európai szabadalmat ad a bejelentés tárgyára. Az egyes országokban a szabadalmat érvényesíteni kell, vagyis egy további (viszonylag egyszerű) eljárást kell lefolytatni a nemzeti szabadalmi hivatalok előtt. A szükséges országokat a szabadalmas választhatja ki. Az ESZE tagjai az EU tagállamok, továbbá az EU-ba törekvő vagy az EU-val jó viszonyban lévő államok, például Svájc, Norvégia, Törökország, Horvátország, Szerbia, Albánia stb.
A megadást követően 3 hónapon belül van lehetőség arra, hogy az egyes nemzeti jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a bejelentő kezdeményezze a szabadalom hatályosítását, azaz érvényesítését (az egyes nemzeti hivatalok előtt, az európai szabadalom fordításának benyújtásával és külön díj megfizetésével). A fenntartási díjakat a továbbiakban már országonként kell leróni a nemzeti szabályok szerint. A szabadalom ezután már mindenben azonos elbírálást élvez a tagállamok nemzeti úton megadott szabadalmaival.
A megadott európai szabadalmak fordítási kiadásait mérsékli a több országra kiterjedő Londoni Egyezmény, amely 2011-től Magyarországon is hatályos, és amely szerint nem kell, vagy csak az igénypontokra kell nemzeti érvényesítéskor fordítást benyújtani. Magyarország az egyezmény azon verzióhoz csatlakozott, amelynél a megadott Európai Szabadalom igénypontjait magyarra kell lefordítani, de a szabadalmi leírást illetően angol fordítást (illetve angol nyelvű leírást) is elfogad.
Bár az ESZE alkalmazása előnyös a szabadalmas szempontjából, az oltalom megszerzése mégis jelentős költségeket jelent a jogosultnak, mely a fordítási költségekből, a hivatali díjakból és a helyi jogi képviselő munkadíjából tevődik össze. Szemléltetésül: ha kb. 10-15 európai országban szeretnénk szabadalmi oltalmat szerezni az egyezmény útján, az akár 7,5 millió Ft-ba is kerülhet, és ebből csak a fordítás 2,5 millió Ft körül lesz majd. Az amerikai piaccal összehasonlítva: egy európai szabadalom költsége legalább háromszor annyi, mint egy amerikai (USA) szabadalomé, ha az ügyvivői díjakat is figyelembe vesszük. Éppen ezért a legtöbb szabadalmas csupán kevés országban szerzi meg a szabadalmi oltalmat.
A költségesség mellett az ESZE további nehézsége, hogy a jogérvényesítés (a megadott szabadalom alapján történő fellépés eljárása) nem egységes, azt minden egyes tagállamban külön kell kezdeményezni. Egy szokásos gyógyszeripari multi-bitorlásnál ez n+1 elsőfokú és ugyanannyi másodfokú bírósági költséget jelent.
A végső cél az volna, hogy az Unión belül egy feltalálónak csak egy helyre és egy nyelven kelljen benyújtania európai szabadalmi igényét, s innentől kezdve lehetőleg már ne is legyen több gondja vele. Így van ez az EU-hoz hasonló piaci potenciált képező Japánban és USA-ban, ahol emiatt sokkal kedvezőbb a szabadalmaztatás a szabadalmas számára (az egyszerűbb eljárás és az alacsonyabb költségek miatt). Végső soron az EU és az EU tagállamok versenyképessége és a nemzeti gazdaságok innovatív képessége a tét: ha a szabadalmi oltalom itt kedvezőtlenebb feltételekkel igényelhető, akkor azt kevesebben fogják igénybe venni, ha pedig az innovatív megoldások nem védhetők (vagy nehezebben védhetők), akkor az itteni piaci szereplőknek kevésbé éri meg a fejlesztésbe fektetni.
A feltalálóknak és a fejlesztésbe fektető vállalkozásoknak nyilvánvalóan az lenne előnyös, ha az EU-n belül nem kellene országonként külön eljárásban érvényesíteni a szabadalmat, és emellett mentesülnének a temérdek fordítási díj alól. Az érdekek azonban sokfélék. Egyes országokban a hivatalos álláspont szerint a fejlesztők, feltalálók nyelvi nehézségei, a „nyelvi diszkrimináció” miatt aggódnak, melyet azok a vállalkozások szenvednének el, amelyek nyelve nem szerepel az EU szabadalom hivatalos nyelvei között. Ezt a problémát a szakmai és hatósági bevételkiesés kézzel foghatóbb árnya nagyítja gólemmé, mely az ügyvivőket és a nemzeti hivatalokat fenyegeti. Ezért a valódi egységesítést nyújtó EU szabadalmat már jó évtizede hiába tervezik bevezetni. A közeljövőben azonban e téren is változás várható, erről a közeljövőben egy külön cikkben számolunk be.
Pintz György
Európai Szabadalmi Ügyvivő
Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda Kft.
http://szabadalmi.hu/
