(az Európai Unió Bírósága 2014.szeptember 3-i sajtóközleménye)
A luxembourgi Curia mostani döntésének lényege, hogy ha egy paródia hátrányos megkülönböztetést sugall, azt ne lehessen kapcsolatba hozni a parodizált művel.
Ezt egy előzetes döntéshozatali eljárás keretében mondták ki, ami nagyjából megfelel annak, amikor a Legfelsőbb Bíróságtól jogértelmezést kérnek. A Curia nem dönti el a tagállamok elötti vitát, de határozata a tartalmilag hasonló ügyekben köti a más nemzeti bíróságokat is.
A konkrét ügy
Egy flamand politikai párt tagja a Gent városa által az újév alkalmából szervezett ünnepségen naptárakat osztott szét. E naptárak címlapján egy olyan rajz szerepelt, amely hasonlított egy 1961-ben Willy Vandersteen által készített „Suzke en Wiske ” képregényfüzet borítóján szereplő rajzhoz(„De Wilde Weldoener”, szó szerint: „A vad jótevő”). Az eredeti rajz a sorozat egy jellegzetes szereplőjét fehér tunikába öltözve, olyan személyek körében ábrázolja, akik próbálják összegyűjteni az általa körben szétszórt pénzérméket, de itt a naptárat illusztráló rajzokon e szereplőt Gent város polgármesterével helyettesítették, míg a pénzérméket összegyűjtő személyek lefátyolozottak és színes bőrűek.
W. Vandersteen örökösei és az egyéb jogosultak úgy ítélik meg, hogy egy paródiának eredetiségről kell tanúskodnia, ami álláspontjuk szerint nyilvánvalóan nem áll fenn a jelen ügyben. Azt is kifogásolják, hogy a szóban forgó rajz hátrányos megkülönböztetést sugalló üzenetet közvetít.
A döntés
Az általános nyelvhasználatban a paródia lényeges jellemzője egyrészt egy létező mű felidézése, amelytől érzékelhetően el kell térnie, másrészt a humor vagy gúny kifejezése.
Ezzel szemben a paródiának nem kell eredeti, sajátos jellegről tanúskodnia, amely különbözik a parodizált eredeti műtől való érzékelhető eltérések bemutatásától. Az sem szükséges, hogy az eredeti mű szerzőjétől eltérő személynek lehessen tulajdonítható, sem pedig az, hogy magára az eredeti műre irányuljon, vagy megjelölje a parodizált mű forrását.
A Curia leszögezi, hogy a szerzői jog szerint a szerzőknek kizárólagos joguk van műveik többszörözésének és nyilvánosságra hozatalának engedélyezésére. A tagállamok ugyanakkor lehetővé tehetik azt, hogy valamely művet szerzője hozzájárulása nélkül karikatúra, paródia vagy utánzat céljára felhasználjanak. A szerzői jog általános védelmi ideje hetven év. Korábbi szerzői jogi törvényünk ötven évig biztosított védelmet, de egy 1994-ben történt törvénymódosítás során a védelmi időt hetven évre emelték visszaható hatállyal, amit az új, 1999. szeptember 1-én hatályba lépett törvény is megtartott.
Az Szerzői jogi törvény úgy rendelkezik, hogy a szerzői jog a mű keletkezésétől kezdve a szerző halálát követő évtől, több szerző esetén az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő évtől hetven évig marad fenn. Ha a szerző ismeretlen, akkor az első nyilvánosságra hozataltól kezdődik a hetven év, de ha a szerző időközben jelentkezik, akkor az általános szabályok lépnek életbe. Folytatásokban közölt műveknél szintén az első megjelenéstől számít a hetven év, de részenként külön kell számítani. A filmalkotások védelmi ideje az utoljára elhunyt szerző halálát követő évtől kezdődik. További részletek olvashatók a www.szabadalmi.hu-n.
A Curia megállapítja viszont mostani döntésében azt, hogy ha a paródia hátrányos megkülönböztetést sugalló üzenetet közvetít (például azáltal, hogy hétköznapi szereplőket lefátyolozott és színes bőrű személyekkel helyettesít), a parodizált mű jogosultjainak főszabály szerint jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy művüket ne lehessen ilyen üzenettel kapcsolatba hozni.
Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda
www.szabadalmi.hu
